tag:blogger.com,1999:blog-61946034597852123462024-03-18T20:12:40.680-07:00NikhilyaNikhilhttp://www.blogger.com/profile/17668778293171969115noreply@blogger.comBlogger11125tag:blogger.com,1999:blog-6194603459785212346.post-55423403032653745662018-02-16T04:39:00.002-08:002018-02-16T04:41:20.957-08:00सुमारगड आणि सुमारगडाची मावशी....<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCuAiW4DKMO-dvkwe4QuHEkSm0_pMGpDwxrIyWuEvmz23sOrTyZSw7T_w_C2dt0PI3Ctjs72Xucoj8lpHrLZ7Hl7x1RwfkXpidyNeYEnaZTlZdNm8PxErh1d9f9LWxT_tx_-rd9DhFULf-/s1600/20180203_194544.jpg" imageanchor="1" style="font-size: medium; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="908" data-original-width="1600" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCuAiW4DKMO-dvkwe4QuHEkSm0_pMGpDwxrIyWuEvmz23sOrTyZSw7T_w_C2dt0PI3Ctjs72Xucoj8lpHrLZ7Hl7x1RwfkXpidyNeYEnaZTlZdNm8PxErh1d9f9LWxT_tx_-rd9DhFULf-/s320/20180203_194544.jpg" width="320" /></a><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7iiKiyrpptuxT8wqEj7UYVwmY2C1SX-Snoi6lWx5NY8kL_f2PnKtx-1nGH5VThQUjxvSqKKc-ER_qajDHhAbp9us1_BuwtiK9HThGB5AwZpV00ex6K2JHjIx4bYC-_pyJYjOVSaD5Vc6n/s1600/20180203_194716.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="978" data-original-width="1600" height="193" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7iiKiyrpptuxT8wqEj7UYVwmY2C1SX-Snoi6lWx5NY8kL_f2PnKtx-1nGH5VThQUjxvSqKKc-ER_qajDHhAbp9us1_BuwtiK9HThGB5AwZpV00ex6K2JHjIx4bYC-_pyJYjOVSaD5Vc6n/s320/20180203_194716.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px; text-align: center;">स्वतंत्र ट्रेकर्स.</td></tr>
</tbody></table>
</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7iiKiyrpptuxT8wqEj7UYVwmY2C1SX-Snoi6lWx5NY8kL_f2PnKtx-1nGH5VThQUjxvSqKKc-ER_qajDHhAbp9us1_BuwtiK9HThGB5AwZpV00ex6K2JHjIx4bYC-_pyJYjOVSaD5Vc6n/s1600/20180203_194716.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><br /></a>
दरवर्षी प्रमाणे २६ जाने चा यावर्षीचा ट्रेक अगदी जोरातच झाला, सुमारगड़ाला अजिबात सुमार समजू नका असा सल्ला कोणीतरी आम्हाला दिलाच होता. १२ तासांच चालण काहींच्या अगदीच अंगाशी आल. २४ जाने ला रात्रि ११.०० वाजताची महामंडळाची बस होती वल्लभनगर ला १०.३० ला जमायच ठरला आणि एक जणा ( ती एक जण = सोनल ) मुळे मला निघायला निगडी मधेच १०.४५ झाले . धावत धावत रिक्शा धरली, रिक्शेवाल्याला थोड़ा गोड गोड़ बोलून त्यामार्फ़त रिक्शा बरोब्बर १०.५९ ला इच्छित स्थळी पोहोचवली. आम्ही( मी, दिनेश उर्फ़ बॉबी , सोनल ) पोहोचलो तर समोर एस टी उभीच होती पण आमच लक्ष नव्हता.<br />
वेळेत पोचल्याचा आनंद झाला सगळे भेटले आणि कोणी म्हणाल <b>" एकदम काट्यावर आलैस लेका !!! "</b><br />
मग एस टी एकीकडे आणि आमचे सगळे लोक दूसरीकडे अस ते गणित होता तिकडे तो एस टी वाला आमची वाट पाहात होता आणि आम्ही सगळे इकडे त्याची. बॉबी कुठुनसा असा फिरून आला आणि त्याने सांगितला अरे एस टी तर तिकडे उभी आहे लगेच लोक सामान-सुमान घेऊन गाडीत जाऊन बसली. प्रसाद काका आणि मधुकाकाने आगाऊ तिकीट काढली असल्याने काही एक त्रास झाला नाही. बस तशी मोकळीच होती सुरवातीला जशी स्वारगेटला आली तशी आमची बाकी मंडळी व इतर प्रवासी आले आणि आमची बस तुडुंब भरली. पुढचा प्रवास ४-५ तासांचा असल्याने सगळ्यांनी सॅक आणि इतर गोष्टी जागेवर लावून दिल्या. जस पुणे सोडला तस थंडी वाढत गेली आणि साधारण पहाटे ३-४ च्या दरम्यान एका चहावाल्या पाशी एस टी ने ब्रेक घेतला. कुड़कुड़त सगळ्यांनी चहा घेतला लगेच एस टी पुन्हा निघाली ती एकदम खेड़ ला येऊन थांबली. तिथेच आम्हाला ठरवलेली गाड़ी घ्यायला आली. ही गाड़ी आम्हाला श्री राजेंद्र देशपांडे यांच्या कृपेने मिळाली त्यांना धन्यवाद.<br />
<br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH5OQ8n2Hrfoi41khjTgRwJ9QzSf7orWMEWavS_8Dga_nwHFiC9AvP0jr2qOOPF9WqMaradNf7HUDhgmlf2iakwsao-0fzUbNH1UwbU4Bv9XHadtbwOJd9z2yVJr3ZBTqvQ8IoRIuw3aEM/s1600/20180125_065330.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH5OQ8n2Hrfoi41khjTgRwJ9QzSf7orWMEWavS_8Dga_nwHFiC9AvP0jr2qOOPF9WqMaradNf7HUDhgmlf2iakwsao-0fzUbNH1UwbU4Bv9XHadtbwOJd9z2yVJr3ZBTqvQ8IoRIuw3aEM/s400/20180125_065330.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">सुमित, मुकुंदाकाका, जंगमभाऊं प्रसादकाका, विजयकाका, शंतनु, मधुकाका </td></tr>
</tbody></table>
<br />
७ वाजता आम्ही जैतापुर वाडित पोहोचलो तिथे गडावर घेऊन जायला कोणी वाटाड्या मिळतोय का पाहु लागलो. बराच वेळ शोधाशोध केल्यानंतर मधुकाकांनी एक नाही तर दोन वाटाड्यांची सोय केली होती. सगळे निघाले आणि पुढे जाऊन वाटाड्यांची वाट पाहु लागलो. आश्चर्य म्हणजे आमच्या सोबत येणारे दोन वाटाड्या म्हणजे गावातल्या दोन बायका होत्या. त्या आल्या आणि आम्ही निघालो. सुरवातीला त्या ज्या वेगाने निघाल्या त्या वेगाने आम्ही निघालो खरे पण बाकी मंडळी मागे रहात होती मग तिने जी दूसरी मावशी होती तिला मागे थांबायला लावल आणि मागचे लोक तिच्या सोबत येऊ लागले. रस्ता तर इतका सुरेख होता की वाह क्या बात ! कारण आम्ही ज्या मार्गाने जात होतो तिकडून गेले वर्षभर कोणी गेले नसेल त्यामुळेच मावशी पुढे जाऊन वाट तयार करत असावी कारण थोड़े पुढे जाऊन ती जरा थांबायची मागचे लोक जमेपर्यन्त ती चहुबाजूने नजर फिरवायची आणि मग पुढे जायची .<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoA-hpV3NJp6FGd-Q40GB3KUtUiG7HWmny6DcOYR1aP8jG4y8qK7ylB24yT95EIJbghMFQUfnNua9fUycBlMccr8W_be8WKgWy3VGmNHmQ1WrjbRLhU4iLFgkHukWOCHyd1iwf0_HXubtO/s1600/20180125_110058.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoA-hpV3NJp6FGd-Q40GB3KUtUiG7HWmny6DcOYR1aP8jG4y8qK7ylB24yT95EIJbghMFQUfnNua9fUycBlMccr8W_be8WKgWy3VGmNHmQ1WrjbRLhU4iLFgkHukWOCHyd1iwf0_HXubtO/s640/20180125_110058.jpg" width="480" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">वाट नसल्या मुळे आमची वाट लागली !!!</td></tr>
</tbody></table>
काही वेळाने चालण कमी थांबण जास्त होउ लागला ती वाट अतिशय निसरडी, आजूबाजुला कमरे एवढ गवत , काट्याची झाड़े , कुठे दगड़ा खाली विंचू त्या असल्या वाटेवर कोणी जात असेल का असा वारंवार प्रश्न अशातच दुपारच ऊन चालू झालेल.मधेच एका वेलीने अशक्य हैराण केला. कोलती नावाच्या त्या राक्षस वेलीचा थोडासा स्पर्श ही पुरे मग पुढचे २-३ तास इतकी जळजळ बापरे !!! आणि इथे दोन्ही बाजूला या वेली आणि खाजारया पानाची झाड़े ती वाट म्हणजे "विना चप्पल/कपडे विस्तवा वरुन घसरगुंडी करण्यासारख होता". सगळी कडून शरीराची नुसती आग आग होत होती. तरी मागच्या लोकांसाठी आम्ही जमेल तेवढ्या त्या वेली कापत चाललो होतो.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqK6DhMgdQbUG3Kq2MlWN73V6_DiX4kGCMCTXhDtsxqVvu7TuQSCf3cBEhUdOtNxiEQflfhO1yTPxVXVcNTEdmwurXjzG57vj-U929HTj6XKgWrAdP_z5ESB34U4jjC2yDG5IsJrERJtp2/s1600/20180125_114511.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqK6DhMgdQbUG3Kq2MlWN73V6_DiX4kGCMCTXhDtsxqVvu7TuQSCf3cBEhUdOtNxiEQflfhO1yTPxVXVcNTEdmwurXjzG57vj-U929HTj6XKgWrAdP_z5ESB34U4jjC2yDG5IsJrERJtp2/s320/20180125_114511.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">दोन्ही बाजूने अधेमधे वेली आणि मधून रस्ता. </td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY_yAwSZqSauhmh_ECxYbVEpA_Va83IGcjdcXAMHba3yI9W036z1ThW3oOBa68M_kG_g-aJ-_X5sAXe5TpRYlJJYYH5s_8wd-lN_IkznhyEf4A88EQIxexJCbbGJaOOqO4mqTXaptcIW-e/s1600/20180125_162754.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1035" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhY_yAwSZqSauhmh_ECxYbVEpA_Va83IGcjdcXAMHba3yI9W036z1ThW3oOBa68M_kG_g-aJ-_X5sAXe5TpRYlJJYYH5s_8wd-lN_IkznhyEf4A88EQIxexJCbbGJaOOqO4mqTXaptcIW-e/s400/20180125_162754.jpg" width="257" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">जळजळ करणारी हीच ती कोलती वेल. </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
साधारण ३-४ तासानंतर पाण्याची उणीव भासु लागली. थोड्या वेळाने सगळ्या लोकांकड़चे पाणी संपत आल होत आणि सगळया मनात एकच प्रश्न "<b> आता पाणी कुठे आहे</b> ". शेवटी एका मंदिरा पर्यन्त सगळे येऊन थांबले आम्ही पोहोचेपर्यन्त मावशीने दिवा अगरबत्ती लावून घेतला आणि एक शिडी दाखवली ती चढून पुढे गेलो की लगेच पाणी अस लोकांना सांगितल्यावर थोड़ा हुरूप आला. मागचे लोक पोचले आणि १० मिनिटातच चला निघुया असा कोणी तरी म्हणाल त्या एका वाक्यावर सुमितचा सात्विक संताप व्यक्त झाला.<b> " ए अरे काये आम्हाला बसून ५ मिनिट पण नाही झाली लगेच निघुया काय. आधीच पाठीवर ओझे , डोक्यावर ऊन , आजूबाजूला प्यायला पाणी नाही त्यामधे तुम्ही धड़ बसूनही देत नाही."</b><br />
<b><br /></b>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmZ4lWNzIWTk6lr_wMGla_4yZigTQ5iOR-Zesm93Riehs1CB96YOv1WGSRsWJtYo2pXuu5CgvORIbQbB1vwp061NVB7yc098ca-vaKNVmzEOs5AWHg5ADMAhDiVhOvVPJyG0vwO8ivf7fP/s1600/20180125_111209.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmZ4lWNzIWTk6lr_wMGla_4yZigTQ5iOR-Zesm93Riehs1CB96YOv1WGSRsWJtYo2pXuu5CgvORIbQbB1vwp061NVB7yc098ca-vaKNVmzEOs5AWHg5ADMAhDiVhOvVPJyG0vwO8ivf7fP/s320/20180125_111209.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">सावली दिसली की एक पड़ी !</td></tr>
</tbody></table>
<b><br /></b>
थोड़ा वेळ थांबलो आणि सगळे आले की मग निघालो. गडावर सॅक वैगरे घेऊन जाण्यात काही पॉइंटच नव्हता मग मावशीने एक जागा दाखवली आणि तिथे सगळ्या सॅक ठेवल्या डब्बे, जेमतेम पाणी उरलेल्या आणि मोकळ्या पाण्याच्या बाटल्या असे सामान घेऊन वर निघालो इथे आमच्याकड़च पाणी जवळ जवळ संपल होता पण या मावशीने गेले ५ तास एक घोटही पाणी प्यायलं नव्हत. दुपारचा १ वाजला एकदम कड़क ऊन आणि त्यात ती तापलेली लोखंडी शिडी, खाली उभा तप्त खड़क आणि वरुन जाम ऊन लागत होता. आम्ही एक दोघे पुढे आलो मावशी शिडीजवळ सगळ्यांना वर घेण्यासाठी थांबली. आता ग्रुप मधली सगळ्यात लहान ट्रेकर श्रेया खूपच दमली होती तिने तो निसारड़ा रस्ता पाहुन रडायलाच चालू केला. मी येणार नाही तुम्ही पुढे जा असे म्हणत असताना तिला मधु काका बॉबी आणि मिनल असे तिघेही हळूहळू पुढे घेऊन येत होते.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWVh4a4_PMRzdn4jH6eh9KGR2BiuVIfzFvTVJ34beBoHMjgBGxtgo8jZpt_aOknowD0LPY0X5tKEc0GE94o7QKDkAs_0LO-0G8VvF_-VV9F0LXcxZ2IT2EyuyZZlHIsRh1qKzGmmH8Y6E0/s1600/20180125_124022.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="822" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWVh4a4_PMRzdn4jH6eh9KGR2BiuVIfzFvTVJ34beBoHMjgBGxtgo8jZpt_aOknowD0LPY0X5tKEc0GE94o7QKDkAs_0LO-0G8VvF_-VV9F0LXcxZ2IT2EyuyZZlHIsRh1qKzGmmH8Y6E0/s400/20180125_124022.jpg" width="205" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">उपासवाली मावशी साहिलला वर घेताना. </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrCOxzoaeUILKzMeHLAsdPwqQ23fk6p1hRHtgOf6q2Ef9OPHX28QAZ-ka1ewiqFadRvYLM7WVmY3tU5X2fkcM6IMBeLIzo8NXaFWbwAebj_PloTWV5B7R32AZzJZEq8USM5RHzUCu6ylSP/s1600/IMG-20180128-WA0033.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1280" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrCOxzoaeUILKzMeHLAsdPwqQ23fk6p1hRHtgOf6q2Ef9OPHX28QAZ-ka1ewiqFadRvYLM7WVmY3tU5X2fkcM6IMBeLIzo8NXaFWbwAebj_PloTWV5B7R32AZzJZEq8USM5RHzUCu6ylSP/s320/IMG-20180128-WA0033.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">प्रसाद काका. </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
शेवटी मावशीने त्यांना वर घेतला आणि आम्ही पुढे निघालो. काही जण शिडी च्या खालीच थांबले जिथे सॅक होत्या. काहीजण शिडी च्या वर थोड़ा पुढे सावलीत विसावले. वर जायची गडावरचीसुद्धा वाट ही निसरडीच आहे मग लोकांनी परत जायची वाट दूसरी आहे का असेहि पाहून झाले पण काही उपयोग नाही झाला जिथून आलो तिथूनच परत जावे लागणार होते यामुळे अर्ध्या लोकांची परत थोडीशी तंतरली. पाणी आणायच म्हणून मी ,बॉबी ,सोनल ,शंतनु ,साहिल ,ऋग्वेद आणि २ मावश्या असे पुढे आलो. वर पोचलो समोर पाणी दिसत होत पण समस्या अशी होती समोर साक्षात एक दणकट रेडा बसला होता त्या पाण्याची राखण करायला. मावशी इथून ओरडली<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<b> " एय जा</b><b>SSSsssय </b><b> की र बाबा पानी पिउसनी दे आमाला , जाSSSsss रे बाबू का अस करायलैस पानी पिउदै आमाला........ जा रे जा</b><b>SSSsss</b><b> बाबा....हर्र हुररर हैक !!! </b>"....... इथे तो डुरकला ना !.... कचकन उठला जागेवरून आणि आमची सगळ्यांची टरकली. सगळे २ पावल मागे हटले, तो ५ मिनिट उभा राहिला आमच्या कड़े पहात परत मावशी बोलली त्या सोबत आणि तो पुढच्या शिडीला जाऊन बसला तिकडे जायची यायची पायवाट इतकी बारीक होती की एकतर तो रेडा तरी मावला असता किंवा आम्ही तरी आणि अशातच तो रेडा जर धावत आला असता तर पाणी - बीणी विषयच संपला असता सगळा. आम्ही मस्त पाणी प्यायलो ज्या मावशीने पाणी प्यायला नव्हता तिचा पहिला मान ! आम्ही तोंड वैगरे धुतले आणि बसलो वाट पहात पण मागून कोणीच येईना मग म्हणल हे बहुतेक तिकडेच आपली पाणी घेऊन येण्याची वाट पहात बसले असावेत आमच्या सोबत २-३ डब्बे होते मग विषय झाला की आता हे डब्बे का परत घेऊन जायचे हे खाऊ पाणी पिऊ आणि मग जाऊया असे ठरले आणि आणलेले डब्बे फस्त केले , मग त्यातला एक डब्बा मस्त होता डाळ कांदा भाजी आणि पोळी वाह वाह कोणाचा आहे हा डब्बा असे विचारले तर आमच्या पैकी कोणाचाच तो नव्हता असे कळले आता तो बंद करावा म्हणल तर करूनही काही फायदा नव्हता कारण तो संपत आला होता. डब्ब्याचा मालक कोण याची कसलीही चौकशी न करता आम्ही तो संपवला होता... सोबत आलाय म्हणजे इथल्याच कोणाचा असेल असा समज झाला, या सगळ्यामधे कळाल की ज्या मावशीने पाणीही प्यायला नव्हता तिचा उपास आहे, बापरे ! अवघड आहे हे !! मग नशिबाने सोनल का आणखी कोणी राजगिरा लाडू घेऊन आले होते. त्यातलेच २ लाडू मावशीलाही दिले. तिने काहीच खाल्ले नसते तर आम्हाला फार वाइट वाटला असत.<br />
पुढे निघालो बालेकिल्ल्यावर जायला पण समस्या अशी होती की रेडोबा आता पुढच्या शिडी च्या खाली बसले होते. तिथे त्याच्या बाजूने जायच अस जरी म्हणलं तरी त्याची एक ढुशी आम्हाला खुप महागात पडली असती. मावशीने अतोनात प्रयन्त केले त्याला हुसकावन्याचे पण तो काही तसूभरही जागचा हलेना. उपासवाल्या मावशीचे रेड्यासोबतचे संवाद म्हणजे अगदीच भारी होते.<br />
<b>" अय अार बाबा जाऊ दी की र आमाला वर का अस वाट अडवून खुळयावानी करायलैस " " उठ रे उठ बाबाsss उठ !! जा की पल्याड कवडी जागा हाय तिकड हीकड काय गठुड बांधून बसलायैस" </b>अस बरच काही चालू होता. शेवटी ती वैतागली आणि म्हणाली <b> " व्हतुस तिकड का घालु दगुड़ आता"</b> असा म्हणून तिने दगड उचलायला वाकली आणि तेवढ्यात दूसरी मावशी म्हणाली <b> "आयss ईल की हिकड त्ये !! जायला बी वाट न्हाय हिकड चल जाऊ म्हागारी , नाय तर तू बस मी चालले "</b> तो रेडा हु की चु करत नव्हता फ़क्त आमच्या कड़े खुन्शी नजरेने पाहत होता.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvEEhLqzPuc8-0XQ2og-PlV_OY62O9i_rw6w73ZMR4UJ2wT5uNgf7P0u_il2z7o6P-iKDyDaTNMIJO4aoWCmTP-fYU2Z-tkI5r84k7ID_v2OqCqwRNAxPtk20LAqJqKlfwtv6ayKF2A4Q_/s1600/Screenshot_20180216-165759.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1253" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvEEhLqzPuc8-0XQ2og-PlV_OY62O9i_rw6w73ZMR4UJ2wT5uNgf7P0u_il2z7o6P-iKDyDaTNMIJO4aoWCmTP-fYU2Z-tkI5r84k7ID_v2OqCqwRNAxPtk20LAqJqKlfwtv6ayKF2A4Q_/s320/Screenshot_20180216-165759.png" width="275" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px; text-align: center;">वाटेत थांबलेला रेडोबा </td></tr>
</tbody></table>
मग आम्ही सगळे मागे निराशेने वळालो. पाण्याजवळ आलो बाटली भरलेलीच होती आता उशीर होतोय म्हणून निघालो,पुढे गेलो तेवढ्यात हृषिकेश चा आवाज आला <b>" अरे कुठे आहात तुम्ही, आहे का कोणी इकडे .......??"</b><br />
मी आणखी थोड़ा पुढे गेलो, सगळी मंडळी पाण्याच्या शोधार्थ पुढे आली होती. त्यांना इकडे आहोत असे कळवल , त्यांनी बराच वेळ आम्हाला आवाज दिला पण आमच्या पर्यंत तो पोहोचतच नव्हता. त्यामुळे तेच लोक सगळे हळूहळू पुढे आले. थोड्याच वेळाने सगळ्यांचे डब्बे उघडले आम्ही अर्धी पोटं आधीच भरल्यामुळे जास्त काही खाल्ला नाही. आता चिंता एकच होती आम्ही डब्बा ज्या कोणाचा खाल्ला ज्या वेळी त्यांना कळेल की आपला डब्बा आधीच कोणी खाल्ला आहे तर त्यांची प्रतिक्रिया काय असेल ? मग हळूहळू सगळे आपआपला डब्बा काढू लागले , तेवढ्यात कानावर आला <b>" अरे ती लाल पिशवी कुठे आहे त्या मधे एक पाणी बाटली आणि एक डब्बा होता." </b><br />
तो आवाज आला रे आला की आम्ही एकमेकांकडे पहिला ,<b> झालं आता सांगायच कस ? की पंडितकाका तुमचा डब्बा आता भरलेला नाहीये ! तो केव्हाच मोकळा झालाय</b>.थोड़ा वेळ शोधशोध झाली. मग मीच हळूच म्हणालो<b> " अरर काका तो तुमचा होता का डब्बा ? प्रत्यक्षात आम्ही तो खाल्ला आहो, ती सोनलच म्हणाली खाऊया म्हणून चांगली झालीये भाजी, चव लागलीये आता , आम्ही म्हणत होतो की सोनल आपण नको खायला पण तीनेच संपवला अर्धा !! मग अर्धा ठेवुन काय करायच म्हणून पूर्णच संपवला." </b>काका काही बोलायच्या आत <b>"काका सॉरी हा !! </b><b>" </b><b> </b>असा म्हणून आम्ही सोनल वर बिल फाड़ल !! काका म्हणाले <b>"अरे हरकत नाही तुम्ही खाल्ला ना झाल तर नो टेंशन "</b> असा म्हणल रे म्हणल एकदम डोक हलक झाल आणि बाहेर आलेले बाकीचे डब्बे खाण्यासाठी आम्ही एकंदरीत मोकळे झालो.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3sYamZuUGhGm0HyQWntwDr77PtNB4pWpu12jjbLqONndXHUflZR7wsGzy9Ct7BS-REiSad-FMbCJtZDMXZ7AvX3N6WjRSLN3j7a_i3mhtsN7V-iAdxF2gOTeqld9LThS-mw9Ai4bZqT8-/s1600/20180125_144134.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3sYamZuUGhGm0HyQWntwDr77PtNB4pWpu12jjbLqONndXHUflZR7wsGzy9Ct7BS-REiSad-FMbCJtZDMXZ7AvX3N6WjRSLN3j7a_i3mhtsN7V-iAdxF2gOTeqld9LThS-mw9Ai4bZqT8-/s400/20180125_144134.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;">दूसरीवाली मावशी</td></tr>
</tbody></table>
<b> </b> डब्बे खाल्ले, पोटं भरली आता सगळे सुस्तावले होते. तेवढ्यात कोणी तरी म्हणाल <b>"अरे</b> <b>तो रेडा उभा रहिलाय येईल आता धावत इकडे </b>!!" आता वाद घालण्यात विषयच नव्हता पुढच्या १०व्या मिनिटाला सगळा आवरुन सगळे निघालेही. थोड्या दुरून मागे पहिला तर तो रेडा उभा राहून टक लावून आमच्याकडेच पाहात होता. त्या रेड्या मुळे दुसऱ्या शिडी जवळही जाता आल नाही मग गडावर जायचा दूरच. सगळ्यांनी रिकाम्या बाटल्या भरल्या होत्याच त्या मुळे पाणी हा विषय पुढच्या तीन-एक तासा साठी सुटला होता. दुपारचे २-२.३० वाजले होते गडाच्या खडकाळ माथ्यावर असल्याने सावलीची जास्त सोय नव्हती. आता पुन्हा तीच निसरड़ी वाट , तीच अग्निपरीक्षा द्यायची असल्याने अंगावर काटा आला, आता पुन्हा ६ तास उतरत जायच होत. श्रेया ला मधे घेतला अर्धे पुढे अर्धे मागे असे हळूहळू उतरू लागलो उतरताना तीच धसमुसत मुसुमुसु पाणी वाहातच होता. मधु काका मिनल आणि बॉबी तीघांसोबत श्रेया आपल उतरत होती. शिडिच्या खाली जी लोका थांबली होती त्यांना पाणी दिल तिकडे एक थांबा झाला. कोकणे काकांचा गुडघा दुःखत होता तर मग त्यांची मी सॅक घेतली येताना काही वेळ हृषिकेश आणि मंडळी कड़े फिरून ती उतरताना माझ्या कड़े पोस्त झाली. थोडेच पुढे मीना आत्याचीही सॅक माझ्याकडे घेतली. आता सगळ्यात पुढे आम्ही निघालो उपासवाली मावशी आणि आम्ही लोका बाकी दूसरी मावशी काही वेळ थांबली मागच्या लोकांसोबत पण काही वेळा नंतर ती वैतागली<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="text-align: left;">किती हळूहळू चालत आहेत म्हणून आणि तीही एकदम पुढे निघून आली </span><b style="text-align: left;">" काय बै ती म्हातारी लोका ! लै टेम घेताय ते ! म्या आलै मंग फुडा "</b><span style="text-align: left;"> अधे मधे जायची मागे पण पुन्हा पुढे यायची अस तीच येये जाजा चालू होता. साधारण ३-४ तासानी ६.३० - ७ वाजता वैगरे पुन्हा सगळ्यांच पाणी संपला आणि अधे मधे पाणी कुठेच नव्हता अंधार पडत होता सगळ्यांकडे टोर्च होते त्यामुळे अंधाराची भिति अशी नव्हती. आमच्या सोबत ज्या मावश्या होत्या त्या सकाळी सकाळी आमच्या सोबत निघालेल्या जर आम्ही नसतो तर त्या दुपारी १२-१ वाजेपर्यंतच गावात परत आल्या असत्या पण आम्ही ज्या गतीने चाललो होतो त्या गतीने त्याना खूपच उशीर होत होता. जाता मावशी म्हणे </span><b style="text-align: left;"> " अय बाबू तुजी पाठ दुखन कि कायला यवढी तीन-तीन वझी घेतलस रं !!!! दे माझ्याकड येक दे ! " </b><span style="text-align: left;">मी म्हणालो "</span><b style="text-align: left;">थांबणारच आहे आता पुढे राहुदया मावशी चला बिगीबिगी" </b><span style="text-align: left;">.... ....... आम्ही एका जागेवर येऊन थांबलो सूर्यास्त होत होता. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj94HVX_7gJYsahOyq7nDIQwQMIv_cByTyMLtV8MhnDWmrDpnicZDkIqA3QJkeUYz6PTv9_PMfjcKi0mfDQOuEvHZu5dqQAmIgBkpO2A1FzKGQEhyphenhyphenlaLAWvhqUPuxm8NfzlwAiA2KOR3VOv/s1600/20180125_185704.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPlnCslMzG5LneONWLDGXVbK4UEn2DlhYPgDfo-tuAnWePEh-1TJrawlwKZKtaPGcfdyG0ONsXJ9E6ibvfgTOjsmN2Gl0M5ODRwoc0qADrOdYut2iu1Eqvw-1LF2Eu1p6lPJ2Yr5INN8aI/s1600/20180125_181023.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPlnCslMzG5LneONWLDGXVbK4UEn2DlhYPgDfo-tuAnWePEh-1TJrawlwKZKtaPGcfdyG0ONsXJ9E6ibvfgTOjsmN2Gl0M5ODRwoc0qADrOdYut2iu1Eqvw-1LF2Eu1p6lPJ2Yr5INN8aI/s400/20180125_181023.jpg" width="300" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj94HVX_7gJYsahOyq7nDIQwQMIv_cByTyMLtV8MhnDWmrDpnicZDkIqA3QJkeUYz6PTv9_PMfjcKi0mfDQOuEvHZu5dqQAmIgBkpO2A1FzKGQEhyphenhyphenlaLAWvhqUPuxm8NfzlwAiA2KOR3VOv/s1600/20180125_185704.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj94HVX_7gJYsahOyq7nDIQwQMIv_cByTyMLtV8MhnDWmrDpnicZDkIqA3QJkeUYz6PTv9_PMfjcKi0mfDQOuEvHZu5dqQAmIgBkpO2A1FzKGQEhyphenhyphenlaLAWvhqUPuxm8NfzlwAiA2KOR3VOv/s400/20180125_185704.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
मागच्या लोकांना खूपच वेळ लागत होता. अंधार पड़ला मग मंडळी येई पर्यन्त उपासवाल्या मावशी सोबत गप्पा मारत बसलो वस्तुतः ती जाम वैतागली होती घरी जेवायला कोण करेल, खुप उशीर झालाय तिचा नवरा तिला ओरडेल, वगैरे वगैरे. मावशी म्हणजे एकदम शाकाहारी होती, कपाळावर मोठ्ठ कुंकु, केसाची एक बट पांढरी झालेली, पायात तुटलेली स्लीपर आणि तरीही सगळ्यांच्या पुढे ,दोन्ही हातात हिरव्या बांगड्या,गळ्यात तुळशी माळ आणि मंगळसूत्र, स्वच्छ नेसलेली पांढरी साड़ी आणि काहीही झाल तरी गोड़ बोलणारी, माझ नाव तिला कदाचीत माहित नसेल पण बाबू म्हणून बोलावणारी मला ती जाम आवडली होती. त्यांच्या जेवणाच्या मेनु मधला खासंमखास मेनू म्हणजे पनीर ! आणि पनीर आणण्यासाठी तिला २१ किलोमीटर दूर खेड़ला जायला लागत. खेड़ जायची सोय म्हणजे बेभरवशी एस टी महामंडळ जी मनाप्रमाणे कधीही केव्हाही कुठलीही वेळ चुकवू शकते नाहीतर आपली ११ नंबर ची बस (चालत). अश्याच काही गप्पा चालू असताना अर्धी मंडळी आली. मागे असलेल्या लोकांचा आवाजही येत नव्हता खुपच मागे राहिलेले ते. दूसरी मावशी म्हणे <b>"चल बै ! जाऊ अपन फ़ूडा कूटट रातच्या बारीला थांबायैच यतील मागची मागून " " तुला मी सांगतय ती सगळी मांग झोपली आसतीन बग " </b> मग उपासवाली मावशी म्हणे <b>"हं लै शानीयस त्यास्नि सोडून जायाच मंग हरवले बिरवले तर येशील का वापस शोधाया त्यासनी" ! " अय बाबू जा रे कुठ हायत जरा बगुन यं आवाज दे बग त्यांना "</b> मी उठलो थोड़ा पुढे जाऊन सुम्याला आवाज दिला तिकडून ही आवाज आला पण ते लोका बरेच मागे होते. सगळ्यांच पाणी संपलेला होता त्यामुळे सगळे निवांत पडले होते. मी मावशीला म्हणालो <b>"मावशी आपण घरी पोचलो आणि समज तुझ्या नवऱ्याने आपल्याला पनीरची भाजी आणि भाकरी केली असेल तर कसली मज्जा येईल ना ! "</b> मावशी खो खो हसायला लागली <b>" हा हा हा हा । . . . . . . . . . माज्या नवऱ्याने व्हय ? त्येनला सादी दाल बी करता येत न्हाई ! कसबस चा कर्तेत आन पेतात अता गेल्यासनी ईचार त्येनला !!! एवढ्या उशिरा आपल्या समदयांला घरी घेतला तरी लै जालं ! "</b><br />
<b><br /></b>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja0VJkeCX5GWf5hDphzmVcM-G3dKlJUoEMG8yt2fyYDoN89CF_LWT4CcJeqEyWn93celiOQnI9Z9nShqO58qsRCFw0CItbHA-U377uIzRWcB6GBYvRbAjISWXnNYbGmszDLv2izDXgzee9/s1600/IMG-20180128-WA0015.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1280" data-original-width="960" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja0VJkeCX5GWf5hDphzmVcM-G3dKlJUoEMG8yt2fyYDoN89CF_LWT4CcJeqEyWn93celiOQnI9Z9nShqO58qsRCFw0CItbHA-U377uIzRWcB6GBYvRbAjISWXnNYbGmszDLv2izDXgzee9/s320/IMG-20180128-WA0015.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">उपासवाली मावशी नवऱ्या सोबत !</td></tr>
</tbody></table>
२०-२५ मिनिटाने वरची मंडळी पाणी कुठे, पाणी कुठे करत खाली आली. विहिर अजुन दूर आहे आणि विहिरी मधून पाणी काढायला बादली वगैरे काही नाही आहे त्यामुळे पाणी एकदम गावातच मिळणार आहे, हे ऐकून आणखी मंडळी हिरमुसली जरा वेळ सगळ्यांनी आराम केला आणि लगेच उशीर होतोय म्हणून सगळे निघाले. <b>" आता कुनीबी माग रावु नका सगळे येकामागयक या लौकर !" </b>आणि मावशी माझा टोर्च घेऊन पुढे निघाली तिच्या मागे मी आणि मागोमाग सगळी मंडळी पटापट निघाली.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDvuoPWCKZHco1c24BGgY-zFrFxshIlAY_xp3s_hlK3UQRGPyRBRKFB5qfhV4NaIajjawVnesWeMDr8EJ3_WVc1XKf2_6KnXHEDslsaySQ1nJR2AIZAskU5ZWyrZpT4IW6sJXbES2FJh9A/s1600/IMG-20180128-WA0012.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDvuoPWCKZHco1c24BGgY-zFrFxshIlAY_xp3s_hlK3UQRGPyRBRKFB5qfhV4NaIajjawVnesWeMDr8EJ3_WVc1XKf2_6KnXHEDslsaySQ1nJR2AIZAskU5ZWyrZpT4IW6sJXbES2FJh9A/s320/IMG-20180128-WA0012.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">अंधारातला रस्ता. </td></tr>
</tbody></table>
रस्ता तर कळतच नव्हता घसरत तिथुन विहिर तशी खुप दूर नव्हती पण सगळे दमले असल्याने ती खूपच दूर वाटत होती. अर्ध्या तासाने विहिर आली त्या पुढेच एक झरा लागला तिथे लोकांनी मनसोक्त पाणी प्यायल. थोड्याच वेळात पुढे गाव लागल रात्रीची वेळ असल्याने गावात नीरव शांतता पसरली होती. कोणीही मोठ्याने बोलू नका असे आपापसात खुसपुसत सगळे चालत होते. उपासवाल्या मावशीच्या घरी एकदाचे पोहोचलो गेल्या गेल्या तिने कळशीभर पाणी ठेवला सगळे परत पाणी प्यायले तृप्त झाले आणि पहुडले. काहीवेळातच तिने गरम पाणी हात पाय धुवायला आमचा अगदी राजेशाही थाट चालला होता. थोड्याच वेळात तिने जो चहा केला तो म्हणजे अगदी अप्रतिम होता. सरतेशेवटी तिने पिठला भात बनवला तोहि अतिशय भन्नाट झाला होता. सगळ्यात विशेष म्हणजे तिचा दिवसभर उपास होता, तीने आमच्या मधल्या प्रत्येकाला तीन तास विनापाण्याच उन्हात थांबून गडावरच्या त्या निसरड्या वाटेवरच्या शिडीपुढे पाण्याच्या टाक्या पाशी पोहोचवून खाली आणल होता. त्यावर हे सगळ झेलून घरी आल्यानंतर सगळ्यांसाठी चहा-स्वयंपाक बनवला होता.<br />
दुसऱ्या दिवशी सकाळी आम्ही ४ जण पुढे निघणार होतो बाकी मंडळी उशिराच्या गाडीने परतणार होती, सकाळी चहा- नाश्ता झाला<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXRV-v8LryO6_aHFI3HPeEq8nOxZbNxjAWLHwef_qYDrA01e44ckc_wkGtAjaNu6O4VxSNNtZZJp4SUkR20KE1uV7XgtC83A3bTUMFXALOKRO8i3_cqTQ8GgkEHMb_edRS9CsTjx3EPyGP/s1600/IMG-20180128-WA0026.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXRV-v8LryO6_aHFI3HPeEq8nOxZbNxjAWLHwef_qYDrA01e44ckc_wkGtAjaNu6O4VxSNNtZZJp4SUkR20KE1uV7XgtC83A3bTUMFXALOKRO8i3_cqTQ8GgkEHMb_edRS9CsTjx3EPyGP/s200/IMG-20180128-WA0026.jpg" width="200" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLIQOFllQjvfgvSLEw5Y7hAltdqRa8tXU31QXGIDP7lgSqSvRKZ43-MVeUajzD9Bnc9bGvm1w9_pZkGOt5e5cYowI-YV0XRorOHgaLc_Dii0e_v6l26yPT8qq8VvU62c1U17qaZuZ5GTdD/s1600/IMG-20180128-WA0031.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLIQOFllQjvfgvSLEw5Y7hAltdqRa8tXU31QXGIDP7lgSqSvRKZ43-MVeUajzD9Bnc9bGvm1w9_pZkGOt5e5cYowI-YV0XRorOHgaLc_Dii0e_v6l26yPT8qq8VvU62c1U17qaZuZ5GTdD/s1600/IMG-20180128-WA0031.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLIQOFllQjvfgvSLEw5Y7hAltdqRa8tXU31QXGIDP7lgSqSvRKZ43-MVeUajzD9Bnc9bGvm1w9_pZkGOt5e5cYowI-YV0XRorOHgaLc_Dii0e_v6l26yPT8qq8VvU62c1U17qaZuZ5GTdD/s200/IMG-20180128-WA0031.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwAdNjGH2hFA8OROMZUlHl4USuQyTOgRFEAxo17ufPiAkfj-PNyOs4VjDPJZ5AZfiNWzeXoKsX_CJ-jYv4GSGVz5x66VlaVuv53UmOerZFcRtzs34zZWKCfoCVX_ujH8PS6-erP7oYw_cg/s1600/IMG-20180128-WA0023.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwAdNjGH2hFA8OROMZUlHl4USuQyTOgRFEAxo17ufPiAkfj-PNyOs4VjDPJZ5AZfiNWzeXoKsX_CJ-jYv4GSGVz5x66VlaVuv53UmOerZFcRtzs34zZWKCfoCVX_ujH8PS6-erP7oYw_cg/s200/IMG-20180128-WA0023.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_Z_AcJ80EFMdq0ju9j3ayPa0L-780szqEP7o-cTN1cb9O_QB8hutY8vbrJGYIXhf4lyPhEiHrSDUjhqmv70VpmJfbdXXULphZYR6F4pXvMjO-JtDj7FtNJipC11-VmqZKRHPImApYxYMU/s1600/20180126_125230.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_Z_AcJ80EFMdq0ju9j3ayPa0L-780szqEP7o-cTN1cb9O_QB8hutY8vbrJGYIXhf4lyPhEiHrSDUjhqmv70VpmJfbdXXULphZYR6F4pXvMjO-JtDj7FtNJipC11-VmqZKRHPImApYxYMU/s400/20180126_125230.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;">उपासवाल्या मावशीच्या घरी.</td></tr>
</tbody></table>
त्याआधी थोड़ा वेळ मधुकाका आणि साहिल, सुमित यांचे गायन ऐकायला मिळाले. ऋग्वेद चे पखवाजवादन झाले. मीही आपली थोडाशी बासरी वाजवली. चौकशी केल्यावर कळल दुपारी १.३० ची एस टी आहे खेड साठीची मग तो पर्यन्त पत्ते खेळलो निघताना मावशीची भेट काही झाली नाही ती सकळीच कुठे तरी बाहेर गेली होती. तिची भेट नाही म्हणून थोड़ी रुखरुख रहिलीच मनात बरोब्बर १.३० वाजता आम्ही गावातल्या एस टी स्टॅंड जवळ पोचलो. १५ मिनिट थांबल्या नंतर कळल येणारी एस टी रद्द झाली आहे. मग आता आम्ही जाण्यासाठी दूसरे वाहन शोधू लागलो. मालवाहु वाहन मिळाले पैसे ठरवले आणि आम्ही निघालो २०-२५ मिनिटाने अचानक ते वाहन थांबले चालक कोणासोबत तरी गप्पा मारायसाठी थांबला होता.एवढ्या उन्हात हा कोणाशी गप्पा मारायला थांबला असा विचार मनात, आवाज थोड़ा ओळखीचा वाटला, सर्रररर करुन एकच विचार, एकच व्यक्ति डोळ्यासमोर आली<b>" मावशी "</b> आणि मी मोठ्यांदा आवाज दिला<b> " अय मावशी आर हिगड़ कुट्ट " ! !!!</b> ती पण एकदम आश्चर्यचकित झाली <b>" रे बाबू निघालस कै तू पुन्याला "</b><br />
<b><br /></b>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSfJDet840gA_CTb7b4taHO-bacJHvxSaO4O5vw992_GtUnwUeWf0nKQfPkUV9R53GFRcYSmFHFAG2JM_GdtmBSLWt1yzzy7EYviLOfdrLtS6IycJnFpoeZolrVtyRA-0oZncJUub5uq-i/s1600/20180126_142519.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSfJDet840gA_CTb7b4taHO-bacJHvxSaO4O5vw992_GtUnwUeWf0nKQfPkUV9R53GFRcYSmFHFAG2JM_GdtmBSLWt1yzzy7EYviLOfdrLtS6IycJnFpoeZolrVtyRA-0oZncJUub5uq-i/s400/20180126_142519.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">बॉबी,सोनल,मावशी आणि मी. </td></tr>
</tbody></table>
<br />
५ मिनट<b> </b>गप्पा मग मारल्या जाता जाता म्हणे "<b>आता माशिवरात्रि ला ये हिकड लै मज्जा अस्तेय बग त्यो</b><br />
<b> तुजा मोबाइल नंबर टाक या मोबाईलमंदी " </b>मी तिला माझा नंबर सेव्ह करुन दिला पण तिचा नंबर घ्यायचा राहिला काल परवा झालेल्या महाशिवरात्रीला तिची आठवण आली म्हणल गडावर नक्कीच मज्जा झाली असेल पण ती आणखी काही दुसऱ्या ट्रेकर मंडळींची. आम्ही सगळेच खुश झालो चला जाताना तरी मावशी भेटलीच . दुपारी २.३० वाजता आम्हाला पूण्याची गाड़ी मिळाली. आणि रात्री १०-११ च्या दरम्यान आम्ही पुण्यात पोहोचलो. मावशी भेटली नसती तर कदाचीत ट्रेक अधूरा वाटला असता पण ती भेटली आणि ट्रेक पूर्ण झाला. <br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<b>सहभागी सदस्य </b><br />
<br />
<ol style="text-align: left;">
<li><b>मधुकर संत.</b></li>
<li><b>प्रसाद ठकार.</b></li>
<li><b>मुकुंदा संत. </b></li>
<li><b>दिलीप चौधरी. </b></li>
<li><b>हृषिकेश चौधरी.</b></li>
<li><b>शांतनु ठकार.</b></li>
<li><b>अनुराधा नार्वेलकर. </b></li>
<li><b>सुमित संत. </b></li>
<li><b>सोनल शर्मा. </b></li>
<li><b>ऋग्वेद देशमुख. </b></li>
<li><b>विजय कोकणे. </b></li>
<li><b>दिनेश अाड़कर.</b></li>
<li><b>मनोहर पंडित. </b></li>
<li><b>मिनल अडरकट्टी.</b></li>
<li><b>साहिल <b>अडरकट्टी.</b> </b></li>
<li><b>श्रेया </b><b>अडरकट्टी.</b></li>
<li><b>निखिल चौधरी. </b></li>
</ol>
</div>
Nikhilhttp://www.blogger.com/profile/17668778293171969115noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-6194603459785212346.post-84929723900292372242016-11-29T01:41:00.002-08:002016-11-29T19:32:38.982-08:00The Valley of Shadows ................Sandhan Valley ....!!!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
आठवतो तो पाहिलेला चांदण्यासोबतचा चंद्र हरिश्चंद्रावर ,<br />
<div>
कोकणकड्याच ते मनमोहक कातळ, तारामतीच पठार ,<br />
महादेवाला प्रदक्षिणेसाठी बर्फासमान पाण्यामधे घेतलेली बुडी ती ही हरिश्चन्द्रावर। </div>
<div>
रतनगडाची शिडी, कलावंतीणचा आणि प्रबळगड़ावरचा म्हातारीचा किस्सा, गोरखगडावरची गुहा, वासोट्याच जंगल, पदरगडावरच चिमणी क्लाइंब, नागफणी,कोराई ,लोहगड ,विसापूर ,राजगड ,रायगड असे चिक्कार गड़ झाले,प्रत्येकाच नाव लिहित नाही पण प्रत्येकाचे सौंदर्य ते वेगळे आणि सह्याद्री मधल्या प्रत्येकाच्या आठवणी त्या वेगळ्या .<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-_CxmKRr_PrA/WD0b5fRgf0I/AAAAAAAAbW8/xzoaG2XKfZ8Dyi1E9ii0Do3wOMZrehBNQCPcB/s1600/IMG_20161104_091648.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="235" src="https://2.bp.blogspot.com/-_CxmKRr_PrA/WD0b5fRgf0I/AAAAAAAAbW8/xzoaG2XKfZ8Dyi1E9ii0Do3wOMZrehBNQCPcB/s400/IMG_20161104_091648.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">PathFinders at Pathfinders Birth Place HarishChandragad - Nikhil,Subodh,Dinesh,Varun,Abhiraj ( aani baaki mandali missing)</td></tr>
</tbody></table>
गेल्या २ आठवड्यात २ ट्रेक झाले पहिला हरिशचंद्र आणि दूसरा सांधण व्हॅली दोन्ही ट्रेक ला जाम मज्जा आली हरिश्चंद्राला चौथ्या वेळेस गेलो पहिली वेळ आठवत नाही दूसरी २००७ ,तिसरी २००९ आणि चौथी २०१६, आता म्हणजे काय गडाच पार बाजारीकरण झालय. हॉटेल्स,दुकाने खुप गर्दी गर्दी झालीये, पण पहिल्यासारख राहिलय ते अमृतेश्वराच मंदिर व तिथले पाणी, वरची गुहा, महादेवाच्या पिंडी बाजुच बर्फासमान पाणी आणि कोकणकड़ा, गेल्या ब्लॉग मधे हरिश्चन्द्राच वर्णन केलेच आहे तर आता काही हरिश्चन्द्राबद्दल जास्त बोलत नाही. <br />
<br />
सांधण व्हॅली !!!<br />
<br />
सांधण व्हॅली हा ट्रेक एक आतापर्यंतचा आलेल्या चांगल्या अणि आठवणीत राहिल अनुभवांमधे मोडतो.<br />
सांधण व्हॅली हा ट्रेक भंडारदरयाजवळ साम्रद गावातून चालू होतो. पूर्ण ट्रेक हा ५ ते ७ तासांचा आहे. यामधे रॅपलिंगचे ३ छोटे टप्पे, १ मोठा टप्पा आणि अधेमधे कमरेपेक्षा वर असलेल्या पाण्यामधून ओलांडून जावे लागते. या ट्रेक नंतर तुमच्या कड़े खुप जणांना सांगता येईल असे भारी किस्से/अनुभव असतात. आयुष्यात एकदा तरी सांधण व्हॅली ला जाउन या असा मी म्हणेन.<br />
पहिल्यांदाच अश्या १९ जणाच्या ग्रुप सोबत ट्रेकींगला गेलो. पहिल्यांदा मी जास्त लोका आहेत म्हणून नाही असेच म्हणालो होतो पण नंतर विचार बदलला ( किंवा तो बदलायला भाग पाडला ) . आपल्या ग्रुप मधे एकदम छान राहाता येत दूसरी कड़े असे वागता येत नाही दूसरे लोक चांगले असतीलच असे नाही, असे काही समज -गैरसमज दूर झाले, एकंदरीत सगळे ट्रेकर हे सारखेच असतात खिलाडू वृत्तीचे ( म्हणजे सगळेच असे नाही पण इथे मला जे भेटले ते तरी होते :P ).<br />
शुक्रवारी मुंबई ची गाड़ी पकडली तिथुन घाटकोपरला गेलो . तिथे आदित्य अणि मंदार अश्या राधेयच्या मित्रांनी आमच ( मी आणि सुरभि ) स्वागत केला सोबत जेवलो थोडावेळ इकडे तिकडे टाइमपास केला आणि रात्रि १२.५० ला कसारा ला जाणारी ट्रेन पकडायची आहे असे लक्षात ठेवून बरोबर रात्रि १२.४५ ला घाटकोपर ला पोहोचलो . पुढे १० मिनिटातच ट्रेन आली आणि आम्ही बसलो गाडीत जागा आहे असे पाहून फार आनंद झाला कारण मुंबई मधे ट्रेन/लोकल मधे बसायला अथवा झोपायला जागा मिळणे म्हणजे अंधारात सुई शोधण्यासारखेच आहे एवढी ती गर्दी असते तिकडे , डोंबिवली मधून काही , ठाणे मधून राधे आणि काही अर्धे लोक असे सगळे एकत्र जमणार होते . आम्ही बसल्या बसल्या ग्रुपवर मेसेज टाकून दिला "सगळ्यांनी पाचवा डब्बा पकड़ा !!" विशेष म्हणजे सगळे एकत्र एका डब्यात जमले . पहिल्यांदा कोणाची ओळख नसल्याने आम्ही आपआपल्या मधेच गप्पा मारत बसलो होतो . मुंबई मधे बसलो तेव्हा काहीच थंडी वाजली नाही , हाफ पँट आणि हाफ शर्ट घालून बसलो होतो पण जस जस कसारयाच्या दिशेने गेलो तशी तशी थंडी वाजु लागली एक वेळ अशी आली आहे त्या कपड्यावरूनच फुल पँट आणि स्वेट शर्ट वर आणि मफलर चढवला,<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhs9qlK343_wu9ulXbsXURRWhrGYRB7uiOOHmaVKIq0lrMlt_WKxz2GI8z_of8sCmQaZwWVEqT47PeN0OBH4e8N7jpLiz7UxikhLfx3OFXVLaXqNL-w3GKDYU6tzlKTEsxXH1214Ov1sdxx/s1600/IMG_20161119_031102.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhs9qlK343_wu9ulXbsXURRWhrGYRB7uiOOHmaVKIq0lrMlt_WKxz2GI8z_of8sCmQaZwWVEqT47PeN0OBH4e8N7jpLiz7UxikhLfx3OFXVLaXqNL-w3GKDYU6tzlKTEsxXH1214Ov1sdxx/s320/IMG_20161119_031102.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Punyatali Madnali, Aditya,Sudhir,Pradip ,Sneha, Surbhi, Radhey.</td></tr>
</tbody></table>
मग कसारयाला साधारण पहाटे ३.३० ते ४.०० च्या दरम्यान पोहोचलो,प्रचंड थंडी होती तिथेच आमचे लीड स्वनिल ने जीप ची सोय केलेली होती. १९ जणांसाठी दोन जीप ठरलेल्या होत्या मग आमच्या जीप मधे मागे मी , राधेय , आदित्य ,सुरभि आणि मधे स्नेहा , निकिता , स्रीपर्णा , विरजा आणि सगळ्यात पुढे नादखुळे ट्रेक रेंजर्स चे मालक :D स्वप्निल आणि अमिषा , बाकी सगळे उरलेले लोक दुसऱ्या गाडीत , थोडेसे पुढे गेल्यावर परत थांबलो ,चहा,कॉफ़ी झाली आणि मग साम्रद गावात जायला गणपती बाप्पा मोरया करून निघालो. रस्त्यात जीपच्या मागे राधेय कड़े स्पीकर होता त्यावर मस्त जूनी ऐकली तीच आम्ही इतक्या मोठ्याने म्हणत कदाचित पुढच्या कोणाला झोपच लागली नसेल शेवटच " घेई छंद मकरंद " गाण्याने तर पार गावातल्या लोकांची पण झोप उडाली असेल. पहाटे ५ ते ५-३० च्या दरम्यान साम्रद या गावात पोहोचलो येथूनच हा ट्रेक चालू होणार होता , उतरल्यावर समोर कळसूबाई ,रतनगड़ ,आजोबागड़ , अलंग मदन कुलंग, असे काही छान गड़ दिसत होते . मग काही लोक सूर्योदय पहात बाहेर तर काही जण तिथेच एका घरी गेल्या गेल्या काही लोक उताणे पडले , सूर्योदय झाल्यानंतर समोरच्या सह्याद्रीच्या रांगेवर पडलेला सूर्यप्रकाश अप्रतिम दिसत होता,<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2x4UZfzUCH8AOe6NJSt64nl2uxqsHV3inpEE7YtE6PUQU8dvQk-rKDg1Xu4krZBTWlrhO8X1k6lmUphDzshsz8gK4y7B0709Hkg_BbHE8_BADF63vCOzhFmqruGlJD9oAVEOLMuHhYwto/s1600/DSC_0495.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2x4UZfzUCH8AOe6NJSt64nl2uxqsHV3inpEE7YtE6PUQU8dvQk-rKDg1Xu4krZBTWlrhO8X1k6lmUphDzshsz8gK4y7B0709Hkg_BbHE8_BADF63vCOzhFmqruGlJD9oAVEOLMuHhYwto/s200/DSC_0495.JPG" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDJSQuq1IQ0L-63xglQIi3R1qtAfd-kFJ_dPZPRWXVVBypX1WSjygKNb8dWVs3xgQRS53adCqo291mhGfrUxZCI4zBXjJNBW05RSU3gJfqOTIGFQBh1TJI-v6PXRPlkANoWDJI563ows2x/s1600/IMG_20161119_064043.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDJSQuq1IQ0L-63xglQIi3R1qtAfd-kFJ_dPZPRWXVVBypX1WSjygKNb8dWVs3xgQRS53adCqo291mhGfrUxZCI4zBXjJNBW05RSU3gJfqOTIGFQBh1TJI-v6PXRPlkANoWDJI563ows2x/s200/IMG_20161119_064043.jpg" width="200" /></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
नंतर प्रकाश नावाच्या गावकऱ्या कड़े नाश्ता करायचा आहे असे कळले आणि त्यानंतर ८ - ९ च्या दरम्यान निघणे अपेक्षित होते , नाश्त्याला जेव्हा पोहोचलो समोर पाहतो तर काय एक ४० आणि ३० लोकांचा ग्रुप आधीच तिकडे आलेला आहे , तेव्हा मला तर जत्रेचा अनुभव आला, काही वेळाने त्यांचे ते पुढे गेले आणि मग थोड़े बरे वाटले. तो पर्यन्त प्रातःविधि आटोपून सगळे आपले नाश्त्याला तयार !!! मग नाश्ता झाला आवरून झाल आणि सगळे निघायच्या बेतात येऊन बाहेर थांबले आमचे लीड असलेले स्वप्निल यांनी सगळ्यांचे परिचय करून घेतला सगळ्यांची नावे कळाली, त्यातले एकच नाव मला खुपच वेगळा वाटल ते होता शूर्पकर्णखा उर्फ कोलकाता . बऱ्याच वेळाने नंतर मला कळाल की ते शूर्पकर्णखा नसून स्रीपर्णा आहे , पण तोपर्यंत उशिर झाला होता कारण आता डोक्यात फिट झाल होता - शूर्पकर्णखा फ्रॉम कोलकाता !!!<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioZA1oqx_aBMSjdTsb0pV5AxELblI-6GORuW4mLKArd61hjz4sm5V3hjy1_7N8lpfmk7zdjCshHHztzsLg4wfUNXAlW07hlAKMz3CjJDNaycRdyKXonWBD_XsLVo8hHGW3DY1NMSbGABo8/s1600/IMG_20161119_084959.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioZA1oqx_aBMSjdTsb0pV5AxELblI-6GORuW4mLKArd61hjz4sm5V3hjy1_7N8lpfmk7zdjCshHHztzsLg4wfUNXAlW07hlAKMz3CjJDNaycRdyKXonWBD_XsLVo8hHGW3DY1NMSbGABo8/s400/IMG_20161119_084959.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px; text-align: center;">Nadkhule Trek Rangers Mandali.(me nahiye photot :( )</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR9EAZ77r0tlTlMU9eprMSQuyPgqxJX2Jl1UVAg3uGObaD3wL0H52wPwC4wERzmWxC-oliO7WkSp4TUN_FJrPqy6vc9mXaWSZFKhTwVtxSDX-67OhAIVtj37HLW5sMUBM7gAIt_D79bY8i/s1600/IMG_20161119_090315247.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR9EAZ77r0tlTlMU9eprMSQuyPgqxJX2Jl1UVAg3uGObaD3wL0H52wPwC4wERzmWxC-oliO7WkSp4TUN_FJrPqy6vc9mXaWSZFKhTwVtxSDX-67OhAIVtj37HLW5sMUBM7gAIt_D79bY8i/s320/IMG_20161119_090315247.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div style="font-size: medium; text-align: left;">
<span style="font-size: 12.8px; text-align: center;">Trekkers sathichi Swagat Kaman !!!</span></div>
<div>
<span style="font-size: 12.8px; text-align: center;"><br /></span></div>
</td></tr>
</tbody></table>
<br />
तेव्हाच आमच्या लीड ने सांगितले वाटेत जाताना कमरेच्या थोड़ा वर पर्यन्त पाणी आहे तर बूट ओले करायचे नसतील तर पायात चप्पल घालून घ्या . सगळ्यांनी आपापल्या सोयीनुसार पायताण चढ़वल आणि निघाले . थोडेच पुढे चालून गेल्यावर दोन झाडांची कमान दिसली , तिथेच आमचा खरा ट्रेक चालू झाला.<br />
थोडेच पुढे गेल्यावर थोड़ा कोरडा पडलेला ओढा लागला , मस्त दोन्ही बाजूला सावली थोडस जंगला सारख आम्ही मोठ्या घळी मधून चालत होतो. मोठ मोठाले दगड दरड़ कोसळल्या सारखे वाटेत आडवे-तिड़वे पडले होते. त्यांना चुकवत आम्ही आपला पुढे सरकत होतो.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7enEBnWrngXybWItbYO_7SLa12B59e0ZJysaFFw-H4TSIXlBBmdoqMxsqk3FGvRo8WSeKxAn2QtdM7PKnWiAwR6El6EwrbYhn1ulQMqRf1qec7W5fvpxziph3yCfCCX5NTxX0g9MuIFUY/s1600/DSC_0519.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="217" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7enEBnWrngXybWItbYO_7SLa12B59e0ZJysaFFw-H4TSIXlBBmdoqMxsqk3FGvRo8WSeKxAn2QtdM7PKnWiAwR6El6EwrbYhn1ulQMqRf1qec7W5fvpxziph3yCfCCX5NTxX0g9MuIFUY/s400/DSC_0519.JPG" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlacWhVr8rAcJRn-NY3VgJNtdSAg8_lHfxZmnuSdofgirIaxXit6hYDlzcLfjllwSThIJTxIySWVnxV_SdtIniRNuf3Lv3Jth7OJYoawbxU30PQiXFFYR1v49weQdeV_IRWnL-q9p0WEvJ/s1600/IMG_20161119_091630_HDR.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlacWhVr8rAcJRn-NY3VgJNtdSAg8_lHfxZmnuSdofgirIaxXit6hYDlzcLfjllwSThIJTxIySWVnxV_SdtIniRNuf3Lv3Jth7OJYoawbxU30PQiXFFYR1v49weQdeV_IRWnL-q9p0WEvJ/s400/IMG_20161119_091630_HDR.jpg" width="400" /></a></div>
<div>
<br />
थोड्यावेळाने दिसले ते पाणी जे ओलांडून जाण्याशिवाय पर्याय नव्हता. तारेवरची कसरत करत आमच्या लीड ने पाण्यात पाय न भिजवता पलीकडे कसे जावे याचे प्रात्याक्षित दिले, त्याला अनुसरुन काही जण मागुन गेले.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1lyhqwKDy1sqHlSbPzi3eo5blDXmjF2GlNJZmVuww8s7rUlxTgKreeVAbISffJ1bn6-7mRE77SnrZYIS611RwE1yLA-2n1Anrsc7zEO3hOgL0PIfBuKVBNvqn0GAZD6-bk-x8p5fLwm3Q/s1600/IMG_20161119_093440.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1lyhqwKDy1sqHlSbPzi3eo5blDXmjF2GlNJZmVuww8s7rUlxTgKreeVAbISffJ1bn6-7mRE77SnrZYIS611RwE1yLA-2n1Anrsc7zEO3hOgL0PIfBuKVBNvqn0GAZD6-bk-x8p5fLwm3Q/s200/IMG_20161119_093440.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Radhey, Surabhi mage Avinash, Lalit</td></tr>
</tbody></table>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZRi_UmP0DpRgmarNWS9SMVVYcuA-zD_axouIhsRJiKvHCnb3nDltU1IKZsyxeOuvhOjFAaetaOvgm_VWi9azqd1jSQ1JUVvP8wzUUdmHZW9_1caYrurJVW4fSHtq5KS5B8redLej82U7o/s1600/IMG_20161119_093759.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZRi_UmP0DpRgmarNWS9SMVVYcuA-zD_axouIhsRJiKvHCnb3nDltU1IKZsyxeOuvhOjFAaetaOvgm_VWi9azqd1jSQ1JUVvP8wzUUdmHZW9_1caYrurJVW4fSHtq5KS5B8redLej82U7o/s1600/IMG_20161119_093759.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZRi_UmP0DpRgmarNWS9SMVVYcuA-zD_axouIhsRJiKvHCnb3nDltU1IKZsyxeOuvhOjFAaetaOvgm_VWi9azqd1jSQ1JUVvP8wzUUdmHZW9_1caYrurJVW4fSHtq5KS5B8redLej82U7o/s200/IMG_20161119_093759.jpg" width="200" /></a><br />
<br />
<br />
<br />
माझ्यासकट काही लोकांना एकदम पाण्यातली वाटच सोयीस्कर वाटली आणि आम्ही पाण्यातून गेलो , जाताजाता पाय घसरला पण पाण्यात पडलो नाही . पाण्याचा पहिला टप्पा जामच भारी वाटला. थोडेच पुढे गेल्यानंतर पाणी कमरेपेक्षा वर असलेला टप्पा दिसला तिथे जरा काही लोकांची तारांबळ उडाली, कारण पाणी ओलांडायच होता आणि सॅक पण भिजवायची नव्हती आणि पाणी अगदी थंड होता .<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td><a href="https://1.bp.blogspot.com/-zTPaghrs4Cc/WD0aj12BceI/AAAAAAAAbWs/Wcw97w_m4aEedqCnOZ81rxIU5POGJUQIwCPcB/s1600/IMG_20161119_094723-ANIMATION.gif" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-zTPaghrs4Cc/WD0aj12BceI/AAAAAAAAbWs/Wcw97w_m4aEedqCnOZ81rxIU5POGJUQIwCPcB/s320/IMG_20161119_094723-ANIMATION.gif" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;">Kamrevar Panyacha pahila tappa sagale <br />
saman suman pack kartana.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggK9Toslyf5dbOCYdbt9mUUEmRsWzfTGz5gqnlDPLWwWUB0aiYyZROhiEFOgUNXyaKNp2mnc9iwGL6-PhfOKxsa8WnNrKWxkxudqyxCc6p7LD-fbYdZzgyeUz51CXfeOSdzPDhumjYaXn-/s1600/IMG_20161119_095000.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggK9Toslyf5dbOCYdbt9mUUEmRsWzfTGz5gqnlDPLWwWUB0aiYyZROhiEFOgUNXyaKNp2mnc9iwGL6-PhfOKxsa8WnNrKWxkxudqyxCc6p7LD-fbYdZzgyeUz51CXfeOSdzPDhumjYaXn-/s200/IMG_20161119_095000.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
सगळ्यांनी आपआपले सामान सॅक मधे भरल एकामागोमाग एक उतरले सॅक डोक्यावर घेऊन स्वप्निल , मी , अमीषा , राधे , आदित्य ,सुरभि असे सगळे निघालो. अधिच ठरला होता की सरळ रेषेत उभे राहून सॅक पास करायच्या, माझी सॅक जड़ असल्याने कोणाला द्यायच्या भानगडित पडलो नाही पण एका टोका पासून दुसऱ्या टोकाकडे डोक्यावरून सॅक घेऊन जाताना माझी बऱ्यापैकी दमछाक झाली होती. मग अर्ध्या पर्यन्त परत मागे येऊन बाकीच्या लोकांच्या सॅक आम्ही दुसऱ्या जागेवर पोस्त केल्या. आता आमची स्थिति अर्धवट भिजलेली होती , खरी मजा शेवटी होती जेव्हा मी शेवटची सॅक दिली त्यानंतर परत लोकांना तिथेच थांबायला सांगितले मधोमध गेल्या गेल्या कोणी कस अर्ध भिजलेल कस असू शकत असे म्हणून बऱ्यापैकी लोकांना भिजवल . झाल ज्यांना मी भिजवलेल त्यांनी एकत्रित येऊन मला भिजवुन बदला घेतला , आता मात्र सगळेच पेटले मग सगळेच एकमेकांना भिजवत यथेच्छ भिजलो. १०.३० पर्यन्त सगळे याबाजूला आले,<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNmzLn7qySaQ8XPs387dNrJMvHz0m8ywbyL0QST9yE4wjk8Puq5VuWVobSVRrD0riPbuTh5N-zSP-jrNZR1eHMrT0MRjpGXSSRt1juj4tXG8Vp6-kKG7_jn0ES5OpM6fYzBjRmr02G7G1m/s1600/IMG_20161119_101829_HDR.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNmzLn7qySaQ8XPs387dNrJMvHz0m8ywbyL0QST9yE4wjk8Puq5VuWVobSVRrD0riPbuTh5N-zSP-jrNZR1eHMrT0MRjpGXSSRt1juj4tXG8Vp6-kKG7_jn0ES5OpM6fYzBjRmr02G7G1m/s320/IMG_20161119_101829_HDR.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Panyatali Masti.</td></tr>
</tbody></table>
बाहेर आल्यानंतर बऱ्यापैकी थंडी वाजत होती. पुढे गेल्यानंतर ऊन लागल, इथे रस्त्यामधे उतरताना शूर्पकर्णखा उर्फ कोलकाता १-२ वेळा पडली , तीच पड़ण म्हणजे घसरून धप्प करून खाली बुडावर बसणे , येताना मी बऱ्यापैकी गुर-ढोर जशी हकताना ओरडतात तसा मी ओरडत होतो. अधेमधे आणखी एक दोघानी पण साष्टांग नमस्कार घातला पण कोलकाता एवढा बोलबाला कोणाचा झाला नाही ,कारण नंतर नंतर कोण पड़ल याच एकमेव उत्तर हे कोलकाता असायच.स्नेहा ने पण एवढे सगळे पड़त आहेत मग मीच का पडू नये असे म्हणून पडून घेतले. या व्हॅली मधे छान इको येत होता थोड़ा पुढे गेलो आणि काढली बासरी , बसलो वाजवत. बरोब्बर १ वाजता आम्हाला पहिला रॅपलिंग चा टप्पा लागला. आम्ही वाटेत एका आडोश्याला थांबलो मागच्या लोकांची वाट पाहत थोड्यावेळाने वरच्या लोकांपैकी कोणाचा तरी मोठ्याने हसायचा आवाज आला तो बहुतेक अजिंक्य असावा , मग इथून कोणीतरी म्हणाल हा हसतोय म्हणजे नक्कीच कोणीतरी पड़ल . काहीवेळाने मागची लोका आली आणि आम्ही निघालो रॅपलिंग करायला , पहिला कातळ टप्पा बहुतेक ५०-६० फुटांचा असावा स्वप्निल ,अमीषा ,आदित्य ,राधे ,सुरभि,सुधीर,स्नेहा,प्रदीप असे सगळे एकामागोमाग एक पुढे जाऊ लागलो तोपर्यंत मागची मंडळी आराम करतच होती ,<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJbEbFkg78G52EpdWgUIRQGRFgbIdribs64lxkQ8N4DbprxkHC17gMS1IPZ2Nmi-kRR7WVxBiITSJuwVXE9zXYEJBMJmA-IJd3qPScC8I7d4NmKB3pGehNK-S7dZAI6FZIv5E_XZAfL4N0/s1600/IMG_20161119_112542.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="292" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJbEbFkg78G52EpdWgUIRQGRFgbIdribs64lxkQ8N4DbprxkHC17gMS1IPZ2Nmi-kRR7WVxBiITSJuwVXE9zXYEJBMJmA-IJd3qPScC8I7d4NmKB3pGehNK-S7dZAI6FZIv5E_XZAfL4N0/s320/IMG_20161119_112542.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Pradip,Sneha,Sudhir.</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgstDRPHNtIdWntcTFqkQx_DoZP6s6SRbjizIiFQiYNB6aGvw4j1dUFyFLp_W3EdKVWMfQsrj7VCfUtBb1VHrwFyKESttTG4lup1IXldfKlFNQbyreq3ZGXyaKCaWU_dZQdlScjj0JM__iO/s1600/IMG_20161119_112838.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgstDRPHNtIdWntcTFqkQx_DoZP6s6SRbjizIiFQiYNB6aGvw4j1dUFyFLp_W3EdKVWMfQsrj7VCfUtBb1VHrwFyKESttTG4lup1IXldfKlFNQbyreq3ZGXyaKCaWU_dZQdlScjj0JM__iO/s320/IMG_20161119_112838.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lalit,sandeep,viraja,swapnil,avinash,nikita</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3YOZlHuA3jkPFR0AdqzHeL_GU8xVoaSYYvqY5N5CQYm21evo41vUCF0-uj0Wv_KVE3bWPy1Kwndne6TROFxDnLGQednct509CYmzlpF24290luCIPlGLHjp6Wh38pCZkISDcWnziZhvJa/s1600/IMG_20161119_125827.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="201" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3YOZlHuA3jkPFR0AdqzHeL_GU8xVoaSYYvqY5N5CQYm21evo41vUCF0-uj0Wv_KVE3bWPy1Kwndne6TROFxDnLGQednct509CYmzlpF24290luCIPlGLHjp6Wh38pCZkISDcWnziZhvJa/s320/IMG_20161119_125827.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Swapnil,Swapnil,Radhey,Sandeep,Aditya,Pradip,Surabhi. </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
तिथल्या इंस्ट्रक्टरने हार्नेस आम्हाला लावला आणि पुढे जायला सांगितला , जेव्हा ती दोरी धरली पहिल खात्री करून घेतला वरुन सुटणार तर नाही ना मग हळू हळू एका हाताने दोरी सोडत सोडत नंतर खाली किती खोल राहिल आहे ते परत पहायची हिम्मत झाली नाही, वरचा तो इंस्ट्रक्टर काहीतरी म्हणत होता, त्याकडे लक्षही नव्हत केव्हा एकदा खाली जातोय असा झालेल सरतेशेवटी उजव्या हातावर जाम लोड आला होता पण उतरलो मज्जा आली . बाकी लोक पण एकेक करून उतरले<br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo5DcYX7sVNa1sOy1Lvq9iDJ_-VWfXDU4PLQzefcDxWemyfp0du5OYnyBoSyVIyoR74D6V6nV9KDx8t3TH4fYEKpddJO2bq2-Aw22uRAJPs4nP6dHPY6UnBaY3CQkeH0N5bOWbr6ZpkE52/s1600/IMG_20161119_134057.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo5DcYX7sVNa1sOy1Lvq9iDJ_-VWfXDU4PLQzefcDxWemyfp0du5OYnyBoSyVIyoR74D6V6nV9KDx8t3TH4fYEKpddJO2bq2-Aw22uRAJPs4nP6dHPY6UnBaY3CQkeH0N5bOWbr6ZpkE52/s320/IMG_20161119_134057.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Amche lead Nadkhule Trekkers che Malak- Swapnil</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdgqxyok9fLOvtFvEwn1O7_NohL2RKdS3lXvAjRKP2wEm26o_XgTVfeR5dp6k7tyIPJfvbF5oUtPZpbkLqCtK_5dThHWaCY7qvoGz11q5xvWC1G9cyf7cbqikQDDOn43oRcivBMeu6_Frq/s1600/IMG_20161119_135428.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="192" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdgqxyok9fLOvtFvEwn1O7_NohL2RKdS3lXvAjRKP2wEm26o_XgTVfeR5dp6k7tyIPJfvbF5oUtPZpbkLqCtK_5dThHWaCY7qvoGz11q5xvWC1G9cyf7cbqikQDDOn43oRcivBMeu6_Frq/s200/IMG_20161119_135428.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Me Utartana :) !!</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
आता जेवायच काय हा एकच प्रश्न सगळ्यांच्या मनात होता सगळ्यांना सडकून भूख लागलेली. आता इथे किस्सा असा झाला आमच्या साठी प्रकाशकडून जे जेवण मागवल होता ते दुसऱ्या ग्रुप च्या लोकांनी आम्ही पोहोचायच्या अधिच खाऊन टाकला हे आम्हाला जेव्हा कळला तेव्हा दुपारचे २.४५ झाले होते . तिथेच जेवण मिळणार नाही हे ऐकल्यावर कोलकाता एकदम ढासळलीच " हमें खाना नहीं मिलेगा? " " अभी और कितने दूर जाना है? " " रैपलिंग और भी है क्या? "<br />
असे असंख्य प्रश्न तिच्या समोर दत्त म्हणून उभे राहिले आणि तिच्यामुळे आमच्यासमोरही !!!<br />
जेवण नाही म्हणून लोकांनी आपला चकली चिवड़ा असे चिरमिर खाऊ बाहेर काढले त्यावरच आम्ही समाधान मानून पुढे निघालो. तिला बाकी लोकानी विचारालाही हे खायच का? नाही म्हणाली , मग निघालो आम्ही.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9jz_E3qGE_LkeiuFuSE6wN3X7EhFpDKUUpuIYPQeoOWT-OWlWLEluqQO61ttzil-r5Rv1X-OZNY_pJm42_x0yVo4_6SDHJmSv6HAdcRX2aY5RF_ETys96h4ct2ZWX8GRZjjsDdJqnQFtI/s1600/IMG_20161119_144107.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9jz_E3qGE_LkeiuFuSE6wN3X7EhFpDKUUpuIYPQeoOWT-OWlWLEluqQO61ttzil-r5Rv1X-OZNY_pJm42_x0yVo4_6SDHJmSv6HAdcRX2aY5RF_ETys96h4ct2ZWX8GRZjjsDdJqnQFtI/s320/IMG_20161119_144107.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">कोलकाता शूर्पकर्णखा उर्फ़ स्रीपर्णा :P मागे सुधीर,स्नेहा,अमीषा,स्वप्निल,आणि मी. </td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwPeyvwyykHyNzeY3553Em3KwneQx51wEBucHYXN69MLlvvVGzwTpE5knGELEypEzqE792rLOTuOSFXlKL1qj6AsfX4d3O033BPC0NseZpnkomlgRP_z-TmQKUPRvMGK8wfPlWiTdSZMyq/s1600/IMG_20161119_151859.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwPeyvwyykHyNzeY3553Em3KwneQx51wEBucHYXN69MLlvvVGzwTpE5knGELEypEzqE792rLOTuOSFXlKL1qj6AsfX4d3O033BPC0NseZpnkomlgRP_z-TmQKUPRvMGK8wfPlWiTdSZMyq/s200/IMG_20161119_151859.jpg" width="150" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"> छोटा रॅपलिंगचा टप्पा</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
पुढे ती जामच वैतागली होती , शूज ओले होउ नये म्हणून पाणी आल की शूज काढ़ा थोड़े पुढे कोरडे आहे असे जाणवले की परत शूज घाला , थोड़े पुढे जातोय न जातोय तोवर पुन्हा पाणी !!!! आता बऱ्याच लोकांच्या पायात वात भरत होता इकडे तिकडे ....... आ..ऊ...... . ! चालूच होता खाऊन झाल आणि पुढे निघालो . दूसरा कातळ टप्पा ज्याच्या दुसऱ्या बाजूला एकदम पाणी ज्याला पाण्यातून जाण्याशिवाय मार्गच नाही परत सॅक काढायचे सोपस्कार झाले आणि एकेक उतरून खाली आलो , पुढे गेलो तिथे एका फटीमधून आम्हाला जायचा होता. अगदी इवलीशी होती ती फट आणि तिथुन जाताना पाय खाली डोका वर असे उलटे जायचे होते पूर्ण गडद अंधार काही दिसेना.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAzB_ngTFucB8i4rGRpWa-gH3C0TCJ_CARkKnO4n2ma8UdGUxCcpB8zbbRmgNiRbz08Rtwy_1UgjTNosRQRP5iLsCRAss0yIEwxPdypTB2y98q7KkVI851SWR_hRdANUabJHZdqHq9SuJD/s1600/IMG_20161119_155533.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAzB_ngTFucB8i4rGRpWa-gH3C0TCJ_CARkKnO4n2ma8UdGUxCcpB8zbbRmgNiRbz08Rtwy_1UgjTNosRQRP5iLsCRAss0yIEwxPdypTB2y98q7KkVI851SWR_hRdANUabJHZdqHq9SuJD/s320/IMG_20161119_155533.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">एवढीशी फट - पुढची बाजू. </td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP5GAQ6W0myzrrTwFyTCvnTequ0BNqDIOh8v0gtvbLcVeUdfS7lj9vGlr_ed-7IKRRYa5kYDc90suhxUv0y52eK25WnqBGEfNgMfF9g-7W9AgjZ54v25OToDOxI4zbRwuSkPxRt4ecuCES/s1600/IMG_20161119_155645.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP5GAQ6W0myzrrTwFyTCvnTequ0BNqDIOh8v0gtvbLcVeUdfS7lj9vGlr_ed-7IKRRYa5kYDc90suhxUv0y52eK25WnqBGEfNgMfF9g-7W9AgjZ54v25OToDOxI4zbRwuSkPxRt4ecuCES/s320/IMG_20161119_155645.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">तीच फट दुसऱ्या बाजूने. </td></tr>
</tbody></table>
दुसऱ्या बाजूंच्या फटीतून सगळ्यांच्या सॅक पुढे दिल्या आणि एकेक करून आम्ही उलटे होऊन खाली . इथे पुन्हा छोटा टप्पा होता रॅपलिंगचा !! लोकाना इथे येईस्तोवर रॅपलिंग ची सवयच झालेली होती इतक्या वेळ नाही नाही करणारे काही लोक आनंदात पुढे जात होते. सगळे खाली आले जरा वेळ बसलो परत कोलकाताचा प्रश्न " अभी और कितने दूर जाना है? रैपलिंग ख़तम ना ? " तिला रॅपलिंग सगळ संपला आहे आणि आता आपण पोहोचणारच आहोत असे सांगून निघालो,<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_Emb0RviH9TPQVCGtlzdYmQ7tdyPVFq1QMS4FuyeyitXffqIpgq1u8avjLXTDC1S8pW3jF0C7Fb43KgoXHOkerX0escPs8Z6FfS6M-QsJLt_oQEgCOmJNM1Icf8lMV50XHfVvAkHQ9ui1/s1600/IMG_20161119_165103.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_Emb0RviH9TPQVCGtlzdYmQ7tdyPVFq1QMS4FuyeyitXffqIpgq1u8avjLXTDC1S8pW3jF0C7Fb43KgoXHOkerX0escPs8Z6FfS6M-QsJLt_oQEgCOmJNM1Icf8lMV50XHfVvAkHQ9ui1/s200/IMG_20161119_165103.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU7vTvRJU49Zg2woZgWOlC_GbFfGYDB8mxa2KOQZk2xL5UCgyg8rzkvLATm40ZSUfCaiQ2qZ49C4SHRD3VmcIWHA9YLsulWD3zYx3CpBAfRNHe781ywI0nhM_y9qC80pvvViy_3UgHJxVy/s1600/IMG_20161119_164140.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU7vTvRJU49Zg2woZgWOlC_GbFfGYDB8mxa2KOQZk2xL5UCgyg8rzkvLATm40ZSUfCaiQ2qZ49C4SHRD3VmcIWHA9YLsulWD3zYx3CpBAfRNHe781ywI0nhM_y9qC80pvvViy_3UgHJxVy/s200/IMG_20161119_164140.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मी,विराजा,सुरभि,राधेय,आदित्य स्वप्निल,अमीषा </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
थोडेच पुढे गेलो आणि विरजा म्हणाली। ... सरप्राइझ !!! समोर पाहतोय ते काय पुन्हा एकदा रॅपलिंग तेव्हा एवढेच शब्द बाहेर आले " अरे याररर र र !!! "<br />
तो खरच शेवटचा आहे असे सांगून उतरलो , इथे मुलींसाठी वेगळा रोप आणि मुलांसाठी वेगळा रोप असा भेदभाव केला होता. मुलांचा जो रोप होता तो पाण्यातुन जाणारा होता ( वॉटरफॉल रॅपलिंग ) आणि त्याला काही हार्नेस वैगेरे प्रकार नाही कमरेला दोरी बांधणार आणि सुटायचा खाली पाण्यातून , मुलींची सोय चांगली होती मस्त ग्लोव्ज , आणि हेल्मेट हार्नेस वगैरे, वगैरे पण त्यांच्या वाट्याला पाणी नव्हत कोरड्या जागेतून त्यांना रॅपलिंग करायची मुभा , मग सगळ्या पोरी गेल्यानंतर २-३ हार्नेस बाकी होते त्या इंस्ट्रक्टरने विचारले कोणाला जायचे आहे का इथून आम्ही लगेच एका पायावर तयार ,मी आदित्य आणि अजुन एक दोघे तिकडून गेलो आणि बाकी मंडळी भिजत भिजत उतरले. या सगळ्या गडबडीत राधे ची बॅग पाण्यात पडली , ३-४ मिनट पाण्यातच आणि नशीब राधे थोड़ा बाजूला उभा होता नाहीतर काही खर नव्हत .पटकन त्याने ती बाहेर काढली आणि मोकळी केली आत मधे सगळ प्लास्टिक बॅग मधे गुंडाळून ठेवला होता त्यामुळे त्याची रात्री झोपायची पंचाईत झाली नाही.संध्याकाळी बरोबर ६.०० वाजता शेवटचा कातळ टप्पा उतरून आम्ही पुढे निघालो.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ1DjmIT8lRglEd-e145t-mBQl4vSneIMiqu-OxQlDP_XR__Vyfwr-SX3Rr28j2dRnJlEvU31Jq0cfAT9Bw4kPIE3sdWmd_tkHLk_Ox5PozP21G9LDU8_qpn8yXsxtNa-TFd9tk2lKQ5yn/s1600/IMG_20161119_175018.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ1DjmIT8lRglEd-e145t-mBQl4vSneIMiqu-OxQlDP_XR__Vyfwr-SX3Rr28j2dRnJlEvU31Jq0cfAT9Bw4kPIE3sdWmd_tkHLk_Ox5PozP21G9LDU8_qpn8yXsxtNa-TFd9tk2lKQ5yn/s400/IMG_20161119_175018.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">रॅपलिंग चा शेवटचा टप्पा उजव्या बाजूला पाण्यामधून डाव्या बाजूने कोरडया जागेतून !!!</td></tr>
</tbody></table>
तिथुन तंबू पर्यन्तच अंतर जास्त नव्हत. अंधार पडत चालला होता मग आम्ही टॉर्च बाहेर काढल्या इथून तंबू पर्यन्त जाईपर्यंत कोलकाता उर्फ शूर्पकर्णखा चा घसरणे वजा पड़ने असा २-३ वेळा कार्यक्रम झाला. तंबू ठोकलेल्या जागेवर पुढच्या अर्ध्या - पाउण तासात पोहोचलो ,सगळे निवांत पहुडले होते समोरच गावतले जे आम्हाला जेवण करून देणार होते त्यांची तयारी चालू होती. ओढयाच्या बाजूलाच तंबू ठोकलेले होते.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpsF-oeqffUXhLEP9aa5INrefGUCS_v9HFMI2FGQ3K7H3EUoqYpvZdq4FBuvKPpTN4W2khWhPUCuwhYgMp_eLUHjc2iB_E08HuDOvwUjMBkBOscAJm-kkbxbcFMggUl6g_3pH3pqnlv4Mk/s1600/IMG_20161120_083141.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpsF-oeqffUXhLEP9aa5INrefGUCS_v9HFMI2FGQ3K7H3EUoqYpvZdq4FBuvKPpTN4W2khWhPUCuwhYgMp_eLUHjc2iB_E08HuDOvwUjMBkBOscAJm-kkbxbcFMggUl6g_3pH3pqnlv4Mk/s320/IMG_20161120_083141.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
गेल्या गेल्या पाहिला आयता चहा मिळाला दोन कप चहा मारुन आम्हीपण लोकांमधे पहुडलो , वर छान चांदण दिसत होता. असा पहिल्यांदाच झाल की ट्रेक आयता चहा मिळाला नाहीतर दरवेळेला आम्ही पोहोचलो की मग सगळे ते सोपस्कार चूल पेटवणे आणि मग दूध बनवा वगैरे वगैरे पण इथे स्वप्निल ने बऱ्यापैकी सोय करून ठेवली होती. अर्धे लोक तंबू मधे गेले अर्धे तिथेच पडून राहिले , रात्रि ८-९ दरम्यान सगळे जेवायला पुन्हा एकत्र आले , जेवण म्हणजे अगदी कोणालाही किंचितहि थंडी वाजु नये असेच बनवले होते अगदी झणझणीत , मस्त मसाले भात, आमटीवजा भाजी, पूरी, लोणच (आता या मधला नेमका तिखट काय होता हे नाही कळाल कारण सगळ तिखटच लागत होता ). काही लोकांना तिखट नाही लागला बहुदा सवय असावी पण ज्याना तिखट लागल त्यांनी साखर स्पेशल स्वीट डिश म्हणून मागवली.रात्रि कॅम्प फायर झाली गप्पा गोष्टी झाल्या.रात्रि परत कुठेतरी चालताना कोलकाता पडल्याचे ऐकले पण विशेष नाही.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGppN6b6v97jZf81Gyw3rL4UlF9m4xRnmHOVe3hzgrsX_Y2KsX_tvkJyO2YgjZUD0DjehPupe4vh4_DvN_Ofv3S8qXOPSM8x7uVGdyGv6U71IgHwdUZ7vZ4nZOuHUPIUrmGzemydrCrdmo/s1600/DSCN1748.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="141" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGppN6b6v97jZf81Gyw3rL4UlF9m4xRnmHOVe3hzgrsX_Y2KsX_tvkJyO2YgjZUD0DjehPupe4vh4_DvN_Ofv3S8qXOPSM8x7uVGdyGv6U71IgHwdUZ7vZ4nZOuHUPIUrmGzemydrCrdmo/s200/DSCN1748.JPG" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWJovWrQ53XSmuQz1Vibr9w0f24nGMbWq8qHGJGhfhE4Fevd_reTaQ0oc5HZZhHTl32_qqYUZY9CDwtdwvzKHYH0TvjIFVuAKln85AyUvy9igU7zHb0gKQ_1ifLk0svFhq9W9vsjr2Sr82/s1600/DSCN1750.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="143" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWJovWrQ53XSmuQz1Vibr9w0f24nGMbWq8qHGJGhfhE4Fevd_reTaQ0oc5HZZhHTl32_qqYUZY9CDwtdwvzKHYH0TvjIFVuAKln85AyUvy9igU7zHb0gKQ_1ifLk0svFhq9W9vsjr2Sr82/s200/DSCN1750.JPG" width="200" /></a><br />
<span style="font-size: 12.8px; text-align: center;"> PC - Lalit</span><br />
दुसऱ्या दिवशी आमचे लीड स्वप्निल सादये याचा वाढदिवस होता. रात्रि केक आणि बाकी सजावट ही त्यांच्या टेंट मधे करून ठेवली ( स्वप्निल च्या नकळत ), मग रात्रि ११.३० चा गजर लाउन आम्ही झोपलो, दमलो असल्याने झोपही लगेच आली. रात्रि ठरल्याप्रमाणे गजर वाजला लोका उठले वाढदिवस साजरा झाला, आणि पुन्हा सगळे झोपुन गेले.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfqfXU05SD9yTNxtRN2cQOwPLnmWe07Qd98fM_m1GXMJxUVtTF4KkLPUx2-mI3PDl4bjn6ZiToah99Q2VM6B16-ZDRe7vxuyL6OOREhqPntQjv3nuhKNtSCq6vA-Sy7BDLaUatKxSKcvhX/s1600/IMG_6002.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfqfXU05SD9yTNxtRN2cQOwPLnmWe07Qd98fM_m1GXMJxUVtTF4KkLPUx2-mI3PDl4bjn6ZiToah99Q2VM6B16-ZDRe7vxuyL6OOREhqPntQjv3nuhKNtSCq6vA-Sy7BDLaUatKxSKcvhX/s400/IMG_6002.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">अवधूत,अविनाश,आदित्य,राधेय,अजिंक्य,स्वप्निल,स्वप्निल,ललित,सुरभि,अमीषा,विरजा,निकिता,प्रदीप,स्नेहा रूपेश,सुधीर </td></tr>
</tbody></table>
सकाळी ७-८ दरम्यान जाग आली बऱ्यापैकी सगळी मंडळी आपापल्या तम्बू मधून बाहेर डोकावत होती. सगळ्यांची झोप सुखाची झाली असावी फ़क्त लोकांचे हातपाय बऱ्यापैकी ओरडत होते. मी जेव्हा उठालो माझा आवाजच फुटेना काल उगाच लोकांना चिडवल तेही ओरडून ओरडून लोकांनी मनापासून शिव्या दिल्या की माझा आवाजच बसला ( जस्ट किडिंग नथिंग सिरियस ) !! सकाळी ९ वाजता मस्त पोह्यांच्या नाश्ता झाला चहा झाला,<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-RUgbF7lfkx0/WDPFWGtnn_I/AAAAAAAAbHQ/UKP2LMU-I-4Sm1C3p3LSEXviYHu-dl-DgCPcB/s1600/IMG_20161120_085152.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-RUgbF7lfkx0/WDPFWGtnn_I/AAAAAAAAbHQ/UKP2LMU-I-4Sm1C3p3LSEXviYHu-dl-DgCPcB/s320/IMG_20161120_085152.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">नाश्ता पोहे !!!</td></tr>
</tbody></table>
<br />
सगळ्यांनी सॅक आवरायला चालू केला. ज्यांच आवरून झालेल त्यांनी सगळ्यांचे फोटो काढून घेतले सरतेशेवटी एक झक्कास ग्रुप फोटो झाला.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7qaFbUEi5egIBDLo_kqa_fTPzIjHdyXKqExu6iiB2B6bhj5dSpIL0wY5X8iHqJCSeaiG7Ntld4yaKmIN68x2J4H8SEG9JOgt6DuIlm_BUO9xdhIHAOfRHtHZF-1PYhxsm2vHbroDSpfCW/s1600/DSC_0596.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7qaFbUEi5egIBDLo_kqa_fTPzIjHdyXKqExu6iiB2B6bhj5dSpIL0wY5X8iHqJCSeaiG7Ntld4yaKmIN68x2J4H8SEG9JOgt6DuIlm_BUO9xdhIHAOfRHtHZF-1PYhxsm2vHbroDSpfCW/s400/DSC_0596.JPG" width="400" /></a></div>
<br />
तिथुन आम्ही निघालो. सगळ आवरून निघेपर्यंत १०.४५ झाले, जामच ऊन पड़ल होता. तासभर चालल्या नंतर आम्ही सावलीच एकेठिकाणी थांबलो. इथे विविध गुणप्रदर्शन आणि आभारप्रदर्शन झाल , आभारप्रदर्शनात राधेय ने बनवलेले एक फूलवजा पुष्पगुच्छ स्वप्निलला सर्वांतर्फे दिला , विविध गुणप्रदर्शनात त्यामधे आमिषाने बऱ्याच पक्षांचे आवाज, काही मिमिक्री करून दाखवल्या त्यातली कोकिळातर अगदी हुबेहुब होती . प्रदीप ने राजकुमार ची मिमिक्री केलि आणि सरतेशेवटी लाजाळू बाबु उर्फ अवधूत ने खुप विनवण्या केल्यानंतर " लाभले आम्हास भाग्य बोलतो मराठी" हे गाणे गाउन दाखवले,<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-YPtErW9eaL8/WD0aqcyLrCI/AAAAAAAAbWs/0xVZbE4RIw8TbLy3QzmB7htCz57BbcMbgCPcB/s1600/IMG_20161120_114615-ANIMATION.gif" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://4.bp.blogspot.com/-YPtErW9eaL8/WD0aqcyLrCI/AAAAAAAAbWs/0xVZbE4RIw8TbLy3QzmB7htCz57BbcMbgCPcB/s400/IMG_20161120_114615-ANIMATION.gif" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पुष्प नसलेला गुच्छ प्रदान सोहळा !!!!</td></tr>
</tbody></table>
सगळ झाल्यावर निघालो भरपूर ऊन खात जेवण करायच्या जागेचा पत्ता शोधत आम्ही आपला चालत होतो मधे एक वेळ अशी आली की रस्ता चुकलो की काय असे वाटले, पुढची मंडळी खुपच पुढे आणि मागची मंडळी खुपच मागे असा काहीसा प्रकार झाला होता. राधेय , आदित्य आवाज देत होते,उतरताना माझा आवाजाचा ओरडून जवळ जवळ गेलाच होता त्यामुळे मी काही ओरडायचा प्रयत्न केला नाही , आम्हाला २ सेकंद साठी वाटलासुद्धा हरवलो म्हणून पण जरा थांबलो मागचे लोक येई पर्यन्त. ( मनात असा की मागचे सोबत जर आले तर हरवलेल्या लोकांची संख्या वाढेल आणि जास्त टेंशन येणार नाही ) मग जरा वेळ मागचे येई पर्यन्त थांबलो २० मिनिटने मागची मंडळी दिसली आणि आम्ही तसेच पुढे निघालो. वाटेत एका जवळ जवळ कोरडा झालेल्या ओढ्या जवळ थांबलो सगळ्यांना तहान लागलेली होती सगळ्यांच्या जवळचे पाणी संपल्यात जमा होते.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-kNI0PgeUlkI/WDPFWLALYEI/AAAAAAAAbHQ/OCCDS5yWAPoU26Pz6w8LUT0RMAue3D5OgCPcB/s1600/IMG_20161120_125305.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-kNI0PgeUlkI/WDPFWLALYEI/AAAAAAAAbHQ/OCCDS5yWAPoU26Pz6w8LUT0RMAue3D5OgCPcB/s320/IMG_20161120_125305.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">दुपारच्या एका निवांत क्षणी सावलीत.... </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
स्वप्निल सांगत होता की पुढे तुम्हाला पाणी मिळेल थोडेच पुढे तिथे बोरवेल आहे... पोर आपली पुढे बोरवेल च्या आशेने चालत होती पण तो बोरवेल काही दिसत नव्हता. दुपारचे २ वाजले तरी बोरवेल चा पत्ता नाही , बहुदा रस्ता चुकला असावा. <br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-t9Jb-fbATrw/WDPFWBBxB_I/AAAAAAAAbHQ/mBOgR4md4EgFMg33rean1p9LKIdYinf0ACPcB/s1600/IMG_20161120_142820.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="150" src="https://2.bp.blogspot.com/-t9Jb-fbATrw/WDPFWBBxB_I/AAAAAAAAbHQ/mBOgR4md4EgFMg33rean1p9LKIdYinf0ACPcB/s200/IMG_20161120_142820.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">दुपारचे कोवळे कड़क ऊन खात जाताना !</td></tr>
</tbody></table>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgazJIxdyAZQVnad64oA1wrEh04P6Kkvt53kPVyHttyzuIxZpMJbtl0w77tujUO7YAGdVln1rSJO50dmZBJ3w4kB7nvmWAq0SSaqwXizPMi8avE_6dOvPZrrr7RE8PPSXsP653v_BoCoijs/s1600/IMG_6032.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgazJIxdyAZQVnad64oA1wrEh04P6Kkvt53kPVyHttyzuIxZpMJbtl0w77tujUO7YAGdVln1rSJO50dmZBJ3w4kB7nvmWAq0SSaqwXizPMi8avE_6dOvPZrrr7RE8PPSXsP653v_BoCoijs/s200/IMG_6032.JPG" width="200" /></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
थोड्याच वेळात ते गाव लागल बोरवेलही लागल पण जे बोरवेल हवा होता ते नाहीं लागल कारण आमच जेवणाची सोय ही एका बोरवेल समोरच्या घरात झालेली होती आणि तो बोरवेल आम्हाला किंवा स्वप्निलला मिळत नव्हता. पण जिथे आलो त्या घरात छान थंड पाणी प्यायलो आणि २ मिनटे सावलीत बसून तिथल्या आज्जीना चॉकलेट्स आणि बिस्किटे दिली धन्यवाद म्हणालो आणि निघालो तिथेच कळाल आम्ही जे घर शोधतोय ते थोडेच पुढे आहे. देहणे गावातल्या त्या पाट्करांच्या घरात एकदाचे पोहोचलो आणि जे सॅक बाजूला टाकून पडलो ते जेवण तयार होई पर्यन्त हललोच नाही. फोटो पण काढायला कोणी उठत नव्हत मग विरजा ने कोलकाता उर्फ शूर्पकर्णखा ला बाजूला बसायला ये असा आवाज दिला आणि ती येताच तिच्या हातात कॅमेरा देत फोटो काढायला सांगितल, ती जवळ जवळ वैतागलीच पण तरीही तिने काढले ३-४ चांगले फोटो. जेवण तयार होई पर्यन्त अर्धे लोक गप्पा मारत होते आणि उरलेले अर्धमेल्या सारखे पडलो होतो. जेवण तयार आहे असा कळलं आणि आम्ही थेट घरात......<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-0q9ux91D4Q4/WDPFWC1F52I/AAAAAAAAbHQ/AzuT48a3t7svC6Pwnsuwwlh5R74r8IqgwCPcB/s1600/IMG_20161120_144330.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-0q9ux91D4Q4/WDPFWC1F52I/AAAAAAAAbHQ/AzuT48a3t7svC6Pwnsuwwlh5R74r8IqgwCPcB/s320/IMG_20161120_144330.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">दुपारच्या उन्हात दमलेली, तहानलेली ,भुकेलेली मुले. </td></tr>
</tbody></table>
जामच भूक लागलेली होती. ४ जण शाकाहारी आणि बाकी चिकन हाणणारे छान बसलो आणि समोर जेवणाच ताट वाढायला सुरुवात झाली. वाळवलेल्या कैरीची आमटी , भाजी ,भाकरी ,लोणच,पापड़ ,भात , वरण असा सागरसंगीत जेवण आमच्या नशिबी होता. आख्या ट्रेक मधले ते शेवटच जेवण म्हणजे एखाद्या आईसस्क्रीमच्या शेवटच्या घासाला छानशी चेरी येणे असा इतका छान होता.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjip-mRcejY-a9MOo06V4meJpSOcQWcIL5XHsHjLkmPjIO3wO-cy5HHN0Wwxs6BbxPb115Gz9zLIs4JHzf5jSbDi161pk4qDZA1HxBlFg4OyjF01ZewgNQRDbATeQA0MsvbHaexYW53OWzm/s1600/IMG-20161124-WA0001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjip-mRcejY-a9MOo06V4meJpSOcQWcIL5XHsHjLkmPjIO3wO-cy5HHN0Wwxs6BbxPb115Gz9zLIs4JHzf5jSbDi161pk4qDZA1HxBlFg4OyjF01ZewgNQRDbATeQA0MsvbHaexYW53OWzm/s320/IMG-20161124-WA0001.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मस्त जेवण !!!</td></tr>
</tbody></table>
जेवण झाल आणि जीप ची वाट पहात पुन्हा आम्ही वरांड्यात पहुडलो. काही जण गावातल्या ३ लहान मुलांसोबत नावाच्या भेंड्या खेळत बसले , ती लहान पोर पण जाम हुशार होती. त्यांच्या मधे २ पोर आणि १ पोरगी होती, त्यांनी जवळ जवळ गावातल्या सगळ्या लोकांची,मित्रांची,हीरो,हिरोइन यांची नावे सांगितली. पार WWE मधल्या JOHN CENA पर्यन्त नावाच्या भेंड्या जाऊन आल्या. काही वेळाने ठरवलेल्या २ जीप आल्या परत सॅक वगैरे गाडीत टाकल्या. गाडीत परत मोठ्या आवाजात गाणी पण माझ्या घश्याची बोम्ब झाल्याने अजूनही माझा आवाज काही फूटत नव्हता. तिथुन जीप ने आम्हाला आसनगाव स्थानका पर्यन्त सोडले आणि तिथुन आम्ही निघालो ते ठाण्यात उतरून आम्हाला कुठलीशी ती ७. १० ची हुबळी एक्सप्रेस मिळाली, तिथुन एकदम पुणे रात्रि बरोबर ११:३० वाजता मी घरी पोहोचलो.<br />
एकंदरीत खुप मज्जा आली या ट्रेक ला बरेच लोक नविन होते, चांगल म्हणजे कोणालाही गंभीर दुखापत झाली नाही सगळे जसे धडधाकट आले होते तसेच परत गेले. खरचटणे, दुखणे वगैरे छोट्या मोठ्या गोष्टि अश्या होतच असतात, बऱ्याच नविन छान ओळखी झाल्या, तुम्हा सगळ्यांना खुप खुप धन्यवाद !!!!<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3poFqc8DRNl_g38_ZLba_ZrBaO6yei1zttigQdjbRJXt-uyqnNqimAFlvmInDgQYGe3s9g7G8KJOIGTAsiJGC1C3qQVcoQxh0vqCKr5L78zbbb3kQFPwO2YXYxyW_7FMwh0V7HLTDEPjw/s1600/IMG_20161120_180217.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3poFqc8DRNl_g38_ZLba_ZrBaO6yei1zttigQdjbRJXt-uyqnNqimAFlvmInDgQYGe3s9g7G8KJOIGTAsiJGC1C3qQVcoQxh0vqCKr5L78zbbb3kQFPwO2YXYxyW_7FMwh0V7HLTDEPjw/s320/IMG_20161120_180217.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">लोकल च्या अर्ध्या डब्ब्यावर आमचा कब्ज़ा !!!</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
सदस्य -<br />
१. सुरभि<br />
२. अमीषा<br />
३. स्रीपर्णा ( कोलकाता शूर्पकर्णखा :P )<br />
४. स्वप्निल ( आमचा लीड )<br />
५. राधेय <br />
६. आदित्य<br />
७. विरजा<br />
८. ललित<br />
९. निकिता<br />
१०.सुधीर<br />
११. संदीप<br />
१२. अजिंक्य<br />
१३. अवधूत<br />
१४. प्रदीप<br />
१५. स्नेहा<br />
१६. स्वप्निल<br />
१७. अविनाश<br />
१८. रूपेश<br />
१९. निखिल </div>
</div>
Nikhilhttp://www.blogger.com/profile/17668778293171969115noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-6194603459785212346.post-7518060634551446452016-07-05T23:16:00.001-07:002016-07-05T23:16:56.369-07:00अभिराज कचरे सरांच (आण्णाच ) फेअरवेल .. !!!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
दिनांक ५-७-२०१६<br />
अभिराज कचरे सरांच (आण्णाच ) फेअरवेल .. !!! अभिराजच आण्णा हे टोपणनाव ( फ़क्त मित्रांमधे !! आणि त्याच्या विद्यार्थ्यांना आज ते कळलय त्यामुळे आता मला इथे लिहायला काहीच हरकत नाहीं. ) अभिराज कचरे हा माझा मित्र आणि PCCOE या इंजीनियरिंग कॉलेज मधे एका वर्गाचा क्लासटीचर आहे म्हणजे तो होता आजपर्यंत ।<br />
संध्याकाळची ६.१५ - ६.३० ची वेळ ऑफिस सुटल आणि आता निघणार तेवढ्यात मयूरचा (अभिराज सरांचा विद्यार्थी ) मला फ़ोन. अरे निखिल आज सरांच फेअरवेल आहे केक वर नाव काय लिहू ? आणि तुला जमेल का यायला ? सरांना सरप्राइज़ देऊ !!! ( माझी आणि याची ओळख एका अभिराज सोबतच्याच ट्रेकला झाली होती ) . मी म्हणालो ठीक आहे येतो , चला तेवढीच जरा आण्णाची खेचुया ६.३० - ६.४५ च्या दरम्यान पोचलो कॉलेज वर मग जरा जुन्या आठवणी ताज्या झाल्या माझ्या डिप्लोमा कॉलेज वर एक चक्कर मारली। आणि मग मयूर ,ओंकार केक घेऊन आले मला भेटले मग थेट आण्णाच्या क्लासरूम मधे गेलो , कचरेसर तिथे नव्हते ते बाकीच्या प्रोफेसर लोकांच्या फेअरवेल मधे अडकले होते , क्लासरूम मधे आधीच पोरांची तयारी चालु होती कोण कोण काय काय करणार , सरांना भारी कसे वाटेल आणि आपण काय काय करुयात वगैरे वगैरे , माझी ओळख मयूर ने सगळ्यांशी करून दिली आणि मीही त्या मुलांमधलाच एक विद्यार्थी झालो. आधीच पोरांनी बॉर्डवर बरच काही लिहुन ठेवला होता मग मिहि त्यामधे काही गोष्टी भरल्या सुबोधला फ़ोन केला त्याने एक वाक्य सांगितला ( सुबोध जोशी PCCOE मधलाच अभिराज सोबतचा अतिशय हुशार विद्यार्थी की जो आत्ता IIT मुंबई ला पीएचडी करत आहे ) अशी ४-५ वाक्य फळ्यावर लिहिली की जी फ़क्त आण्णा आणि त्याच्या मित्रांनाच माहित होती. आता तो बोर्ड पूर्णपणे भरला होता ,<br />
<br />
मग मी मुलाना सुचवल की सरांची वर्गात एन्ट्री झाली की " शक्तिमान " सिरिअल च गाणे म्हणायचे, तसा ठरलहि , थोड्या वेळाने सर येत आहेत असे सांगत एक विद्यार्थी आला,सगळ्यांनी दिवे बंद केले आणि वाट पाहू लागले मि काही पोरांमागे लपून बसलो. १० मिनट झाले तो काही आला नाही परत कोणीतरी म्हणाल सर आले सर आले पुन्हा तसच तो आला नाही , क्लासरूम मधे येताना बरेच सरलोक त्याला भेटत होते त्यामुळे सगळ्यांशी बोलत बोलत त्याला यायला वेळ होत होता. थोड्या वेळाने शेवटी त्यांची एन्ट्री झालीच वर्गात , सगळे चालु " शक्ति शक्ति शक्तिमान!!!शक्ति शक्ति शक्तिमान!!! शक्ति शक्ति शक्तिमान !!! " आणखी काही त्यांची ठरलेली वाक्य म्हणून झाल्यावर सगळी पोर ओरडायला लागली "सर जाऊ नकाना " , " फ़क्त तुमच्याच लेक्चर ला मज्ज्या येते तुम्ही खुप भारी शिकवता " "आणि तुम्ही गेल्यावर आम्हाच्या Friday Story च काय ?" वगैरे वगैरे नुसता किलकिलाट चालू होता , मग सरांनी सगळ्यांना शांत केला समजावले आणि सगळे शांत झाल्यावर दिवे लावले आणि बोर्ड वाचू लागले ,<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRBSqMuHbxau4h9ae20kXh5JWiHJ3MXQnUPc-jZQU7ymgcfIFaaqn1dGKUQ8WbSEL0AZUJjO8VS_s99qslh3o8awYcwF8L5x9be6Ocw45EArxKU4_r6W3stRyZa9XFeWgs1nEtZfh-In5S/s1600/IMG_20160705_195445.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRBSqMuHbxau4h9ae20kXh5JWiHJ3MXQnUPc-jZQU7ymgcfIFaaqn1dGKUQ8WbSEL0AZUJjO8VS_s99qslh3o8awYcwF8L5x9be6Ocw45EArxKU4_r6W3stRyZa9XFeWgs1nEtZfh-In5S/s400/IMG_20160705_195445.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">भरलेला बोर्ड !!! </td></tr>
</tbody></table>
<br />
हे कोणी सांगितला तुम्हाला ? ते कोणी सांगितला ? निखिल्या ने सांगितला का ? मला मनातल्या मनात शिव्या घालत विचारत !!!!!! ... ....... पोरा आपली म्हणत आहेत हसत हसत आम्हाला नाही माहित कोणी लिहिलय ते कोण निखिल ? , मग जे जे काही लिहिला होता त्याचा खुलासा करा असा मुलांचा आग्रह !!! मग त्या विषयी जे जे जसे जसे घडले होते ते मजेदार किस्से आण्णा ने मुलांना सांगितले आणि ते किस्से सांगताना पोर एकदम कान लाऊन ऐकत होते पोटधरून हसत होते , मी आपला मागे लपून बसलो होतो मिहि आपला छान पणे हसत ऐकत होतो सर्व . एक दोन किस्से सांगताना मधूनच काही थोड़ा असा रोमांटिक मूड मधे पोर मागून " Hmmmmmmm " " Hmmmmmmm mmmmmmm " करायची आणि तो आपला लाजरा बोजरा व्हायचा आणि म्हणायचा अरे तुम्ही समझताय तसा काहीही नाहीये !!!! .......<br />
सगळे किस्से संपल्यावर शेवटच्या किस्स्याला मी बाहेर आलो आणि मला पाहिल्यावर दोन चार शिव्या देऊन "साल्या तू आहेस काय इकडे मला वाटलच तुझ्या शिवाय हे कोण सांगणार यांना "<br />
मग थोड्याफार गप्पा मीही मारल्या मुलांसोबत मज्जा आली, त्याना सगळ्यांनाच असा वाटत होत की सरानी सोडू नये म्हणून। मग काही मुलांनी आणि सरांसोबत आलेले छान अनुभव सगळ्यांना सांगितले काही जणांनी ट्रेक चे अनुभव तर काहींनी कॉलेज मधले अनुभव सांगितले ते सांगताना अभिराजला पण खुप भारी वाटत होत. सरतेशेवटी मुलांनी आणलेला केक सरांनी कापला आणि शेवटी मुलांना एक आण्णा ने छान शिकवण दिली त्याला जो अनुभव आला होता त्यामधून , मलाही ते फार आवडल. तो म्हणाला "आयुष्यात खुप असे कठीण प्रसंग येतात की त्यामधे देव तुम्हाला खुप कठोर पणे तपासतो , तुम्हाला आजमावतो , तुमच्यामधे कठीण प्रसंगाला सामोरे जाण्याची किती क्षमता आहे ते तो तपासतो , त्या परिस्थितीतही तुम्ही खंबीर पणे उभे रहा , आलेल्या प्रसंगाला सामोरे जा तुम्ही निश्चितपणे जिंकाल ! " <br />
पोरे एकदम खुश नुसत्या टाळ्या आणि टाळ्या !!!!<br />
धन्यवाद !!! आपण सगळे पुढच्या एका ट्रेकला नक्की भेटू !!! असे म्हणून आम्ही दोघांनी सगळ्या मुलांचा निरोप घेतला आणि निघालो।<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOBXaUQeJ2zibWRCOqxHJmSUQ1ooULLcQRKEQgYdTjh9Uiyl2ew0fzBfLFRZRRtt88T3ntBE0QtW2FPP6UYEGqfx8J4C1CgV3CZyEnnT-PM8zYvde2d-amQjCNOP1ZX_F9uwN8Zo84FoxD/s1600/IMG_20160705_194819.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOBXaUQeJ2zibWRCOqxHJmSUQ1ooULLcQRKEQgYdTjh9Uiyl2ew0fzBfLFRZRRtt88T3ntBE0QtW2FPP6UYEGqfx8J4C1CgV3CZyEnnT-PM8zYvde2d-amQjCNOP1ZX_F9uwN8Zo84FoxD/s320/IMG_20160705_194819.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">सर आणि केक !!</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhU5e3snJeeeG4FVHPiuQmmwOeIVWTZjrya8AGZZbNOvSxH0vOtJin7PLEGzPpBx0b7lSzHE9NdNTPygn7lmU7lJwHcfR-vn2WBNASn69LowaSSl4LKcCk4tfYgGNvQh367ojhZo595VRlD/s1600/IMG_20160705_200251.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhU5e3snJeeeG4FVHPiuQmmwOeIVWTZjrya8AGZZbNOvSxH0vOtJin7PLEGzPpBx0b7lSzHE9NdNTPygn7lmU7lJwHcfR-vn2WBNASn69LowaSSl4LKcCk4tfYgGNvQh367ojhZo595VRlD/s200/IMG_20160705_200251.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8px;"> </span>सरांचे <span style="font-size: 12.8px;">विद्यार्थी !</span></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLT_WTeKGeBr6XxkOT5tNBo3oJyoADph2QJfPbmh2UOII8kLRE4-yKghQZdebmnF496fzVZPFtaGGLh8Z1RRsZlwBDQkgl9QNa46Nz-qaHDcaWQZWCTZofZzMBl0Nben0kCCHLYvHhCsSB/s200/IMG_20160705_200331.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" width="200" /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">सर आणि विद्यार्थ्यांसोबत मी </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHV4FlNywiVjj6G6ib4IsT_p5xQlGZPXFVLcR1-LmRHMGDYBk-h3D9E-o8Bfay-bvb8FNzpyisiDSkxROKoLg08XddXUDbTC8DK1oSE1gY2DXMuO95J48S9iWcJSsuqBAIybRW08btUKcv/s1600/IMG_20160705_200246.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHV4FlNywiVjj6G6ib4IsT_p5xQlGZPXFVLcR1-LmRHMGDYBk-h3D9E-o8Bfay-bvb8FNzpyisiDSkxROKoLg08XddXUDbTC8DK1oSE1gY2DXMuO95J48S9iWcJSsuqBAIybRW08btUKcv/s320/IMG_20160705_200246.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पोरांनी केलेला कल्ला !!!</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
</div>
Nikhilhttp://www.blogger.com/profile/17668778293171969115noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6194603459785212346.post-52256143068307855102016-04-15T03:30:00.000-07:002016-04-15T04:15:30.282-07:00Maitri !!!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
मैत्री !!<br />
जिवलग मित्रांबद्दल काहीसे लिहावेसे वाटले म्हणून लिहितोय ...मैत्री म्हणजे काय माझ्या एक मैत्रिणीने फारच छान लिहिले आहे ....सर्वात पाहिले कारण म्हणजे आपल्याला त्याची सोबत आवडते, सोबत म्हणजे नुसते एकत्र असणे ,एकत्र फिरणे, असे नाहीं तर गप्पा सुद्धा यामधे येतात. आपल्याला आलेले भलेभुरे अनुभव, एखाद्या घटने बद्दलचे आपले मत,प्रतिक्रिया, आपल्याला मिळलेल यश किंवा अपयश हे सगळच आपल्याला कोणाला तरी सांगावेसे वाटते, आणि आपले ऐकणारा श्रोता, आणि त्यावर प्रतिक्रिया देणारा, आपल्याला सल्ले देणारा एक मार्गदर्शक आपल्याला नक्कीच हवा असतो,अशी एखादी व्यक्ति आपल्या आयुष्यात आली त्या दोन जीवांचे एक मैत्र तयार होते ( इथे माझे जवळ जवळ २०-२५ जिव तर नक्कीच आहेत ज्यामुळे आमच मैत्र तयार झालय ) मग त्या नात्याला संवादाची पण गरज रहात नाहीं, थेट देहबोलीतुन आवाजावरुन एकमेकांच्या भावना पोचल्या जातात , त्यावरच्या प्रतिक्रिया आपसूकच घडतात त्यातूनच मैत्रीचे सुन्दर नाते फुलत जाते.आणि हे सगळे एकाच वाक्यात सांगायचे झाले तर "प्लीज़ मला एकटे सोड " असे निक्षून सांगितले तरी जो हात सोडत नाही आणि आणखीनच घट्ट धरून ठेवतो तोच खरा मित्र. <br />
आज पर्यन्त अनेक जण भेटले शाळेपासून कॉलेज पर्यन्त आणि कंपनी मधे सुद्धा !! पण बरेच जण आले काही दिवस , काही वर्ष सोबत राहिले आणि नंतर निघूनही गेले. शाळेमधले जिवलग अजूनही सोबत आहेतच ति म्हणजे आमची ट्रेकिंग ची मंडळी , पण शाळेनंतर आणि कॉलेजच्या सुरु असताना जे माझ्या कॉलेजमधेही नव्हते असे काही दोस्त मला भेटले काही ट्रेकिंग मुळे आणि काही कम्प्यूटर गेम्स मुळे , ते अजूनही सोबत आहेत आणि पुढेही राहतीलच . डिप्लोमाला असताना मला कम्प्यूटर गेम्स खेळायच खुप वेड होता. सायबर कैफ़े मधे जाऊन मी गेम्स खेळायचो , तिथेच काही लोकांची ओळख झाली आणि ती एवढी दॄढ़ झाली की बस !! ते सगळे माझ्या पेक्षा मोठे कोणी इंजीनियरिंग ला तर कोणी बीसीएस असे सगळे वेगवेगळे पण तरीही गेम्स खेळायला सगळे एकत्र त्यावेळी माझ्या कड़े मोबाइल नव्हता घरी लँडलाइन होता आणि सायबर कैफ़े बाहेर कॉइन बॉक्स !!! सगळ्यांचे मोबाइल नंबर पाठ , सगळे आपले एक फ़ोन वर हजर ( कॉलेज बंक करून ) काही वेळेस दिवसभर कॉलेज च्या नावाखाली गेम्स खेळलो आहोत. १०-१२ वर्ष तर नक्कीच झाली असतील....... विनय,आशिष,गणेश,तुषार,सुशांत,सागर, तेव्हा भेटले ते आजही सोबत आहेत , आजही अधे मधे साइबर मधे जाऊन खेळायची हुक्की आली की सगळे परत जूने दिवस आठवत आम्ही सर्व मनसोक्त खेळून येतो . डिप्लोमा झाला ,डिग्री झाली हे वेड कमी झाल तोवर क्रिकेट चालू झाल मग काय दर शनिवार , रविवार क्रिकेट आणि फक्त क्रिकेट आणि क्रिकेट झाल्यावर मिसळ, मिसळ खायला तर सगळी मुले पार नारायणगाव पर्यन्त जाऊन येतात, आमच्याकड़े बरेच चांगले खेळणारे खेळाडू आहेत आशिष, विनय (आमचा कॅप्टन :) ), सुशांत, तुषार, सागर, नीलेश, गणेश, प्रणव, अमित, हर्षद, निखिल, अक्षय, ज्ञानेश्वर, अभिषेक, प्रतिक आणखी बरेच असेच खेळायला येत असतात ( तस मला जास्त चांगल खेळता येत नाही पण तरीही मला मज्जा येते ) . खेळताना सगळे इतके aggressive असतात की बाप रे !!! त्यातल्या त्यात आशिष, विनय तर कोणालाच ऎकत नाहीत, हल्लीच आम्ही एक Tournament जिंकलो जाम धम्माल केली आम्ही तेव्हा.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUcCiDrKp8327ArgsH6vGqiXe3XaDYMZedwHSloHKz61SQ-Tp52_uKrgQWJngpb0fqgecHNSGUt9TQS3ciM5nATIE09fJ_4G4_ax7pZAKUcVzEalSwcUOCDNj0-QjKo35LR9TGHRCm7QRP/s1600/20150613_162831.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijZUdmtFXG5N0keGD4jPqPyf4CVdc2PRBgDZHGKPJl1cv4PqsOEmztfOKlKKLnnyz4_ElXvU0MLcKWaOVVrdbfWG_-p5ECv1L1ThyphenhyphenzdGdLx0Rf-ePZ0fgeLhBtkGGp-IawlzC9PYEa8rct/s1600/20150613_164052_1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijZUdmtFXG5N0keGD4jPqPyf4CVdc2PRBgDZHGKPJl1cv4PqsOEmztfOKlKKLnnyz4_ElXvU0MLcKWaOVVrdbfWG_-p5ECv1L1ThyphenhyphenzdGdLx0Rf-ePZ0fgeLhBtkGGp-IawlzC9PYEa8rct/s320/20150613_164052_1.jpg" width="320" /></a><img border="0" height="112" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUcCiDrKp8327ArgsH6vGqiXe3XaDYMZedwHSloHKz61SQ-Tp52_uKrgQWJngpb0fqgecHNSGUt9TQS3ciM5nATIE09fJ_4G4_ax7pZAKUcVzEalSwcUOCDNj0-QjKo35LR9TGHRCm7QRP/s200/20150613_162831.jpg" width="200" /></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
दर वर्षी कोकणात दापोली, गणपती पुळे , हर्णे, असे फिरायला आम्ही जातच असतो, आधी बाइक वर जायचो आता सगळ्यांकडे चारचाकी आल्याने चारचाकी ने जातो, तिथे खुप गप्पा होतात, प्रत्येकाच्या मनातल बाहेर येत. बीच क्रिकेट ,फुटबॉल , कबड्डी असे अनेक खेळ खेळतो जामच मज्ज्या येते.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjosAOquHPkzjwIciOGA2ChrOtU16lFOXH7RorKGFikWLhVkOeQUdHtPQmF8hu3K9bKxLaw2B8IspsiZAoK2q5LC3_A02VvcdAiUPZo0GPDf1oL2taz2r8rK6h5zvCm6tejIwTiLtQkHPuz/s1600/DSC_0613.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjosAOquHPkzjwIciOGA2ChrOtU16lFOXH7RorKGFikWLhVkOeQUdHtPQmF8hu3K9bKxLaw2B8IspsiZAoK2q5LC3_A02VvcdAiUPZo0GPDf1oL2taz2r8rK6h5zvCm6tejIwTiLtQkHPuz/s200/DSC_0613.JPG" width="200" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWN470mnXodFJC0WX4tH4WU3AL-o2ZuNAfVYggys41rgMga5bgakP70KFnEXMP-vVdfrb0PtG8-ssSpJ4pEAeqwn9n2LpuaF-s0AR35_EZhDM3u8BHaUhyphenhyphenJO4td4K2I6V9rYChLiGOgwoj/s1600/20160201_134538.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWN470mnXodFJC0WX4tH4WU3AL-o2ZuNAfVYggys41rgMga5bgakP70KFnEXMP-vVdfrb0PtG8-ssSpJ4pEAeqwn9n2LpuaF-s0AR35_EZhDM3u8BHaUhyphenhyphenJO4td4K2I6V9rYChLiGOgwoj/s200/20160201_134538.jpg" width="200" /></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAN0NMuq7WSa6X_ZbOe0o1t0kz5V36Nu7iCACLqfdbt5UPv88YXtRXZyt1llnjgDqBclQd_dArq4G_xtZaDHsbTc5ckRTM51vo1FP2YTeq0dq03H05W0BuYOu2X2d723cFtWScx2kTtQ6E/s1600/20160401_101015.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAN0NMuq7WSa6X_ZbOe0o1t0kz5V36Nu7iCACLqfdbt5UPv88YXtRXZyt1llnjgDqBclQd_dArq4G_xtZaDHsbTc5ckRTM51vo1FP2YTeq0dq03H05W0BuYOu2X2d723cFtWScx2kTtQ6E/s200/20160401_101015.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-0yu3BVJ3iNU/VwNm328TVkI/AAAAAAAARns/w20ycfdAqQwA_8Y4_qResbGz8jZr5-eSgCKgB/s1600/20160403_112403-ANIMATION.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://2.bp.blogspot.com/-0yu3BVJ3iNU/VwNm328TVkI/AAAAAAAARns/w20ycfdAqQwA_8Y4_qResbGz8jZr5-eSgCKgB/s200/20160403_112403-ANIMATION.gif" width="200" /></a><br />
<div class="" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLxYS-F17yd29_u-78GFkByTfa2YMauzOFZyvA6CbZAruwAb2oyEIJsm9oF9C_8ghSYexyXVuhjf-7QPglLgNY7mNaudEcIZCvBjOHn73FhU29nlkaXlfmTrBaFrOFLTzB1XTOhgJyi5VC/s1600/IMG-20160404-WA0009.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLxYS-F17yd29_u-78GFkByTfa2YMauzOFZyvA6CbZAruwAb2oyEIJsm9oF9C_8ghSYexyXVuhjf-7QPglLgNY7mNaudEcIZCvBjOHn73FhU29nlkaXlfmTrBaFrOFLTzB1XTOhgJyi5VC/s320/IMG-20160404-WA0009.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ7wn49aYkKsQLvwXIeQWc3hYtJu-rKi574Uk0d3ZbIafHIyT05NjQozVfsxUZlNhAMxmnwL8Z9z8rniuK6hPVMPT_u4dvmPp3vV2SNQJ3aIqr0NtPuvgZw6sUQXwol1UH5IYKW15kOzyg/s1600/IMG-20160404-WA0010.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ7wn49aYkKsQLvwXIeQWc3hYtJu-rKi574Uk0d3ZbIafHIyT05NjQozVfsxUZlNhAMxmnwL8Z9z8rniuK6hPVMPT_u4dvmPp3vV2SNQJ3aIqr0NtPuvgZw6sUQXwol1UH5IYKW15kOzyg/s320/IMG-20160404-WA0010.jpg" width="320" /></a></div>
आमच्या मधे ३-४ जणांची लग्न झालेली आहे , बरयाच घरगुती कार्यक्रमात सगळे हजर असतात, दरवर्षी सणासुदीला सगळे एकमेकांच्या घरी जाऊन शुभेच्छा देतात, घरच्या लोकांना पण आमची मैत्री पाहून फार आनंद होतो. असा एकही लग्न/साखरपुडा झालेला नाही की त्या लग्ना मधे सर्व मित्रांची तारीफ़ झालेली नाही , प्रत्येक लग्ना मधे आम्ही हे ऐकला आहे की तुम्ही सगळे मित्र होतात म्हणून हे सगळ छान पार पड़ल, आणि हे ऐकल की आम्हाला सर्वाना खुप भारी वाटत. आमच्या मधे प्रत्येकाचे<br />
एक वेगळे स्थान आहे, सगळ्यांचे स्वभाव वेगळे आहेत, पण सूख असो दुःख असो सगळे हातातले काम सोडून अडचणी मधून मार्ग काढून हजर असतात, कितीही अटीतटीची भांडणे झाली कितीही विकोपाला गेली तरी....... तरीही पाहिले सॉरी कोण म्हणेल या मधे चढाओढ असते आणि मला वाटत यालाच मैत्री म्हणतात.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-bitCvetxvgk/Vqhf3DU1VLI/AAAAAAAAOEw/6zoDPGpnA_cnHeOFW5R2NVoX2J6UkKHPQCKgB/s1600/IMAG4731-ANIMATION.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="190" src="https://2.bp.blogspot.com/-bitCvetxvgk/Vqhf3DU1VLI/AAAAAAAAOEw/6zoDPGpnA_cnHeOFW5R2NVoX2J6UkKHPQCKgB/s320/IMAG4731-ANIMATION.gif" width="320" /></a></div>
माझ्या ट्रेकिंग ग्रुप मधेहि असेच काही जे माझ्या शाळेत नसलेले फ़क्त ट्रेकिंग मुळे मला भेटलेले असे छान दोस्त मला मिळाले, खरतर माझ्या काकालोकांचा ट्रेकिंगचा जूना ग्रुप २५-३० वर्ष झाली असतील ते सर्वे ट्रेक करत असल्यामुळे ते नेहमीच ट्रेकला जात असायचे, मी तिकडे कधी पासून जाऊ लागलो मला आठवतही नाही, माझ्या शब्दात मी म्हणेन "गडकोट किल्ले हे तर आपले जणू दूसर घरच, फारच प्रेम आहे माझे ऊंच ऊंच कड्यांवर , कोसळणारया धो धो पावसावर, सोसाट्याच्या वारयावर आणि त्यामधे हे सगळे मित्र सोबत असतील तर क्या बात !!!! " मग सवय लागली मित्रांसोबत जायची मग ग्रुप तयार झाला, सगळे सोबत जाऊ लागलो. खुप मज्जा येते जेव्हा गडावर आम्ही सर्व लोक एकत्र बसलेलो असतो, कुणाचाही त्रास नाही फ़क्त आणि फ़क्त असतात त्या आमच्या गप्पा , तो समोरचा गड , आजुबाजुच घनदाट जंगल आणि समोरच वाहता ओढ़ा !!!!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8nY5yFgXzK6iUIApHyAZOdjISm1tkYX2EDl4Tz836EDiTLPFIf65HXAxSnvATYRudK0QU1bPLXle-QOnkLUrnpzhKSOj-K_JOntZSTaTO_roIuz24gvXTbeFJa08zyr9Zmakm0LO8KrjO/s1600/IMAG0611-MOTION.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://2.bp.blogspot.com/-OSnaMyok9Xg/VnT9kUuqlxI/AAAAAAAAIrE/lRXwwViGMI0QYlkegHaxL0gQTFoMf7upACKgB/s1600/IMAG4242-ANIMATION.gif" imageanchor="1" style="clear: right; display: inline !important; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-OSnaMyok9Xg/VnT9kUuqlxI/AAAAAAAAIrE/lRXwwViGMI0QYlkegHaxL0gQTFoMf7upACKgB/s320/IMAG4242-ANIMATION.gif" width="193" /></a><img border="0" height="191" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8nY5yFgXzK6iUIApHyAZOdjISm1tkYX2EDl4Tz836EDiTLPFIf65HXAxSnvATYRudK0QU1bPLXle-QOnkLUrnpzhKSOj-K_JOntZSTaTO_roIuz24gvXTbeFJa08zyr9Zmakm0LO8KrjO/s320/IMAG0611-MOTION.gif" width="320" /> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEior-yhV5E_KGc0-wZnxH3yY6rnd_roMR0Cpsixwlac1NNldUJuftroLPdBmw_9IE1Cyhr2oLXzb3QtFz40Dew26Iyg49mrLvj38iLS5SljW_DWD65XzzC49ntNR2K0BmXasxN-ROAE0W_t/s1600/IMG-20130406-WA0021.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEior-yhV5E_KGc0-wZnxH3yY6rnd_roMR0Cpsixwlac1NNldUJuftroLPdBmw_9IE1Cyhr2oLXzb3QtFz40Dew26Iyg49mrLvj38iLS5SljW_DWD65XzzC49ntNR2K0BmXasxN-ROAE0W_t/s200/IMG-20130406-WA0021.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNmomnvW_h_6pcA2-FHIKwK_h3QqfJtV-iaL2JgDSCzVRL8tUuHgHFrusHoUHJxv-zjcvCd9VzBNWk6c9PqauL8qKwheDLq2XrR1BI2J8AJ85ZsDuCgKRc3_q7AxxaRzKaQK_hA7AsD0UT/s1600/IMG-20130626-WA0000.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; display: inline !important; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNmomnvW_h_6pcA2-FHIKwK_h3QqfJtV-iaL2JgDSCzVRL8tUuHgHFrusHoUHJxv-zjcvCd9VzBNWk6c9PqauL8qKwheDLq2XrR1BI2J8AJ85ZsDuCgKRc3_q7AxxaRzKaQK_hA7AsD0UT/s200/IMG-20130626-WA0000.jpg" width="200" /></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkAJd5FPFrcIBQNIY9TPvQoWg4XsZkZahPSWUxQIS-F_EZR91UDOfHzf_EynChMNXpoNYobEGYEjUNQzslrzKj4ll5D2Q8pLXo5g6525FqbFNW10RE_AhaVxTSCw7ZSsEUfeGga1WGWqtx/s1600/IMAG4462.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="119" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkAJd5FPFrcIBQNIY9TPvQoWg4XsZkZahPSWUxQIS-F_EZR91UDOfHzf_EynChMNXpoNYobEGYEjUNQzslrzKj4ll5D2Q8pLXo5g6525FqbFNW10RE_AhaVxTSCw7ZSsEUfeGga1WGWqtx/s200/IMAG4462.jpg" width="200" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDtoxo62mIh4wpldxxXfvhrXZ6Radfs3lZjPTtZFgGU2x881HvVVNkJxBEGxptT951p6iugiDUJaJGoTpzB_q0C5UgeSoJVlxpPjpcw2LHgtMqa-LF0bS6966O-qCc3uAKlaW2CO1Cg4QN/s1600/IMAG4461.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; display: inline !important; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="119" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDtoxo62mIh4wpldxxXfvhrXZ6Radfs3lZjPTtZFgGU2x881HvVVNkJxBEGxptT951p6iugiDUJaJGoTpzB_q0C5UgeSoJVlxpPjpcw2LHgtMqa-LF0bS6966O-qCc3uAKlaW2CO1Cg4QN/s200/IMAG4461.jpg" width="200" /></a><br />
<br />
<br />
माझ्या ट्रेकिंग ग्रुप मधे दोघांची लग्न झालेली आहेत आणि एक-दोघे लग्नाच्या वाटेवर आहे नचिकेत, सायली, सुबोध , नेहा, वरुण, उमा, अभिराज, अमेय, अमित, दिनेश, श्रीधर,दर्शन ,कौशिक,निखिल,हर्षद आणि अधेमधे आणखीही काही लोक ट्रेकला येत असतात, काही वर्षापुर्वी आम्ही इतके ट्रेक ल जायचो की बस्स !! काही काही ट्रेकला तर मी आईला सांगायचो " आई आलोच जाऊन आणि चक्क गडाजवळ आलो की सांगायचो " मी एका जवळच्या गडावर आलोय येतो संध्याकाळ पर्यन्त " मग घरी आल्यावर जामच तम्बी मिळायची, एका आठवड्यामागून एक अश्या पुढच्या ट्रेक ला जाताना आईला विचारल की आई मला म्हणायची " अजिबात कुठेही जायच नाही, सारख सारख काय ठेवलाय गडावर आणि जायचच असेल तर आता गडावरच जाऊन रहा काही यायची गरज नहीं आहे घरी ! " मग सगळी मुला आईला सांगायला घरी "काकू जाऊदयाना,सोडाना त्याला परत नाही जाणार आम्ही त्या गडावर आणि पुढचे काही दिवस तर अजिबात कुठेच जाणार नाही घरीच थांबू ". काही वेळाने मुल घरी गेली की परत मला शिव्या बसयच्या "तूच म्होरक्या आहेस सगळ्यांचा सारख सारख तूच ठरवत असतोस हे सगळे। असे. ....... तसे. " रात्री परत मग लाडी गोडी लावून आम्ही सगळी पोरे दुसरया दिवशी गडावर !!!!!!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-S0h6x4FqL44/VnT9SkZtXjI/AAAAAAAAIqs/OBmRDgVcCXwnumgR0BNRUr4o8cTmcSVlgCKgB/s1600/IMAG4190-ANIMATION.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://3.bp.blogspot.com/-S0h6x4FqL44/VnT9SkZtXjI/AAAAAAAAIqs/OBmRDgVcCXwnumgR0BNRUr4o8cTmcSVlgCKgB/s200/IMAG4190-ANIMATION.gif" width="119" /></a><a href="https://3.bp.blogspot.com/-jsmBvEls1m4/VnT9AvnqJQI/AAAAAAAAIqk/WQORot13JHsdNHCDjOFIa6ztZR1oXeGcQCKgB/s1600/DSC_1011-ANIMATION.gif" imageanchor="1" style="clear: right; display: inline !important; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://3.bp.blogspot.com/-jsmBvEls1m4/VnT9AvnqJQI/AAAAAAAAIqk/WQORot13JHsdNHCDjOFIa6ztZR1oXeGcQCKgB/s320/DSC_1011-ANIMATION.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
आणखी असे बरेच खुप छान , चांगले दोस्त मी कमावले आहेत एम आय टी कॉलेज मधला ग्रुप , फिरोदिया करंडक मधले मित्र, माझ्या कंपनी मधले दोस्त, माफ़ी असावी कारण सगळ्यांचाच उल्लेख येथे करू शकलो नाही, पण जेवढे पण मित्र मला भेटले ते सर्वच चांगले मिळाले कोणीही माझे वाईट चिंतले नाही अथवा मी कोणाचे वाईट चिंतले नाही. व पु काळे यांची एक खुपच सुंदर कविता येथे देत आहे नक्की आवडेल सगळ्यांना... .... ...... ... .... ......... .... ...... ... .... ...... <br />
<br />
<br />
<br />
तुझं आणि माझं मैत्र आहे<br />
आणि मैत्री हेच आपलं समान गोत्र आहे<br />
सुरुवात कधी झाली, पुढाकार कोणी घेतला <br />
दिवस कोणता – तारीख काय? किती वर्ष झाली? <br />
हे तपशील म्हटलं तर सार्थ आहेत<br />
पण म्हटलं तर व्यर्थ आहेत, कारण....<br />
कारण तुझं आणि माझं मैत्र आहे<br />
आणि मैत्री हेच आपलं समान गोत्र आहे<br />
रोज भेटतो - असही नाही, <br />
रोज फोन करतो - तर तसही नाही<br />
एकमेकांकडे सारखे जातो येतो - असं तर नाहीच नाही<br />
तरी पण स्नेहाचा बंध घट्ट आहे कारण...<br />
कारण तुझं आणि माझं मैत्र आहे<br />
आणि मैत्री हेच आपलं समान गोत्र आहे<br />
चौऱ्यांशी लक्ष योनी हिंडून झाल्यावर <br />
माणूस जन्म मिळाला म्हणे !<br />
मागचा जन्म आठवत नाही, अन पुढचा दिसत नाही <br />
पण खरं सांगू या जन्मात तुझ्याशिवाय करमत नाही कारण ...<br />
कारण तुझं आणि माझं मैत्र आहे<br />
आणि मैत्री हेच आपलं समान गोत्र आहे<br />
हल्ली वाढदिवस लक्षात ठेवायची स्टाईल आहे<br />
एकमेकांचा, बायकांचा, मुलांचा, लग्नाचा <br />
आणि कशाकशाचा ...<br />
हे सारं आवर्जून लक्षात ठेवणाऱ्या लोकांचं मला कौतुक वाटतं<br />
पण हे सारं ठार विसरूनही, आपलं काही अडत नाही कारण...<br />
कारण तुझं आणि माझं मैत्र आहे<br />
आणि मैत्री हेच आपलं समान गोत्र आहे<br />
रिलेशनशिप हा आजचा परवलीचा (आणि गुळगुळीत) शब्द <br />
रिलेशनची शिप, कुठलाही विचार न करता <br />
लगेच पाण्यात ढकलायचे हे दिवस<br />
बरेचदा मग ती गैरसमजांच्या खडकावर आपटून फुटतेच <br />
आपल्या नात्याला असलं नावही नाही<br />
आणि त्यामुळे गैरसमजांच्या खडकांना <br />
त्याचं काम करायला वावही नाही कारण....<br />
कारण तुझं आणि माझं मैत्र आहे<br />
आणि मैत्री हेच आपलं समान गोत्र आहे<br />
“मदत” शब्द आपल्या नात्याला गैरलागू आहे<br />
कारण त्यातही “मद” आहेच<br />
साद आली तर प्रतिसाद मिळतोच <br />
हाक आली तर ओ येतेच <br />
पण ती मारण्याची वेळच आपल्यावर येत नाही <br />
त्याआधीच ओ येते कारण...<br />
कारण तुझं आणि माझं मैत्र आहे<br />
आणि मैत्री हेच आपलं समान गोत्र आहे.<br />
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
आयुष्यात कोणावाचुन कोणाचे अडत नसते पण जर आपले मित्रच आपल्या सोबत नसतील तर आपले आयुष्य हे रंग नसलेल्या चित्रा सारखे पांढरेफटक होऊन जाईल. थोड़े असो वा जास्त असो जीवाभावाचे मित्र तुमच्या कड़े असतील तर तुम्हाला आयुष्यात कधीच काहीही कमी पडणार नाही . </div>
</div>
Nikhilhttp://www.blogger.com/profile/17668778293171969115noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-6194603459785212346.post-31539758704566488572016-02-17T04:48:00.002-08:002017-01-24T22:14:14.964-08:00A SIMPLE JUNGLE WALK BECOMES AN ADVENTUROUS TREKK..!!! PaDarGaD.....<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
पदरगड ! <br />
७ -२-१६ रविवार ५ वाजता मिटिंग झाली लोक ठरले आणि ट्रेक ठरला "भीमशंकर - नागफणी - कोकणकड़ा - पांडवलेणी " निघायची वेळ पक्की झाली १२-२-१६ शुक्रवार दुपारी ५ वाजताची , शेवटचा थांबा माझा होता , १७ सीटर गाड़ी सगळ्यांना घेत घेत माझ्या घरी गेली आणि मी गाडीसाठी निगडी चौकात गाड़ी पकडायला, नंतर कळल्यावर परत मागे आलो गाडीत बसलो आणि सगळे निघाले एकदाचे.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="text-align: left;"> सगळे गप्पा मारत मारत निगडी -भोसरी - चाकण - राजगुरुनगर असे करत मधे नाश्ता करायला म्हणून थांबलो. पुरोहित नावाच्या एका होटेल मधे खाऊन आम्ही निघालो. गाड़ीमधे सुमीतला आणि सतीशदादा ला टिव्ही पहायची इच्छा झाली पण ती काही पूर्ण होऊ शकली नाहीं. मधे साहिल ने त्याच्या शाळेत त्याने केलेल्या "राधासगर" नावाची एक आख्खी स्क्रिप्ट आम्हाला न अडखळता सांगितली अगदी छान बोलला. मंदार म्हणत होता आपला ट्रेक म्हणजे आपण सगळे बागेत फिरायला चाललो आहे , काहीच वाटणार नाही राव !!! बंड्या !!! आपण थोड़ा अवघड ट्रेक करायला पाहिजे तू प्लान कर आपण जाऊया ! , अंजू ताईने व्हॉट्स अॅप वर कमेंट दिली होती की "ENJOY YOUR JUNGLE WALK"</span></div>
<div>
त्यामुळे आणखीनच आपण फुल टाइमपास ट्रेकला चाललो आहे असे बऱ्याचश्या लोकांना वाटत होते पण नंतर आपले काय होणार आहे कोणाला कल्पनाही नव्हती , भीमाशंकरला आम्ही साधारण रात्रि ८.३० ला पोहोचलो. उतरल्या उतरल्या पहिल्यांदा लक्षात आल की खूपच थंडी आहे. गेल्या वर प्रथम दर्शन घेतले आणि तीकडेच गव्हान्दे नावाचे जे पुजारी आहेत या एका गृहस्थांकडे उतरलो, इथेच मग त्यांच्या व्हारांडयामधे आमचे डब्बे काढले, आणि लोकांना भरपूर भूक लागली होती त्यातल्या त्यात सुम्याने ऑफिसचा डब्बा आणला होता त्यामधे तूप-गुळ पासून ते सगळ पौष्टिक जेवण सुम्याकड़े होता ( त्याकडे किमान ५-६ प्रकारचे वेगवेगळे डब्बे तरी असावेत.) तेव्हाकुठे त्याची तब्येत एवढी छान कशी याचा सुगावा लागला इथे सुमितची बऱ्यापैकी खेचली . २-३ प्रकारचे पराठे, भाकरी, बटाटा , चूका भाजी असे एकंदरीत भरपूर जेवण झाले, मग बाहेर झोपायच म्हणून ठरते न ठरते तोच आतल्या ताईंनी सांगितले " आत झोपा तुम्हाला बाहेर थंडी सोसणार नाही ". आम्ही आपले टर उडवून आत गेलो झोपायला "म्हणे आपल्याला थंडी सोसणार नाही हा!!! हा!!! हा!! " , मस्त टी-२० क्रिकेट मैच चालू होती ती पहात झोपलो. एव्हाना थंडी जाणवायला लागली होती . मी यावेळी कॅरिमॅट घेतले नव्हते बेडशीट चादर आणि शाल मग फर्शीवर बेडशीट त्यावर शाल अंथरली अणि झोपलो. तासा - दीड तासाने लगेच जाग आली, चादर पूर्ण गार पडली , ओली चादर घेतली आहे असेच वाटले , झोपच उडाली , मग आधी खाली अंथरलेली शाल अंगावर घेतली तर फर्शीसहित बेडशीट दोन्हीही गार !!!! थोड्याच वेळात ३ - साडे ३ वाजता साहिल उठला आणि उठून उभा राहिला त्याला विचारले कोणीतरी (बऱ्याच लोकांची अवस्था माझ्यासारखीच होती ) का उठलास तर म्हणाला " झाली माझी झोप " असे काहीसे चालु असताना मला कधी तरी झोप लागली आणि लगेच परत ७ वाजता जाग आली , तेव्हा बऱ्यापैकी सगळे जागे झाले होते, तिकडच्या ताईंनी मस्त सगळ्यांना चहा केला, चहा प्यायलो , मग सुम्याने एक छान अभंग गव्हान्दे पुजारीना ऐकवला, त्यानंतर सगळ्यांनी त्यांच्या कड़े भीमाशंकराच्या मंदिरात अभिषेकाला पावती करून आणि गव्हान्देना धन्यवाद करून आम्ही निघालो. सकाळी ८. ४५ ला आम्ही भीमाशंकरा वरुन निघालो ,<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZrecmBwRsu79nMd0CoI06E98B1mKDLCzL0b0M5A6zhfl8yQunAqukCKhregydAXUziYedcJNEiPM_aMuFopCfO7rz55hOwgk62o4N6WOL-iUjVHXiQTNyS3Urpm8-LoCU53xP2-l0D_IO/s1600/IMG_0163.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZrecmBwRsu79nMd0CoI06E98B1mKDLCzL0b0M5A6zhfl8yQunAqukCKhregydAXUziYedcJNEiPM_aMuFopCfO7rz55hOwgk62o4N6WOL-iUjVHXiQTNyS3Urpm8-LoCU53xP2-l0D_IO/s400/IMG_0163.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">भीमाशंकर मंदिराबाहेर </td></tr>
</tbody></table>
मस्त थंडी होती तिकडे जाताना रस्ता विचारला आणि तसे निघालो जंगलाचा तो रस्ता खूपच भारी होता .जाताना मंदार परत म्हणाला की "आपण हां या वेळचा ट्रेक म्हणजे बागेत फिरायला आलोय असा करतोय , भीमाशंकरला आलो आरामात डब्बे खाल्ले टी व्ही पहिला झोपलो सकाळी सकाळी द्राक्षे खाऊन झाली , आता थोड़े पुढे आलो न आलो तेव्हा केळी बाहेर आली , हे म्हणजे आपल अगदीच आरामात चालू आहे , काही टेँशन नाही काही नाही ".<br />
२ - २.३० तासाने वाटेत थोड़े पुढे एक झोपड़ी लागली सगळे थांबले आणि तिथेच "गणपत हंडे" नावाचे एक गावकरी तिकडे आम्हाला भेटले. मग मंदार , मधुकाका त्यांच्याशी बोलत होते. तेव्हा तिथल्या तिथे आमच ट्रेकच ठिकाणच बदलल गेल ,<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitTQR3s9_SyWI6TFtj5XjKES-ld9CWij9rM8GOfJ29q3EWMEUXoAYou9b3DZReLoxz1V52gP62Krfv-pClZSy9Na69q2Jxhl4L6d5UkDemjdqYcrM-nSKUUYe2AHdkn1yCD8yUTxA9JFei/s1600/IMG_0175.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitTQR3s9_SyWI6TFtj5XjKES-ld9CWij9rM8GOfJ29q3EWMEUXoAYou9b3DZReLoxz1V52gP62Krfv-pClZSy9Na69q2Jxhl4L6d5UkDemjdqYcrM-nSKUUYe2AHdkn1yCD8yUTxA9JFei/s200/IMG_0175.JPG" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">झोपडी </td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQa9kYUh658Aj04Ag3Mym9jeQWIEi3xhxwO7MQv9CLqyBxYmy5vd50Sftf5Yi-GWynrF_8-i-tmkZynPEqZ9vvzRGSQ5jABOhc5P5RFNviD41rQgtGKPdwaNI_mymtwlz4_fs0H-EEep0Q/s1600/IMAG4910.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQa9kYUh658Aj04Ag3Mym9jeQWIEi3xhxwO7MQv9CLqyBxYmy5vd50Sftf5Yi-GWynrF_8-i-tmkZynPEqZ9vvzRGSQ5jABOhc5P5RFNviD41rQgtGKPdwaNI_mymtwlz4_fs0H-EEep0Q/s200/IMAG4910.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">गणपत हंडे यांच्या सोबत चर्चा चालू असताना </td></tr>
</tbody></table>
आता ते पदरगड़ असे झाले होते. वाटेत कळल की तिथे एक कातळटप्पा पण आहे , मधे पदरवाडी कड़े जाताना रस्त्यात समोर पदरगड़ दिसत होता , काय अफ़लातून होता तो वाह !!! तो पाहून जाताना थोडीशी मज्ज्या येईल म्हणून आम्ही खुश झालो.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHUIWewj2oGlnpfNV567ujTi_vEOs0lGP8PX5Km83KTT59PAhw7429BT-mp_NlGY3VbBUjFOI5JCCmWbh7G7BRa0v-5kDhSfVPRSXt9CF_PSuhV2gK2E-xp_ztXRHo4_gWo08SH-Qy_QGt/s1600/IMAG4921.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="191" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHUIWewj2oGlnpfNV567ujTi_vEOs0lGP8PX5Km83KTT59PAhw7429BT-mp_NlGY3VbBUjFOI5JCCmWbh7G7BRa0v-5kDhSfVPRSXt9CF_PSuhV2gK2E-xp_ztXRHo4_gWo08SH-Qy_QGt/s320/IMAG4921.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">समोर पदरगड़ आणि खाली जंगल </td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvJzbXpbq305GPl2x9MQ_kECESTQxBpuiJv_80RaUODk5CAgCcXMUS0olyKhkxXdcCpQ9wwII3FdRKp7RdpffP3ZFsG-gtQR62VY5gcjv4E-dgjB3jkcvO5_EKS7wD14aCmZHyh3UcvYxj/s1600/IMG_0187.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvJzbXpbq305GPl2x9MQ_kECESTQxBpuiJv_80RaUODk5CAgCcXMUS0olyKhkxXdcCpQ9wwII3FdRKp7RdpffP3ZFsG-gtQR62VY5gcjv4E-dgjB3jkcvO5_EKS7wD14aCmZHyh3UcvYxj/s200/IMG_0187.JPG" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">हाच तो पदरगड़ </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
मधे रस्त्यात गावात पोहोचयच्या आधी एके ठिकाणी थांबलो थोड़ा वेळ आराम केला शची ने लाडू आणले होते सगळ्यानी लाडू खाल्ला आणि तिथेच एक मोठा दगड होता, मंदार ने मुलांमधे एक शर्यत लावली की कोण त्या दगडावर चढून दाखवतय, मग सगळी पोरे तिकडे दगडावर तिथे त्यांचे फोटो झाले , पोरांचे झाले आता ताईलोक आणि आम्ही , मग मी वर चढ़ून गेलो मागोमाग शची अाली मग मीनल असे सगळे वर जाऊन आले.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgy380CiCm4y8D9UjGW697n4Y2HuhAAHSdroFSsCY6DndMv3j5Fw3XmmDnMDS7pjAcZRH-i1fOijYzJi6Vcgmk9PCSTMqHIB04uuj2_EVJpdw5ayv-ReBqg6EcA_9R58xiUpRxRraj3yMXS/s1600/IMAG4936.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="190" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgy380CiCm4y8D9UjGW697n4Y2HuhAAHSdroFSsCY6DndMv3j5Fw3XmmDnMDS7pjAcZRH-i1fOijYzJi6Vcgmk9PCSTMqHIB04uuj2_EVJpdw5ayv-ReBqg6EcA_9R58xiUpRxRraj3yMXS/s320/IMAG4936.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"रॉक क्लाइम्बिंग" बच्चे कंपनी </td></tr>
</tbody></table>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3W15PCxoppz-o1_Vrr8Xl7FIEudYQXLD42g2zgwS1PtK6-woZXHnf-HMFhZ3N5mx5A0llV5D2244aqwPhssX6dbxX0MBSVaUqkb9Osn-PpucSbBr7syS1o_Ui-R3ZA-nWOSswNpBV3lu0/s1600/IMG_2050.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3W15PCxoppz-o1_Vrr8Xl7FIEudYQXLD42g2zgwS1PtK6-woZXHnf-HMFhZ3N5mx5A0llV5D2244aqwPhssX6dbxX0MBSVaUqkb9Osn-PpucSbBr7syS1o_Ui-R3ZA-nWOSswNpBV3lu0/s200/IMG_2050.JPG" width="150" /></a><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
बाजुलाच एक झाड़ होता सुम्या म्हणाला चल आपण झाडावर जाऊया , मी गेलो आणि हा बंड्या खालीच थांबला म्हणला जाऊदे अरे मी आता वर नाहीं येत ,मी वर बसलोच होतो तेवढ्यात त्याच फांदीवर एक माकड़ कुठून आले काय माहित एकदम माझ्या मागून फांदीच्या पलीकडे गेले , पहिल्यांदा ते एकदम आले तेव्हा माझी टरकली, पण मग थोड़ा सावरलो ,<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX6px58w4tz5EVXBBrQ2G36OizQNW7xAevnnm-kf_LZh6P8hwFuDEPtumStDIIb4Uhwac0O9vzI-9F_LE-obKOg6jougL6UlCtV-Ecw06itcH2h_aC-r81Me6x8i4vN3XMJ1B4Bk2alQFz/s1600/IMG_0212.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"> <img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX6px58w4tz5EVXBBrQ2G36OizQNW7xAevnnm-kf_LZh6P8hwFuDEPtumStDIIb4Uhwac0O9vzI-9F_LE-obKOg6jougL6UlCtV-Ecw06itcH2h_aC-r81Me6x8i4vN3XMJ1B4Bk2alQFz/s320/IMG_0212.JPG" width="320" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMrptEXSdRSPLYHXe6JFVkx5xq5WLvn8nU5mF4X_nFoefs9qo78PwBkY0HOG423hYZWmSxqFrPE59RjQtKNYovxIpNWqsDCKWIc6B_1zekS_hu9ulUgJ6ZHl_iQmGXenTh6N8NbACi_Lu5/s1600/IMG_0213.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; display: inline !important; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: left;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMrptEXSdRSPLYHXe6JFVkx5xq5WLvn8nU5mF4X_nFoefs9qo78PwBkY0HOG423hYZWmSxqFrPE59RjQtKNYovxIpNWqsDCKWIc6B_1zekS_hu9ulUgJ6ZHl_iQmGXenTh6N8NbACi_Lu5/s320/IMG_0213.JPG" width="320" /></a></div>
आणि इथे लोकांनी फोटो काढायला चालू केले , नंतर ते थोड़े गुरकायला लागले मी आपल गपगुमान खाली उतरलो आणि मंदार ने त्याला केळ दिले, दिले म्हणजे त्याकडे टाकले तो पहिला झेल काय सॉलिड पकडला त्याने , सगळे त्याकडे पहात राहिले , मग सगळे कॅमेरा घेऊन तयार पुढचा झेल कॅमेरा मधे टिपण्यासाठी , कसल काय पुढचे दोन्ही झेल त्याने सोडले मग आम्ही त्याला सोडले आणि निघालो पुढे !. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="text-align: left;"> सकाळी १०.३० ला जंगल खाली उतरलो , पदरवाडीत आलो आणि मीना आत्यानी आणि मीनल ने आणलेले भोपळ्याचे घारगे काढले ,खूपच मस्त झाले होते ते ,पदरगड़ावर यायला सुमीत आधी नाही म्हणाला. दमलो आहे , आराम करतो, खुप ऊन आहे असे म्हणाला,</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3kEaSNevAJV4bL4DNsvFxux_I9PY7V1_LsqD4BQNXV06cbRzDP9FlgwsB60x6CXwpkPaXuwZBaR_jB9jY8tjC9qG0blsW9PzhERseu9uRd9reoE7I6qZQdItHTDujM7kU-PoVOIQ7yOBc/s1600/IMG_0230.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3kEaSNevAJV4bL4DNsvFxux_I9PY7V1_LsqD4BQNXV06cbRzDP9FlgwsB60x6CXwpkPaXuwZBaR_jB9jY8tjC9qG0blsW9PzhERseu9uRd9reoE7I6qZQdItHTDujM7kU-PoVOIQ7yOBc/s320/IMG_0230.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="text-align: left;"> मग नंतर चार शब्द त्याच्या कानावर पडल्यानंतर तो तयार झाला, थोडाफार आराम करून आम्ही दुपारी १२ वाजता सणसणीत उन्हात पदरगडावर जायला निघालो. अर्ध्या रस्त्या पर्यन्त भरपूर ऊन खाल्ले जसे जंगल लागले , तसे ऊन गायब झाले , ते जंगल इतके घनदाट होते की दुपारी १२-१ ची वेळही कळत नव्हती ,</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="text-align: left;"> गडावर येताना रस्ता दाखवायला गावातले दोन पोरे सोबत होती एक होता "संजय हंडे "आणि दूसरा "मनोज दिवाळे " दोघांनीही हातात मजबूत दोरखंड , आणि एक कोयता असा साहित्य घेतल होत. आता इथे जरा आम्हाला भारी वाटल की अरे वाह ! दोर वगैरे लावावा लागतो की काय ? त्याला जेव्हा विचारल तर तो "नाही लागणार "असे म्हणाला. मग म्हणल चला ठीक आहे , अधे मधे राधा , साहिल विचारत होते त्याला दोर का आणलाय? .... दोर का आणलाय? </span><span style="text-align: left;">तो आपल सांगायचा दोर लावून वर जायचय म्हणून आम्हाला वाटायच की मज्ज्या म्हणून सांगतोय !!! काही वेळाने आम्ही जंगल चढून वर आलो आणि वर पाहतो तर काय सरळ सरळ ७-८ फुट वर जायचय मोठमोठाले दगड त्यात हाताची ग्रीप घ्यायला जागा कमी आणि मागच्या बाजूला एकदम दरी......</span><span style="text-align: left;">.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRzG-SFefEPAxpB2xOueODf2egBqTBJ9XbrSAanfsqOg0n43s1PN7hBAQyZXxDBJfvwHFnaxf7RMzHP6g-K1dHUBbpvK4ldKpec7zrXoYk5sjhW3aEP1Dyzx6JwPZ6-rvUwXXlhgypCaY-/s1600/IMG_0245.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
...<span style="text-align: left;"> हे सगळ पाहून इथे लोकांची पहिल्यांदा टरकली ( ताई लोकांची जरा जास्तच )!!! पहिल्यांदा गावातला संजय पुढे गेला . त्यानंतर अर्जुन ला पुढे घेतले मागे मी पुढे गेलो आणि मधे थांबलो बाकीच्या लोकांना पुढे जायला मदत करू लागलो तिथे वर जायला २ वाटा होत्या, एक निसरडया मातीची होती आणि दूसरी कातळवाट होती , थोड़े लोक पुढे गेले हळू हळू मागुन शचीने वर यायचा प्रयत्न केला पण तिला जमेनाच , थोड़ा कुठे पाय सरकला की तिची किंकाळी " आई ग !!!!!! आई !!आई !आई ! " दोन - तीन वेळा जमल नाहीं मग गेली पुनः खाली "अरे मला जमत नाहीं आहे मी इथेच थांबते खाली " आणि ती खालीच थांबली, मी , मिनल तिला वर बोलवत होतो पण ती कही येत नव्हती , मंदारपण शचीला वर बोलवत होता "ए अग काय लहान मूलांसारखे घाबरतेस ती लहान पोर पण घाबरली नाहीत तिही गेली आहेत पुढे आणि तू काय थांबली आहेस तिकडे येतेस का आता लौकर " मग वैतागुन ताई म्हणाली "मयूरेश मी इथेच थांबणार आहे तुला काही प्रोब्लेम आहे का? " मग ताई सोबत मीना आत्या ,श्रेया आणि सतिश थांबला त्यानंतर मिनल वर गेली त्यामागुन मधुकाका शूज काढून वर गेले ,आणखी १-२ पुढे गेले , मग मी शचि ला परत विचारल ताई येतेस का ? ये शूज काढून ? ताई ने पुनः मयूरेशला विचारले "मयूरेश येऊ का मी शूज काढून ?" मंदार म्हणाला "आता तू नको येउस तिथेच थांब सारख काय आहे हे..... ये ये जा जा " ताई म्हणाली "अरे येतेना आता शूज काढून जमेल मला " मंदार पुनः नाही म्हणाला ताई पुनः वैतागुन म्हणाली " मयूरेश मी वर येणार आहे तुला काही </span><span style="text-align: left;">प्रोब्लेम आहे का? " आणि</span><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRzG-SFefEPAxpB2xOueODf2egBqTBJ9XbrSAanfsqOg0n43s1PN7hBAQyZXxDBJfvwHFnaxf7RMzHP6g-K1dHUBbpvK4ldKpec7zrXoYk5sjhW3aEP1Dyzx6JwPZ6-rvUwXXlhgypCaY-/s1600/IMG_0245.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRzG-SFefEPAxpB2xOueODf2egBqTBJ9XbrSAanfsqOg0n43s1PN7hBAQyZXxDBJfvwHFnaxf7RMzHP6g-K1dHUBbpvK4ldKpec7zrXoYk5sjhW3aEP1Dyzx6JwPZ6-rvUwXXlhgypCaY-/s400/IMG_0245.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">शचिताई कातळावर चढताना :)</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="text-align: left;"> </span><span style="text-align: left;">घाबरत घाबरत </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="text-align: left;">इकडे पकड़ तिकडे पकड़ मधेच एक " आई ग !!!!!! आई !!आई !आई ! " असे करत करत मी जिथे थांबलो होतो तिथून पुढे गेली आणि तिथुन पुढे गावतल्या मनोजने शचि ला हात दिला आणि तात्काळ ताई वर गेली. हे सगळ चालु असताना , तिकडे जी दूसरी निसरडी वाट होती त्या वाटेने तो मनोज ताई ला हात द्यायला पुढे गेला होता. त्या वाटेने सुमित गेला. आणि तिथे जाऊन अडकला त्याला धड़ खालीही येता येईना आणि वर ही जाता जाइना , मग तो तिथेच ठाण मांडून बसला. </span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiverUP7KWZemYj2f5inBFFGWrxQ6WiVuUG-Cli8_-EQ5gk6GgZzbuKGDMPpaRQR809DNiAF_WTXmPzxaTwcarpRqtx9SD_H2pLdodi2zRFU6H52cwsDQdOABu89buxZfelD0U1TT5KrYGb/s1600/IMG_0244.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiverUP7KWZemYj2f5inBFFGWrxQ6WiVuUG-Cli8_-EQ5gk6GgZzbuKGDMPpaRQR809DNiAF_WTXmPzxaTwcarpRqtx9SD_H2pLdodi2zRFU6H52cwsDQdOABu89buxZfelD0U1TT5KrYGb/s320/IMG_0244.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">शूज काढून बसलेला <span style="font-size: 12.8px;">अडकलेला </span><span style="font-size: 12.8px;">सुमित एका अवघड जागेवर . </span></td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="text-align: left;">मग तो त्या गाववाला मनोज ला </span><span style="text-align: left;">दर पांच मिनिटांनी अरे मित्रा इकडे जरा दोर टाक ना मी येतो तिकडे मनोज इतर लोकांना आणि ताईला पुढे सोडत होता , तो म्हणाला आओ!!! दादा थांबा जरा तीकडेच, येतुच मी सगळ्यासनी सोडून तुम्ही शूज काढ़ा बरं आलोच म्या !" </span>शूज काढले, <span style="text-align: left;">बराच वेळ वाट पाहून सुमित ने स्वतः </span><span style="text-align: left;">डेअरिंग केलच आणि तो आमच्या बाजूला आला ,</span></div>
एक टप्पा संपला , तर दूसरा समोर उभा होता, दोन भलेमोठ्ठे कातळ आणि त्यांच्या मधून वर चढ़त जायचे, एकदम मला डिस्कव्हरी चैनल वरचा "Man Vs Wild" मधल्या बेअर ग्रील्स चे शब्द आठवले "यहापे आपको चिमनी तकनिक का प्रयोग करना पड़ेगा दोनों पत्थर काफी बड़े और ऊँचे है.. वगैरे वगैरे....... "<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXg0EOQj178_ho-Cht2_C1aQWL-_tR3VeArmlVlHWfgLxy_BN8pOoC4RVXL9_pqVyiqBtoXCR74ckmSuWEIGQkqGL09JNAzEgyiJ8umCB_pIqC1WB7m6MMQSCYS9OIUd0ZOFy83htTXsJJ/s1600/IMG_2076.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXg0EOQj178_ho-Cht2_C1aQWL-_tR3VeArmlVlHWfgLxy_BN8pOoC4RVXL9_pqVyiqBtoXCR74ckmSuWEIGQkqGL09JNAzEgyiJ8umCB_pIqC1WB7m6MMQSCYS9OIUd0ZOFy83htTXsJJ/s1600/IMG_2076.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXg0EOQj178_ho-Cht2_C1aQWL-_tR3VeArmlVlHWfgLxy_BN8pOoC4RVXL9_pqVyiqBtoXCR74ckmSuWEIGQkqGL09JNAzEgyiJ8umCB_pIqC1WB7m6MMQSCYS9OIUd0ZOFy83htTXsJJ/s320/IMG_2076.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">चिमणी क्लाइंब मधे लावलेला दोर ( वरुन ) </td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpIRB0daBSzvFLKb7iKIsGANppvFYdGs-k8CdZ2IJTIfI-B_yBBVvjcDtNfvTDWLoNVZgWQJg2kptQ9h0oGFEPTk6Lg0MpO2bjbPSZHVZVrJ14_4YedfFiL13QxqUoxZNvIlfWoBdNCR8k/s1600/IMG_2078.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpIRB0daBSzvFLKb7iKIsGANppvFYdGs-k8CdZ2IJTIfI-B_yBBVvjcDtNfvTDWLoNVZgWQJg2kptQ9h0oGFEPTk6Lg0MpO2bjbPSZHVZVrJ14_4YedfFiL13QxqUoxZNvIlfWoBdNCR8k/s320/IMG_2078.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">हृषिकेश चिमणी क्लाइंब मधे ( खालुन ) </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpIRB0daBSzvFLKb7iKIsGANppvFYdGs-k8CdZ2IJTIfI-B_yBBVvjcDtNfvTDWLoNVZgWQJg2kptQ9h0oGFEPTk6Lg0MpO2bjbPSZHVZVrJ14_4YedfFiL13QxqUoxZNvIlfWoBdNCR8k/s1600/IMG_2078.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTyeFaV7iNmlffpFU0eRb77XiZg2E0cKvM7yHOUkbH2gR4VGG9zayN5SyC8pzN9p3-av7JZdRFHmfaLaE9nY79xON1cpaVSXPykxS62wU-HSFH1kSJ7tlMyo8bJfli_uhisyTLJTCEi6Zz/s1600/IMG_2080.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTyeFaV7iNmlffpFU0eRb77XiZg2E0cKvM7yHOUkbH2gR4VGG9zayN5SyC8pzN9p3-av7JZdRFHmfaLaE9nY79xON1cpaVSXPykxS62wU-HSFH1kSJ7tlMyo8bJfli_uhisyTLJTCEi6Zz/s320/IMG_2080.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8px;">हृषिकेश चिमणी क्लाइंब मधे उतरताना </span></td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzGAPHN6ctWxru5cphOAny9UWMubbM-jIWudNu_ICVg-IQR-DoTY7GgPxVOWk44BIgkhDC641kxWQktweL_iIHHXbOFKCgQsvuT6QVCsoXWRUGdfuT9x7BGoCf3QjmTLVea4y87PZAXnFP/s1600/IMAG5090.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzGAPHN6ctWxru5cphOAny9UWMubbM-jIWudNu_ICVg-IQR-DoTY7GgPxVOWk44BIgkhDC641kxWQktweL_iIHHXbOFKCgQsvuT6QVCsoXWRUGdfuT9x7BGoCf3QjmTLVea4y87PZAXnFP/s320/IMAG5090.jpg" width="191" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">साहिल उतरल्यानंतर </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYczFDWcjL8I9JieisZxQcGvocKYdH57_ed1RVYlMNbzhZg0Q8KvOd86dDMo73SfdHllv79hvcouJAV0sO0nqlC82M5wT8o_YqFAE_9v8-eeHM14Hn67xAWk9MbY-gyIaDrNlY-588eVj9/s1600/IMAG4991.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYczFDWcjL8I9JieisZxQcGvocKYdH57_ed1RVYlMNbzhZg0Q8KvOd86dDMo73SfdHllv79hvcouJAV0sO0nqlC82M5wT8o_YqFAE_9v8-eeHM14Hn67xAWk9MbY-gyIaDrNlY-588eVj9/s320/IMAG4991.jpg" width="190" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ताई लोक चिमणी क्लाइंब मधे </td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxYYV0ddDUfC9V-o1Fwz3cZ5GHYyg-Z-MX2rHhkYo22j097NXhuXwmduM0DdyDQJnl2KEIQP9M10T5RYG8_2PXmuePFdQ3-hLCiBvRwcYXm79XylRQ8q7Lt6zktYjKcfOJf8xnF8I6NWk8/s1600/IMAG4987.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxYYV0ddDUfC9V-o1Fwz3cZ5GHYyg-Z-MX2rHhkYo22j097NXhuXwmduM0DdyDQJnl2KEIQP9M10T5RYG8_2PXmuePFdQ3-hLCiBvRwcYXm79XylRQ8q7Lt6zktYjKcfOJf8xnF8I6NWk8/s320/IMAG4987.jpg" width="191" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मंदारदादा दोर सांभाळून </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
आता इथे अशी गम्मत होती की दोर लावावा लागणार होता. इथे जो टप्पा होता तो म्हणजे "चिमणी क्लाईंब" ( पाठ व पाय एकाचवेळी भिंतीवर रोवून वर चढणे ) , इथे दोन्ही बाजूने मोठे कातळ होते आणि त्यांच्या मधून वर जायचे होते तिथे आतमधे फ़क्त एकवेळेस एक माणूस उभा राहु शकेल एवढीच जागा. मग मनोज आणि संजय दोघेही वर गेले आणि तिथे रोप बांधला आणि एकेकाला वरती यायला मदत करु लागले, आता इथे दोन लोकांची मज्ज्या येणार होती , एक म्हणजे शची ताई, दूसरा म्हणजे सुमित , आम्ही गमतीने म्हणालो सुम्या तू येऊ नकोस इकडे अडकलास तर खुप मोठी गड़बड़ होईल ! इकडे शची ताई निघाली "कुठे धरु इकडे ?? अरे जागाच नाही आहे इकडे , पाय कुठे ठेऊ ? कुठे दिसतच नाहीं आहे? आ !! ऊ !! अरे SSS !!!! "असे करत करत वर ताई जेव्हा अर्ध्या रस्त्यात गेली हातात दोर आणि ती जमीनी पासून ३-४ फुट वर गेली आणि मधेच परत एकदा किंकाळी ऐकायला मिळाली ," आई ग !!!!!! आई !!आई !आई ! " ताईचा गुडघा आणि तो कातळ दोघांची जोरदार धड़क झाली तिला मुका मार लागला आणि पुनः मग हळु हळु तशीच वर गेली, आता सुमित वर यायला निघाला . पहिली गोष्ट म्हणजे सुमित त्या जागे मधे मावला होता कुठेही न अडकता संपूर्ण हातातल बळ एकटाउन सुमित पण वर आला, कारण त्याच्या कड़े दूसरा मार्गच नव्हता परत जायच म्हणजे एकट्यालाच जावे लागणार होते आणि दूसरा म्हणजे तिथे थांबायला जागाच नव्हती.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIG-TwoIy752FjSPFyKdWquwl72ZdrUWAfXNcK7vc8Np1d4mDSiClaqEfAuhr47PwfjiBNUIXb8uZZJ2TWifcn7wcNNde0HLhoCFMxspZA7n8Ca3s7r4sSjK-PB5eOXrrswNt2bPjtKLif/s1600/IMAG5006.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="119" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIG-TwoIy752FjSPFyKdWquwl72ZdrUWAfXNcK7vc8Np1d4mDSiClaqEfAuhr47PwfjiBNUIXb8uZZJ2TWifcn7wcNNde0HLhoCFMxspZA7n8Ca3s7r4sSjK-PB5eOXrrswNt2bPjtKLif/s200/IMAG5006.jpg" width="200" /></a></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4Nrgc85gqmHxclqfHKc9f-603LWpQT-4WrfnU4mBlnv-pARvqR294zLcP6MOuCXvADgtVhzrzObXGS3l1wVZ04L7gDa348Z6YfNWUT0Hf7Um0MepQxfyb1_decZNq6YGQBS5bIWaQYp9X/s1600/IMAG5020.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="193" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4Nrgc85gqmHxclqfHKc9f-603LWpQT-4WrfnU4mBlnv-pARvqR294zLcP6MOuCXvADgtVhzrzObXGS3l1wVZ04L7gDa348Z6YfNWUT0Hf7Um0MepQxfyb1_decZNq6YGQBS5bIWaQYp9X/s320/IMAG5020.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पोहोचलो एकदाचे त्या टप्प्यावर....... </td></tr>
</tbody></table>
आता आम्ही अश्या ठिकाणी पोहोचलो होतो की दोन्ही बाजूला खोल दरी होती आणि वर किल्ल्यावर जायची वाट म्हणजे आणखी एक कातळटप्पा पार करावा लागणार होता मग तिकडे संजय आणि मनोज पुढे गेले आणि दोर लावले. वर गेल्यावर सुमित म्हणाला "का करतोय आपण हे ? काय गरज आहे ? इथे आलो भरपूर टरकली यापुढे तुम्ही जाऊन या !!.मग इथे बाकीचे लोक तसेच थांबले आणि मी आणि मधुकाका वर जायचे ठरवले मी थोड़ा वर गेलो आणि मंदारदादा विचारत होता येऊ का पण मग मी त्याला येऊ नको म्हणालो कारण थोड़ अवघडच प्रकरण होता ते आणि दादा आला असता तर एकेक सगळेच आले असते. एका बाजूने धरायला जागाही व्यवस्थित नव्हती , वर पोहोचलो निसरडी माती प्रकरण इकडेही होते पावले जरा जपुनच टाकावि लागत होती. थोडासा जरी पाय घसरला असता तर एकदम खालीच !!!<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdtQf75zhl0LSvPMl3uPol7SETxL-WJR20Rn7ErwmHWj3ApeaaHC7wjPX09wPdij-V_tbFgImlmFtrbQWo_KefmkmGhkLx29THV-UKEd2bl_aea3TLAlm1EEls9ebs-DniDJsaipKPKxXE/s1600/IMAG5066.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="191" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdtQf75zhl0LSvPMl3uPol7SETxL-WJR20Rn7ErwmHWj3ApeaaHC7wjPX09wPdij-V_tbFgImlmFtrbQWo_KefmkmGhkLx29THV-UKEd2bl_aea3TLAlm1EEls9ebs-DniDJsaipKPKxXE/s320/IMAG5066.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पुढचा कातळटप्पा - वर जातानाचा दोर </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYomAOivTVSqFc9j_R5MWBaP50zW7laeYkYTV8ZnrG6G-dopmT5EW6svSXx_W0CRLksEco35w_YV_d1vbAUYeywQmXlRfLKJ7_31fG0qc0ebzvUvB8QoCn_7Tq6KZh-RrOu9x8wPUviSDq/s1600/IMAG5050.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="119" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYomAOivTVSqFc9j_R5MWBaP50zW7laeYkYTV8ZnrG6G-dopmT5EW6svSXx_W0CRLksEco35w_YV_d1vbAUYeywQmXlRfLKJ7_31fG0qc0ebzvUvB8QoCn_7Tq6KZh-RrOu9x8wPUviSDq/s200/IMAG5050.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">गुहेत जायला निसरडा रस्ता </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhi_r_9KE6zCt_EAu-RaL-STd5M-jjkqF90HFMLKn0Kx89iKrq_GqvLEMafG4XJzBkvFpoilKw15R6roQRTmg33DfqPJ4EqX4xve3Mgqt5y1Yvpklqs1GtXtyifzGKySZsSgeY7Nyiig8Z4/s1600/IMAG5031.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="191" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhi_r_9KE6zCt_EAu-RaL-STd5M-jjkqF90HFMLKn0Kx89iKrq_GqvLEMafG4XJzBkvFpoilKw15R6roQRTmg33DfqPJ4EqX4xve3Mgqt5y1Yvpklqs1GtXtyifzGKySZsSgeY7Nyiig8Z4/s320/IMAG5031.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">एकदम वरच्या गुहेत </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyOqSJcSJq00d_60ZY5w_fkFlTj1NIfGcD0y0z7czm-chtU85KCpt1XtW-fS3OrjD2UKFGwBkVE_x7C-w152Ft4uVSepcoXENWFaDV5AF5Bqby2H3aOoVauEtG2FJ5ThpsuewjU9ecP3Ko/s1600/IMAG5028.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="119" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyOqSJcSJq00d_60ZY5w_fkFlTj1NIfGcD0y0z7czm-chtU85KCpt1XtW-fS3OrjD2UKFGwBkVE_x7C-w152Ft4uVSepcoXENWFaDV5AF5Bqby2H3aOoVauEtG2FJ5ThpsuewjU9ecP3Ko/s200/IMAG5028.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;">गुहा</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjB1HFK0QHFoKFvIrDcKQhdMnf1-AEgRsUzHPlOYhGqJpS6r1ktqUNRa3mhX5iUoYR6n_VJv6lV12cm617eRwfzfbQc774GppjrbQfWSXpOITlV0hog4kLw_DzbRDs9PJWpBMdV-B11-i7V/s1600/IMAG5041.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="193" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjB1HFK0QHFoKFvIrDcKQhdMnf1-AEgRsUzHPlOYhGqJpS6r1ktqUNRa3mhX5iUoYR6n_VJv6lV12cm617eRwfzfbQc774GppjrbQfWSXpOITlV0hog4kLw_DzbRDs9PJWpBMdV-B11-i7V/s320/IMAG5041.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">गुहेतुन दिसणारी तुरळक घरांची वस्ती - पदरवाड़ी </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiau-OYsU3x97oFIM0_4ml-jF8hWIaKylJaGsbdDExT8HvWUmf5MtJ8H0lXowKlwH0Glap7uXvr7ulD0DksC8h1STv34P8OXXnSUeVwLrEv4dIyf1UHbd-IgVkvPqvImNomi8G9fUMy-54Q/s1600/IMAG5062.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiau-OYsU3x97oFIM0_4ml-jF8hWIaKylJaGsbdDExT8HvWUmf5MtJ8H0lXowKlwH0Glap7uXvr7ulD0DksC8h1STv34P8OXXnSUeVwLrEv4dIyf1UHbd-IgVkvPqvImNomi8G9fUMy-54Q/s200/IMAG5062.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मी , मधुकाका , संजय, मनोज </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
वर पोहोचलो समोरच गुहा दिसली अगदी प्रशस्त होती किमान ८-९ लोकतरी आरामत राहु शकतील तिकडे , पदरगडावरून पूर्वेला भिमाशंकरच्या डोंगराची भिंत आडवी पसरलेली दिसते. त्याच्या उत्तर टोकाला सिध्दगडाचा डोंगर दिसतो. गडाच्या उत्तरेला खाली तुरळक घरांची वस्ती दिसते, तीला "पदरगडवाडी" या नावाने ओळखतात.आम्ही जिथे राहिलो होतो ते घरही दिसत होते , पदरगडाच्या दक्षिणेला पेठचा किल्ला तर पश्चिमेला तुंगी किल्ल्याचे टोक दिसते. जरा वेळ मी , काका, संजय, मनोज तिथे बसलो आणि २-४ फोटो काढले आणि आम्ही निघालो तिथून आणखीही वरती जाता येत होता वर पाण्याच टाक आणि सुळका अश्या काही गोष्टी होत्या पण परत कातळटप्पा पार करावा लागणार होता आणि बऱ्यापैकी वेळ लागणार होता , तर तो प्लान आम्ही राहु दिला आणि पुनः त्या घळीत आलो , आणि परतीच्या प्रवासाला लागलो. जाताना मंदार ने शची ला दोरविना खाली उतरायला लावला , ताईची त्या वेळेला चांगलीच टरकली होती , किंकाळ्या मारत खाली उतरल्या नंतर ताई १० मिनिटे धुसफुसत श्वास घेत होती, सगळे खाली उतरलो अगदी आलो तसे , तीच मज्ज्या पुनः उतरताना आली सगळे आपले बुड टेकवत टेकवत खाली उतरले ,<br />
<br />
आता आम्ही पदरवाडीत पोहोचलो आणि पहिल्यांदा सूप मग पोहे आणि रात्रि खिचड़ी करायची ठरल , आणि रात्रिच तिकडच्या मावशी कडून भाकरी आणि भाजी घ्यायच ठरल ,मग किती भाकरी लागणार मोजून फाइनल केला, आणि आत गेल्यावर त्यांना सांगितल पण मग कळल की त्यांच्या कड़े ते भाकरी बनवतच नाहीं ते फ़क्त भातच खातात, सूप तयार करायला घेतल , सूप एकदम कड़क झाल , ते प्यायलो आणि लगेचच पोहे बनवायला घेतले तोवर शची म्हणाली की मंदार खुप छान पोहे बनवतो , मग काय पुढचा चुलीमॅन मंदारदादा झाला , त्याने आणि शची ने बनवलेले पोहे इतके भारी झाले होते की वाह क्या बात !!!! पोहे खाऊन झाल्यावर थोड़ा वेळ आराम केला आणि खिचड़ी च्या तयारीला लागलो अंधार पडतच होता. सतीश दादा ने एकदम मस्त कांदा कापून दिला, आणखी शची ताई , मिनल ताई ने सगळे तांदूळ जमा केले धुतले बटाटा मसाल्याचे साहित्य आले , आणि आता हृषिकेश आणि मी खिचड़ी बनवायला घेतली चुलीमॅन ची धुरा पुनः माझ्याकडे आली काही वेळाने खिचड़ी झाली , त्यानंतर मंदार आणि मी आणि अर्जुन ने पापड़ भाजले, छान जेवण झाल शचीने आणलेल्या लोणच्या मुळे आणखीच चव आली जेवायला.<br />
जेवण झाले झोपायच्या सगळे तयारीला लागले. मी आणि मधुकाका बाहेर झोपणार असे ठरले होतेच त्यामधे हृषिकेश पण म्हणाला बाहेर झोपणार म्हणून, मी आणि हृषिकेश अजूबाजुला आणि काका थोडेसे मागे , आणि बाकी मंडळी आतमधे ,आम्ही जिथे झोपलो होतो तिथे आमच्या उजव्या हाताला बकऱ्या-बोकड-पिल्ले यांचा संसार मांडला होता. डाव्या बाजूला अजूबाजुलाच २-३ कुत्री आणि पिल्ले , मागच्या बाजूला शेणाने सारवलेले घर आणि आम्ही दरवाज्यासमोर झोपलो होतो , झोप लागायच्या आधी हृषिकेश म्हणाला " निखिल सावध झोप बरका !! मी एकदाका पालथा झोपलो की काहीही झाल तरी उठणार नाही , मला अजिबात जाग येत नाही , तेव्हा कुठलहि जनावर आले तर मला उठव !! " मी ही म्हणालो "माझी पण झोप गाढ़ आहे अरे , घंटा नाद केलास तरीही मला जाग येणार नाहीं " सगळ्यांना शुभरात्रि करून आम्ही झोपलो आणि बरोब्बर २.३० ते ३.०० मधे आमच्या मागे जे कुत्रे झोपले होते ते बकरयांच्या गोठ्यापासून ते आमच्यामागुन जे जोरात भुंकत गेले आंम्ही दोघेपण सेम टाइम जे ताडकन उठलो , आणि दूरवर पाहु लागलो कुठे जनावर आलय का ते मग तेवढ्यात हृषिकेश म्हणाला "ते बघ कोणाचे तरी डोळे चमकत आहेत " याला कोणाचे डोळे दिसले कळाल नाही, आणि मला काही ते जनावरही दिसल नाही, आजूबाजुला जेवढी होती नव्हती तेवढी सगळी कुत्री दूरवर कुठेतरी भुंकत गेली , आणि पुढे सगळ्या झोपेच खोबर झाल , त्या सगळ्या बकरया - बोकड -आणि त्यांची पिल्ले या सर्वांची शि आणि शु करायची वेळ पहाटे ३-४ अशीच का असावी ? एकाच झाल की दूसरा मग तीसरा मग चौथा संपतच नव्हत त्यांच प्रकरण , त्यांच संपतय न संपतय झोप लागती आहे असे वाटत होते तोवर जोराचा सोसाट्याचा वारा सुटला अगदी थंड वारा उरली सुरली झोप पण उडाली.पुढचा १-२ ते वार तसच येत राहील.<br />
सकाळी ७-७,३० ला उठलो आणि तिथल्या मावशीकडेच चहा बनवायचे ठरले मीनल,शची यांनी मस्त फक्कड़ चहा बनवला , चहा चे दोन राऊँड झाले , पहिल्या चहा मधे जे कमी पड़ल होते ते पुढच्या चहा मधे अगदी बरोब्बर पडले ,<br />
आता आम्हाला घरी जायला दोन मार्ग होते एक म्हणजे सोपा गणेश घाटा मधून आणि दूसरा म्हणजे थोड़ा अवघड शिडी घाटा मधून आता आमच ठरले होते की आता एवढे adventure केले आहे आता अजुन कशाला करायचे कारण शिडी घाट मधून एक कातळटप्पा उतरावा लागणार होता परत २ शिड्या उतराव्या लागणार होत्या, आणि सोबत आता बॅग पण होत्या , नंतर ठरले की परत कुठे येणार आहोत ईकडे ,आलोय तर जाऊया जरा मज्ज्या करत.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtKmRn0r7bi6RQnZg1eHM2NO7Cnv3XcgH258f0Ie0ps-KU-s2_KpItyPxXvwJS169W8WX0uR7xazgTQ-SeJBcYIB7VijljPFmZhnDb9F7YDjFVu1PUFrdHkJrNBlwG4jdtNe-3vpbD-B-I/s1600/IMG_0258.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtKmRn0r7bi6RQnZg1eHM2NO7Cnv3XcgH258f0Ie0ps-KU-s2_KpItyPxXvwJS169W8WX0uR7xazgTQ-SeJBcYIB7VijljPFmZhnDb9F7YDjFVu1PUFrdHkJrNBlwG4jdtNe-3vpbD-B-I/s320/IMG_0258.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पदरवाड़ी </td></tr>
</tbody></table>
सगळे एक पदरवाड़ी मधला शेवटचा फोटो काढून पोचलो जिथे तो शेवटचा कातळटप्पा होता ,<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvZJlyD3fwWxPcfTXt2NohO6XqWQLRiV1AorXAtqR3YJEeBYy0N2Ia6VpM1DItCPDgnTE8AI87QThHIiA7320UpnRQ5tgKWdRVtoBPjWoXGfmFqO2e7QBtNq9dNokwpupkDJPg4lmbniw1/s1600/IMG_0268.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<div class="separator" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; clear: both; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: medium; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; margin: 0px; orphans: auto; text-align: center; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 1; word-spacing: 0px;">
</div>
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP7R3Fa6XZ6g6FGkW0_lkVtjo3XpjH2Rc93qyQBx3qL6rcddhMca1Gt8Ry9Ii5WKrJls0XVdrJNp3v4_TtlKn2A61816ZyMzDjvPBvTZmmgWVmueIH41W9H8X0Fx-BfDemIRM_6XCtFB3f/s1600/IMAG5228.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhP7R3Fa6XZ6g6FGkW0_lkVtjo3XpjH2Rc93qyQBx3qL6rcddhMca1Gt8Ry9Ii5WKrJls0XVdrJNp3v4_TtlKn2A61816ZyMzDjvPBvTZmmgWVmueIH41W9H8X0Fx-BfDemIRM_6XCtFB3f/s320/IMAG5228.jpg" width="191" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;">शचीताई आणि मदतीला गणपत हंडे </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvZJlyD3fwWxPcfTXt2NohO6XqWQLRiV1AorXAtqR3YJEeBYy0N2Ia6VpM1DItCPDgnTE8AI87QThHIiA7320UpnRQ5tgKWdRVtoBPjWoXGfmFqO2e7QBtNq9dNokwpupkDJPg4lmbniw1/s1600/IMG_0268.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvZJlyD3fwWxPcfTXt2NohO6XqWQLRiV1AorXAtqR3YJEeBYy0N2Ia6VpM1DItCPDgnTE8AI87QThHIiA7320UpnRQ5tgKWdRVtoBPjWoXGfmFqO2e7QBtNq9dNokwpupkDJPg4lmbniw1/s320/IMG_0268.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;">खाली उतरतानाचा कातळटप्पा </td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWWstmDHbDy242Gz3M81_aiTe5mBR5hbsxvSJFIRQt5VkKRpzcTAn-qXO2aLtHhkKO9beP5cVEc2tj9IbTCCC6p1vnMQ7tYowEfXIdrxqAqETMDHdqYNYl_4bTa4ONVb03kZKLJeZWfavL/s1600/IMAG5178.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWWstmDHbDy242Gz3M81_aiTe5mBR5hbsxvSJFIRQt5VkKRpzcTAn-qXO2aLtHhkKO9beP5cVEc2tj9IbTCCC6p1vnMQ7tYowEfXIdrxqAqETMDHdqYNYl_4bTa4ONVb03kZKLJeZWfavL/s320/IMAG5178.jpg" width="190" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZqbITytvG9IlBfmFiwqrGL-4JSkcHpOnkV62OOtEmBdhd8aErW4BI9xydwo_Q_V-wKozIkEXwUvuanbI3HkDnkU_iNlFvUFv9wjtuRzm5ku2gRGvZnqVwH_BzlM7U9xFXK4P5ykTTGpnB/s1600/IMAG5202.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZqbITytvG9IlBfmFiwqrGL-4JSkcHpOnkV62OOtEmBdhd8aErW4BI9xydwo_Q_V-wKozIkEXwUvuanbI3HkDnkU_iNlFvUFv9wjtuRzm5ku2gRGvZnqVwH_BzlM7U9xFXK4P5ykTTGpnB/s320/IMAG5202.jpg" width="188" /></a><br />
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div style="text-align: start;">
</div>
</td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मिनलताई , हृषिकेश कातळटप्पा उतरताना </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF5aRYWoKt4fMxlWpx5L3gEbdpqKNtdKz4ZIdBANanvowFsKKyQy2n2M70LnFqiHHrtvHuYhyphenhyphenAVfxpZUAQpe8ZmyoG8P8ycBk0DMnQth7DsfkA98N2mVJe_3N3Ytsin4rN84X_XS8TzuRt/s1600/IMAG5231.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF5aRYWoKt4fMxlWpx5L3gEbdpqKNtdKz4ZIdBANanvowFsKKyQy2n2M70LnFqiHHrtvHuYhyphenhyphenAVfxpZUAQpe8ZmyoG8P8ycBk0DMnQth7DsfkA98N2mVJe_3N3Ytsin4rN84X_XS8TzuRt/s400/IMAG5231.jpg" width="236" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;"><span style="font-size: 12.8px;">कातळटप्प्यावर हृषिकेश </span></td></tr>
</tbody></table>
इथे पहिल्यांदा मधुकाका ,मंदार , गणपत हंडे हे पुढे गेले आणि आणि मधुकाका नि हिरवा सिग्नल दिला , सगळे एकेक करून आले सर्वप्रथम शची आली इथे ताई जास्त घाबरली नाही कारण गेल्या २-३ काताळटप्याची तिला सवय झाली होती. पण तिचे पहिलेच वाक्य होते "कुठे पाय ठेऊ ? इकडे मग तिकडे "असे करत करत ताई एकदम छान पणे खाली उतरली, इथे मी पहिल्या टप्प्यावर थांबलो मग मधे गणपत हंडे आणि नंतर खाली मधुकाका, एकेक करून राधा अर्जुन पण पुढे गेले मग मीना आत्या आणि बाकी मंडळी इथे लोकांना उतरताना मज्जा आली मग पुढे दोन लोखंडी शिड्या (या शिड्या म्हणजे कुठेही बांधल्या नव्हत्या अधांतरी होत्या, आणि उतरताना हालायच्या.)<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgShn1ibEvgi9ede4NoZALuZa0pPR6eSYS_XxPL_xQqzZMuIjF5u72pnkco5ON9IUaAJPFouC3YKzQvnnr0RCQ5-mpWKlXPHk6nttzFN2CwbVfFkprcFX_hKQggVDm25YeVDe4axdhoDwa2/s1600/IMAG5242.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgShn1ibEvgi9ede4NoZALuZa0pPR6eSYS_XxPL_xQqzZMuIjF5u72pnkco5ON9IUaAJPFouC3YKzQvnnr0RCQ5-mpWKlXPHk6nttzFN2CwbVfFkprcFX_hKQggVDm25YeVDe4axdhoDwa2/s320/IMAG5242.jpg" width="191" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLc44jChEc0RyIS3BypTdRYlAbVH-I-_FJQ49jg0SiJQQkksofC_UwJyOX-8ZZY1ixrxKIASzTe_Ecg1P4qmircI32MI2YSD6b-hj1QRpYzopwuJMkKAG_1cdbRHzzKPcIRa6jZOjwEXuo/s1600/IMG_0270.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLc44jChEc0RyIS3BypTdRYlAbVH-I-_FJQ49jg0SiJQQkksofC_UwJyOX-8ZZY1ixrxKIASzTe_Ecg1P4qmircI32MI2YSD6b-hj1QRpYzopwuJMkKAG_1cdbRHzzKPcIRa6jZOjwEXuo/s320/IMG_0270.JPG" width="213" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoeoVu5jT58WI4-qsj5Tyo1y9V9OtEfNiW1yHEpqvjXlKsB6nRBNqTgYFyFbJNWHZD174UFk_awLuBP-PVEG8sgRkwv0MOCvuyJPiSwUhgN6JBOsHhPIJJ3w7jTlhCkZO1aQmQc7KvVHAC/s1600/IMG_0281.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoeoVu5jT58WI4-qsj5Tyo1y9V9OtEfNiW1yHEpqvjXlKsB6nRBNqTgYFyFbJNWHZD174UFk_awLuBP-PVEG8sgRkwv0MOCvuyJPiSwUhgN6JBOsHhPIJJ3w7jTlhCkZO1aQmQc7KvVHAC/s200/IMG_0281.JPG" width="133" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">मधुकाका ,मंदारदादा आणि मंडळी पहिल्या शिडीवर पुढे पहिल्या दोन्ही अधांतरी शिड्या </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCIG-Hj80T88dAdp6hKKixYy1dnvlEEGEro6i293HGKPEwFsfwqc9oN_Wrzsl9skrLSzmXGWdL7AUcfg0hgWnjdtxRjOe5_RkNApKmbUljFfoOIJ9-XknKo6unx2fDV0kvoCRt4ZJNa4PJ/s1600/IMG_0288.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCIG-Hj80T88dAdp6hKKixYy1dnvlEEGEro6i293HGKPEwFsfwqc9oN_Wrzsl9skrLSzmXGWdL7AUcfg0hgWnjdtxRjOe5_RkNApKmbUljFfoOIJ9-XknKo6unx2fDV0kvoCRt4ZJNa4PJ/s320/IMG_0288.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">तिसरी आणि चौथी शिडी </td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPY05sXwHIpI6C6mIlJCEqMGHy03WjGXYMu21VdkhGOU8Um0_lHXO6vHn85X3evv1owr2mmMXO2K2ykJmPvNdaKJDOKyIBQyciHh5a9L7tXOmuSeqsf6K7Bbmi-aRnlEnQL2wLndIf1duB/s1600/IMAG5248.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="119" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPY05sXwHIpI6C6mIlJCEqMGHy03WjGXYMu21VdkhGOU8Um0_lHXO6vHn85X3evv1owr2mmMXO2K2ykJmPvNdaKJDOKyIBQyciHh5a9L7tXOmuSeqsf6K7Bbmi-aRnlEnQL2wLndIf1duB/s200/IMAG5248.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पायरीला लवलेले कुलुप </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmESIQ_0tTxi_rWkDk9iRRuTEDBWKoSTZG1I3K-xa-C9W_tOqEZA40_WfA9Ax5NOZgS8bHjIwtmtMnM2cbhEqZ85G-cuj364b4mHkXEc5qWWCscReSXfiV4hufc3V0ncFJnk0SYoAfDWxL/s1600/IMG_0295.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmESIQ_0tTxi_rWkDk9iRRuTEDBWKoSTZG1I3K-xa-C9W_tOqEZA40_WfA9Ax5NOZgS8bHjIwtmtMnM2cbhEqZ85G-cuj364b4mHkXEc5qWWCscReSXfiV4hufc3V0ncFJnk0SYoAfDWxL/s200/IMG_0295.JPG" width="200" /></a></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRlFlYz-MfFQZE9-BkRFvW0750IlM34k9lLamRLTU8QFwwLNAK9T0aSmfIKA2791QWEyVjZC2D6TO1wt0u_PhWquycRM0pUE7qfpG0Sdk48TXvRBv_Cbd7eNAzAaMuepmaTVUrJP2X4hU7/s1600/IMG_0290.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRlFlYz-MfFQZE9-BkRFvW0750IlM34k9lLamRLTU8QFwwLNAK9T0aSmfIKA2791QWEyVjZC2D6TO1wt0u_PhWquycRM0pUE7qfpG0Sdk48TXvRBv_Cbd7eNAzAaMuepmaTVUrJP2X4hU7/s200/IMG_0290.JPG" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">सतिशदादा शेवटच्या शिडीवर , </td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="text-align: left;">त्या पुढे लोखंडी जीना </span><span style="text-align: left;">त्यामधे पण एक मज्जा अशी की त्यातली एक पायरी तुटली होती. ती एका कुलुपाने बांधून ठेवली होती. </span><span style="text-align: left;">त्यापुढे दूसरा </span><span style="text-align: left;">की जो फ़क्त एक लोखंडी बार आणि दोन्ही एंडला बोल्टिंग केलेला असा होता,या शिड्या उतरल्या नंतर पुनः जंगल लागते आणि नंतर काठेवाडी नावाचे गाव लागते. मग तिथे पोहोचल्या नंतर हनुमान मंदिरामधे थांबलो , पाणी प्यायलो आणि एका सूमो गाड़ीवाल्याला गावातल्या लोकांशी बोलून बोलवला , अर्ध्या तासा मधे तो आला . त्याने आम्हाला कर्जत पर्यन्त सोडले , तिकडे गेल्यावर आम्हाला कळल की मेगाब्लॉक चालू आहे सगळ्या गाड्या उशिरा आहेत , तिथेच आम्ही वडापाव खाल्ला , आणि आम्हाला काहीवेळाने आम्हाला काकीनाडा नावाची एक्सप्रेस मिळाली , आणि आम्ही तिथून लोणावळ्यास उतरलो फ़क्त मीना आत्या पुढे सरळ पुणे स्टेशनला उतरण्या साठी पुढे गेल्या. तिथून आम्ही आकुर्डी साठी लोकल पकडली सुरुवातीला लोकल मधे काहीच गर्दी नव्हती , पण जसे जसे आकुर्डी जवळ आले तसे शेवटच्या २-३ स्टेशनला भरपूर गर्दी झाली सगळ्यांच्या बॅगा आणि साहिल ,राधा, अर्जुन, श्रेया या सर्वांना घेऊन उतरणे म्हणजे अगदीच अवघड झाले . जसे आकुर्डी स्टेशन येत होते तसे तसे शची ताईला टेंशन "आपल्याला उतरता येईल ना ? " मग मंदार म्हणाला "तू पुढे चिंचवड ला उतर ! तिथून ये मग निवांत " ताई परत टेंशन मधे , मग जेव्हा आकुर्डी आले जे सगळे तुटून पडले दरवाज्याच्या दिशेने , मंदार पहिला मग त्यामागे मी , राधा ,अर्जुन, श्रेया, मीनल असे सगळे आणि बाहेर येताना सगळ्या गोंगाटामधेहि ताईचा आवाज एक नंबर होता "अरे !! अरे !! सरका !!! सरका !!! जाऊ दया मला !!!! उतरायचय मला इथे !!! " आम्ही बाहेर आलो होतो आणि फ़क्त ताई कड़े पाहत हसत उभे होतो. </span></div>
<br />
ट्रेक सदस्य :-<br />
<br />
<ol style="text-align: left;">
<li>मधुकर संत.</li>
<li>मंदार संत. </li>
<li>शची संत. </li>
<li>राधा संत. </li>
<li>अर्जुन संत. </li>
<li>सुमीत संत. </li>
<li>सतीश अडरकट्टी.</li>
<li>मिनल अडरकट्टी.</li>
<li>साहिल अडरकट्टी.</li>
<li>श्रेया अडरकट्टी.</li>
<li>अनुराधा नारवेलकर.</li>
<li>हृषिकेश चौधरी. </li>
<li>निखिल चौधरी. </li>
</ol>
</div>
</div>
Nikhilhttp://www.blogger.com/profile/17668778293171969115noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-6194603459785212346.post-58001596658553625942016-02-08T03:16:00.002-08:002016-02-08T03:16:23.241-08:00KoraiGaD !<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
कोरीगड - कोराईगड<br />
<div>
चला !!!! नवीन वर्षाची सुरुवात खुप छान झाली , एकंदरीत खूप जूना प्लान होता जायचा की माझ्या मैत्री ग्रुपला घेऊन एकदा ट्रेकला जायच पण जमतच नव्हता, शनिवार रविवार आणि कुठलाही सुट्टीचा दिवस तेव्हा फ़क्त क्रिकेट आणि क्रिकेट ( तस मला काही फार चांगल खेळता येत असही नाहीं पण मित्रांना खुप वेड क्रिकेट च . ) , तर ते आत्ता कुठे काही लोक स्वतःहुन तयार झाले आणि एकदा विचारले तर लगेच हो म्हणाले. ट्रेक साठी मित्रांनी ind vs aus च्या T -20 मॅच वर पाणी सोडले , काही लोक येतो म्हणून आले नाहीत ती गोष्ट वेगळी पण जे आले त्यांनी मज्ज्या केली. मग प्लान ठरला कोराईगडावर जायचा तसा छोटा आहे आणि जवळही आहे .</div>
लोणावळ्याच्या दक्षिणेला सहज जाता येण्यासारखा हा किल्ला. घाटमाथ्यावर असल्यामुळे एकाच वेळी कोकण व देशावरील परिसराने विस्तृत दर्शन घडते. तीन हजार फूट उंचीच्या किल्ल्यावर कोराईदेवीचे मंदिर व मोठे तळे पहाण्यासारखे आहे. बुरुजावरुन कोकणातील मुलुखाचे विहंगम दृश्य दिसते. मावळ प्रांतात कोरीगड आणि घनगड हे किल्ले येतात. सकाळी सकाळी उठलो पण उठून काही फायदा झाला नाही. कारण लोकांनी यायला वेळ केला. साधारण १० वाजेपर्यंत सगळे आले निघालो १०.३० वाजता , देहुरोड -सोमाटणे फाटा - असे करत करत मधे रुपेश मिसळला थांबलो मिसळ खाल्ली ( आता इथे मिसळ ची चव ही बेचव झालेली आहे,पूर्वी सारखी सारखी राहिलेली नाहीं ) आणि मग निघालो.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3G3G7WdfBXESMBqigSkwdQdP-NndZ53bAVEPjNTpB2qHfzabVZQxAwQRrxzH3Yigi8ko1rFIwyyXD6jHaBObSCVsdoqz9MctOdkbgL3aHszCgRH-1_xTSmxrAGO_nSMIPq12q5M0zIdgo/s1600/IMAG4687.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3G3G7WdfBXESMBqigSkwdQdP-NndZ53bAVEPjNTpB2qHfzabVZQxAwQRrxzH3Yigi8ko1rFIwyyXD6jHaBObSCVsdoqz9MctOdkbgL3aHszCgRH-1_xTSmxrAGO_nSMIPq12q5M0zIdgo/s200/IMAG4687.jpg" width="200" /></a><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHCEBEqiQM3A8qTPyslaOOY04gxooNKlhSfhKtQGMbMD2wyu-pUtxGRGuUs_3VpO1vMiGxg65x4I86DfKoSIM5brcoXeRDMFBRjl_pxdEwtmxZinqHvWets0oJ1l6Gyzxlnx4Hmflq_z71/s1600/IMAG4693.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHCEBEqiQM3A8qTPyslaOOY04gxooNKlhSfhKtQGMbMD2wyu-pUtxGRGuUs_3VpO1vMiGxg65x4I86DfKoSIM5brcoXeRDMFBRjl_pxdEwtmxZinqHvWets0oJ1l6Gyzxlnx4Hmflq_z71/s200/IMAG4693.jpg" width="200" /></a><br />
<br />
<div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvyxcOG9dRw-1g2YGyZx7n8whi1wpXbnE_V-bsMVr5B60npE6rO1mXLHJayKUC1BhMe8tGzFJfD0y7w4G14TVhxjSdu-Tmvtja4_hPULxeidmFNQjo_Fy8LQCBtWv8fGjQ7bn41FPLoxXW/s1600/IMAG4689.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvyxcOG9dRw-1g2YGyZx7n8whi1wpXbnE_V-bsMVr5B60npE6rO1mXLHJayKUC1BhMe8tGzFJfD0y7w4G14TVhxjSdu-Tmvtja4_hPULxeidmFNQjo_Fy8LQCBtWv8fGjQ7bn41FPLoxXW/s200/IMAG4689.jpg" width="200" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<br />
<div>
लोणावळ्यात आम्ही १२ च्या दरम्यान पोहोचलो. लोणावळ्यांपासून साधारण गड २५ kms आहे ऊन भरपूर होत पण हवा थंड असल्या मुळे छान वाटत होत.बाइक वर जाताना मधे लायंस पॉइंट लागतो तिथे १० मिनट थांबलो आणि पुढे निघालो. अम्बी व्हॅली चा तो रस्ता खूपच सुन्दर आहे वळणावळणाचा घाटरस्ता, दोन्ही बाजूला खुप झाड़ी, रस्त्यावर छान सावली आणि दुपारच्या उन्हातही थंड वारा. आम्ही १२.३०-१२. ४५ ला पायथ्याला पोहोचलो . गाड़ी तिथेच लावली आणि चालायला सुरुवात केली. आता मात्र थंड वारा वगैरे प्रकरण नव्हत , कड़क ऊन लागत होत. थोडेच पुढे गेल्यावर रस्ता सोडून आम्ही झाड़ी झुडपात घुसलो मस्त सावली मधून चालू लागलो.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfuWcy8EqqZan4HwUfEsY2r44OH2aSNEBfk4PG01XemZSQr73VTv03tqf-13oqStfzEynfu3IiuPHYsAEpj44EQxzoJEjhWkRoVNd834Q90PgOhaqLj2Pp8bm8GNzJYp4HuuEPlR6YaMGu/s1600/IMAG4752.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfuWcy8EqqZan4HwUfEsY2r44OH2aSNEBfk4PG01XemZSQr73VTv03tqf-13oqStfzEynfu3IiuPHYsAEpj44EQxzoJEjhWkRoVNd834Q90PgOhaqLj2Pp8bm8GNzJYp4HuuEPlR6YaMGu/s200/IMAG4752.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLb5ikme5phmGUwlrVj-mZd7WuRprZL6QA895ATCowgP4GD-eR_TzGQDDY72XRqKLfaI3uLPddtziLmQ3HHOENSQ_XNnvpEEWbL4C49eiK4U9XMj-AWbHXM7ZGLLv8mE6kZhciU8d8qJ6T/s1600/IMAG4751.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLb5ikme5phmGUwlrVj-mZd7WuRprZL6QA895ATCowgP4GD-eR_TzGQDDY72XRqKLfaI3uLPddtziLmQ3HHOENSQ_XNnvpEEWbL4C49eiK4U9XMj-AWbHXM7ZGLLv8mE6kZhciU8d8qJ6T/s200/IMAG4751.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLb5ikme5phmGUwlrVj-mZd7WuRprZL6QA895ATCowgP4GD-eR_TzGQDDY72XRqKLfaI3uLPddtziLmQ3HHOENSQ_XNnvpEEWbL4C49eiK4U9XMj-AWbHXM7ZGLLv8mE6kZhciU8d8qJ6T/s1600/IMAG4751.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a></div>
वर पोहोचायच्या थोड़े आधी एक गणेश मंदिर लागते तिथेच एक गुहा आणि पाण्याचे टाके आहे , तीकडेच आम्ही ५-१० मिनीट थांबलो तर दुपारच्या उन्हात एक सापाच पिल्लू आम्हाला गणेश मंदिरावरच्या दगडांवर दिसल. साधारण २-३ फुट लांब होता. बहुदा धामण असावा कारण रंग तपकिरी पिवळा आणि अंगावर बारीक़ नक्षी होती.थोडेच वर गेल्यावर उजव्या हाताला पिण्याच्या पाण्याचे टाके लागते , उन्हाने चालताना थोडा थकवा येतो पायऱ्याही तश्या भरपूर आहेत. आपले सगळे मित्र बऱ्याच दिवसातुन ( वर्षातुन म्हणाले तरी चालेल ) ट्रेक करत आहेत आशु,प्रतिक सोडला तर सगळे लोक बरेच दिवसातुन आले होते तरीही मंडळी कुठेही जास्त वेळ न थांबता आम्ही ४५-५० मिनिटांत आम्ही वर पोहोचलो गेल्यागेल्या समोरच दोन तळी दिसतात गडाची तटबंदी साधारणतः दीड किलोमीटर लांबीची आहे.पाहिले आम्ही मग डाव्या बाजूच्या बुरुजा वर गेलो. वरुन अम्बी व्हॅली एकदम छान दिसत होती.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRCDTwlkz0k3ir15bwETSbv2b1J9c7RUHjlDSyQv2V1GyfYkjM5KJCXyJdyv5yMmgCVDwnOBIR5cDoTVpP87vtMUScmQgEt9vAJLpUfK1x290bG-rYVAz-hsu66WOLeGyA_tmTl3KMQTpC/s1600/IMG20160126140300.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRCDTwlkz0k3ir15bwETSbv2b1J9c7RUHjlDSyQv2V1GyfYkjM5KJCXyJdyv5yMmgCVDwnOBIR5cDoTVpP87vtMUScmQgEt9vAJLpUfK1x290bG-rYVAz-hsu66WOLeGyA_tmTl3KMQTpC/s320/IMG20160126140300.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMOhzR1GqP-dwr2Z1veq-wP4RXv9rKAh6_dZwn-tAnGFr-mjwE9GJsMZiAKAPxJnsuPlEyXk0XTCXB3ZyZiMB69BbzvlyJNx5bjlD_1C5V0yXh3s99XccNw06Avu8QzZZsZ5kB1McqIQmf/s1600/IMAG4723.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMOhzR1GqP-dwr2Z1veq-wP4RXv9rKAh6_dZwn-tAnGFr-mjwE9GJsMZiAKAPxJnsuPlEyXk0XTCXB3ZyZiMB69BbzvlyJNx5bjlD_1C5V0yXh3s99XccNw06Avu8QzZZsZ5kB1McqIQmf/s200/IMAG4723.jpg" width="200" /></a></div>
जरा वेळ तिथे बसल्यावर थोड़े खाली त्याच बुरुजा वर सावलीत आम्ही जरा बसलो , मी मसाला भात बनवला होता आणि सुशांतने भाजी पोळी आणलेली होती,खाऊन झाल्यावर आम्ही दम शेरास खेळलो जामच मजा आली. टीम मी प्रणव आणि विनय वि. आशिष, प्रतिक, सुशांत. आणि आम्ही जिंकलो<br />
दुपारी आम्ही गडाच्या तटबंदीवरून संपूर्ण गडाला फेरा घातला. वरुन खालचा परिसर अप्रतिम दिसत होता. फिरून झाल्यावर लगेच आम्ही खाली उतरायला चालू केल.तासाभरात खाली उतरलो आणि लोणावळ्यात "गोल्डन वडापाव" इथे मस्त भजी आणि वडापाव हाणला. ( चांगला आहे इथे वडापाव खाऊ शकता :) ) आणि मग निघालो सगळे घरी.<br />
असा एक दिवसाचा छोटा ट्रेक छान आपण ठरवू शकता.<br />
ट्रेक सदस्य :<br />
१. सुशांत साळवी.<br />
२. आशिष दांदडे.<br />
३. प्रतिक नहिरे .<br />
४. प्रणव दीक्षित .<br />
५. विनय कुलकर्णी.<br />
६. निखिल चौधरी. <br />
</div>
<div>
<br /></div>
</div>
Nikhilhttp://www.blogger.com/profile/17668778293171969115noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6194603459785212346.post-84223874828280309502015-12-30T01:50:00.004-08:002015-12-30T01:51:41.414-08:00प्रेम म्हणजे प्रेम म्हणजे प्रेम असत ! तुमच आणि आमच अगदी सेम असत !!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>प्रेम म्हणजे प्रेम म्हणजे प्रेम असत !<br />तुमच आणि आमच अगदी सेम असत !!</b></span><br />
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>काय म्हणता ?<br />या ओळी चिल्लर वाटतात ?<br />कव्याच्या दृष्टीने थिल्लर वाटतात ?</b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b><br />असल्या तर असू दे </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>फसल्या तर फसु दे </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b><br />तरीसुद्धा</b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>तरीसुद्धा <br />प्रेम म्हणजे प्रेम म्हणजे प्रेम असत !<br />तुमच आणि आमच अगदी सेम असत !!</b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b><br />मराठीतून इश्श्य म्हणून <br />प्रेम करता येता <br />उर्दू मधे इश्क़ म्हणून <br />प्रेम करता येता</b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b><br />व्याकरणात चुकलात तरी <br />प्रेम करता येता <br />कॉन्वेन्ट मधे शिकलात तरी <br />प्रेम करता येता </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b><br />सोळा वर्षे सरली की अंगात फूला फुलू लागतात <br />जागेपणी स्वप्नचे झोपाळे झुलु लागतात <br />आठवता ना ?</b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b><br />तुमची माझी सोळा जेव्हा <br />सरली होती <br />होदी सगळी पाण्याने<br />भरली होती </b></span></div>
<div>
<b><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br />लाटांवर बेभा</span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">न होऊन </span></b></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>नाचलो होतो <br />होडीसकट बुडता बुडता <br />वाचलो होतो </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b><br />बुडलो असतो तरी सुद्धा चालला असत <br />प्रेमानेच अलगद वार काढला असत<br />तुम्हाला ते कळला होता <br />मला सुद्धा कळला होता <br />कारण </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b><br />प्रेम म्हणजे प्रेम म्हणजे प्रेम असत !<br />तुमच आणि आमच अगदी सेम असत !!</b></span></div>
<div>
<b><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><br />प्रेमबिम झूठ असता <br />म्हणणारी माणसा भेटतात </span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">प्रेम म्हणजे नुसत </span></b></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>म्हणणारी माणसा भेटतात </b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>असाच एक जण <br />चक्क मला म्हणाला <br />आम्ही कधी बायकोला <br />फिरायला नेला नाही </b></span></div>
<div>
<b><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">पांच मुले झाली तरी <br />प्रेम बीम कधी सुद्धा केला नाही </span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">आमच् काही नङला का?</span></b></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>प्रेमाशिवाय अडला का?</b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>त्याला वाटला मला पटला <br />तेव्हा मी इतकच म्हणल</b></span></div>
<div>
<span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>प्रेम म्हणजे प्रेम म्हणजे प्रेम असत !<br />तुमच आणि आमच मात्र सेम नसत !!</b></span></div>
<div>
<span style="color: magenta; font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>तिच्या सोबत पावसात कधी <br />भिजला असाल जोडीने !</b></span></div>
<div>
<span style="color: magenta; font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>एक चॉकलेट अर्ध अर्ध <br />खाल्ला असेल जोडीने। </b></span></div>
<div>
<b><span style="color: magenta;"><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">भर दुपारी उन्हात कधी तिच्या सोबत </span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">तासंतास फिरला असाल </span></span></b></div>
<div>
<span style="color: magenta; font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>झंकारलेल्या सहवासाने </b></span></div>
<div>
<b><span style="color: magenta;"><span style="font-family: Trebuchet MS, sans-serif;">तिच्या कुशीत शिरला असाल <br />प्रेम कधी रुसने असत </span><span style="font-family: 'Trebuchet MS', sans-serif;">डोळ्यानेच हसण असत </span></span></b></div>
<div>
<span style="color: magenta; font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>प्रेम कधी भांडण सुद्धा </b></span></div>
<div>
<span style="color: magenta; font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>दोन ओळींची चिठ्ठी सुद्धा प्रेम असत <br />घट्ट घट्ट मिठी सुद्धा प्रेम असत </b></span></div>
<div>
<span style="color: magenta; font-family: Trebuchet MS, sans-serif;"><b>प्रेम म्हणजे प्रेम म्हणजे प्रेम असत !<br />तुमच आणि आमच अगदी सेम असत !!</b></span><br />
<br />
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
कविवर्य मंगेश पाडगावकर। </div>
</div>
</div>
Nikhilhttp://www.blogger.com/profile/17668778293171969115noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6194603459785212346.post-64915243454266992732015-12-16T22:31:00.000-08:002016-12-15T19:09:16.819-08:00PathFindeRs Very First TreK. HarishchandraGad<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: left;">
नमस्कार मित्रहो ,</div>
<div style="text-align: left;">
काही जुन्या आठवणींना उजाळा देऊया।</div>
साधारण ७ -८ वर्षांपूर्वी आमचा पाथफाइंडर्स चा पहिलाच आणि जिथे पाथफाइंडर्स हा ग्रुप तयार झाला तो ट्रेक होता "हरिशचंद्रगड़" आमचा पहिला वहिला ट्रेक आम्ही सहा लोक होतो। सगळे शाळेतले लोक,पहिल्यांदाच ठरल आणि मग एकदम भरभक्कम तयारी झाली खच्चून सामान बॅग वैगरे भरून आम्ही सकाळी सकाळी निघालो सगळेच अगदी उत्साहात. आमचा प्लान ठरला होता तसे रस्ते पाहून ठेवले होते , पुण्याहून नाशिक मार्गावर आळेफाटा येथे येऊन कल्यान मुरबाडकडे जाणार्या हमरस्त्यावर माळशेज घाटाच्या अलीकडे खुबी हे गाव आहे. येथे उतरून खुबी रस्त्याने खिरेश्वर गावातून गडावर जाण्यासाठी पायी रस्ता आहे. ( पायी अंतर ४ ते ५ तास ) नशिकफाटा ते खीरेश्वर प्रवास एकदम दणक्यात झाला, मग खीरेश्वर पासून चालायला सुरुवात केली पायवाट म्हणजे चांगली होती. आम्हाला ७ टेकड्या पार करायच्या आहेत एवढच माहिती होत.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrcMyCOwfOuN0IO_qYqA10Ogko9zA3PEsY_bOuhvCkCGYSJA-P76XNBkRW5D0J5OaA-nV5yw5OUSkVNwimJUO-B30g2s5bBhpN7YnvOst3bQvEynoaEejR_3mrbPW9U1biOD9CQnnL-1aL/s1600/DSC00449.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrcMyCOwfOuN0IO_qYqA10Ogko9zA3PEsY_bOuhvCkCGYSJA-P76XNBkRW5D0J5OaA-nV5yw5OUSkVNwimJUO-B30g2s5bBhpN7YnvOst3bQvEynoaEejR_3mrbPW9U1biOD9CQnnL-1aL/s200/DSC00449.JPG" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJTGoaFV_GdC8xyWFE29kJv8eBWomTEUBmUPXTnIGdjP3qfKjO9RN5Z4R25XI_0Nv87kXkkvqiHobniYS1FMeRAL2S3XooxWbRr5RCP-z_8MvGw7aAIXRY71ElvFMGN09Iux5-AmKbkhOy/s1600/DSC00443.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJTGoaFV_GdC8xyWFE29kJv8eBWomTEUBmUPXTnIGdjP3qfKjO9RN5Z4R25XI_0Nv87kXkkvqiHobniYS1FMeRAL2S3XooxWbRr5RCP-z_8MvGw7aAIXRY71ElvFMGN09Iux5-AmKbkhOy/s200/DSC00443.JPG" width="200" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
आमच्या मधे एक जण तब्येतीने एकदम छान ( थोडक्यात जाड़ ) असा एक जण होता हर्षद त्याच नाव, निखिल आवारी नावाचा एक मित्र थोड्याश्या अवघड रस्त्याने वर गेला मगोमाग हा बंड्या !!.....तिथे तो अशक्य अश्या रीतीने गंडला त्याच्या पुढे निखिल बारीक़ असल्या मुळे पटकन चढ़ून गेला<br />
, हा बंड्या एका अश्या जागेवर गेला की त्याला खालीही येता येईना आणि वरही जाता जाइना। ... बसला अडकून। .... मग जो भोंगा चालू झाला बापरे!!! ...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcAbcynjZh0tRytf2zp7Niubwgp6PYuai9RHYg_aXPlWsekDM9Ozithi0AV-UNxk2F58_G1bu51xkejeRCWMwMWtKxr0eicgCLa5mrkBpiGmyyaB0UEw_o2gv-VTXUi1NWaptud4TBzjKB/s1600/rock-patch.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="107" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcAbcynjZh0tRytf2zp7Niubwgp6PYuai9RHYg_aXPlWsekDM9Ozithi0AV-UNxk2F58_G1bu51xkejeRCWMwMWtKxr0eicgCLa5mrkBpiGmyyaB0UEw_o2gv-VTXUi1NWaptud4TBzjKB/s200/rock-patch.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
... माला हेलीकॉप्टर बोलवा !!! मी इथून हलणार नाही !!!!! माला हेलीकॉप्टर बोलवा!!!!!!,,,,,बराच वेळ त्याची समजूत काढण्यात गेला आणि आमच्यातला एक जण त्याच्या इथे जाऊन त्याची बॅग घेऊन त्याला कसाबसा खाली आणला आणि बाजूच्या वाटेने त्याला घेऊन वर आलो मग बऱ्याच वेळाने आम्ही गडावर पोहोचलो .साधारण दुपाऱनंतर ( नेमकी वेळ आठवत नाही ) गडावर पोचलो असावो . गेल्या वर निवांत आराम केला. समोर राहायला म्हणून एक गुहा शोधली आणि ती इतकी भारी होती की क्या बात !!! ...<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH9rC_pWVD_ZcpwdbVJgYbb-tfR4fXm8Aqr24EZ_MJeaGBvmn8N6L0NHpDHdOZAbhqI4FPW8nPqUI49ZsBhewxAF-NrqwfVhip-tGTskFa6Ki-0eYQKvXkmGw9xmWIwZo5rmy39XJsTEFM/s1600/tn_harishchandra-gad_125%255B1%255D.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH9rC_pWVD_ZcpwdbVJgYbb-tfR4fXm8Aqr24EZ_MJeaGBvmn8N6L0NHpDHdOZAbhqI4FPW8nPqUI49ZsBhewxAF-NrqwfVhip-tGTskFa6Ki-0eYQKvXkmGw9xmWIwZo5rmy39XJsTEFM/s320/tn_harishchandra-gad_125%255B1%255D.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">१ बेडरूम हॉलची गुहा </td></tr>
</tbody></table>
... तिला दोन रूम होत्या एक बेडरूम एक हॉल आणि एक व्हरांडा झोपायची आता सोय झाली होती कोण कुठे झोपेल हे ही ठरवून घेतला ...... हर्षद आणि निखिल आतमधे (बेडरूम ) मी नचिकेत मधल्या गुहेत ( हॉल मधे ) आणि सुबोध आणि रोहित बाहेर (व्हरांडा) अशी आमची १ बेडरूम हॉल ची गुहा !!!! ....... रात्रि डब्बे खालले आणि कदाचित खिचड़ी केलि असावी रात्री मस्त हरिश्चंद्रेश्वराचे मंदिर आहे तिथे गेलो.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2y0Rk8UFKyGbymrj-z8aVEpr81VlfQ-bbdYqKnZK3rMdE48t6tNkbi66lAV6Y6pY6MoEjPSV6PKQL6-Mf19vLAHVLyQ5jxzhEPK5CbziW4pRirQqebaEw2NgO-dj_lYadC3U4gSG2sBLW/s1600/DSC00489.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2y0Rk8UFKyGbymrj-z8aVEpr81VlfQ-bbdYqKnZK3rMdE48t6tNkbi66lAV6Y6pY6MoEjPSV6PKQL6-Mf19vLAHVLyQ5jxzhEPK5CbziW4pRirQqebaEw2NgO-dj_lYadC3U4gSG2sBLW/s320/DSC00489.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px;">सुबोध, संत्या( गावतला मुलगा ) आणि रोहित </td></tr>
</tbody></table>
मोकळ्या आकाशात ग्रह तारे चांदण्या पाहण्याची मज्ज्या काही औरच !!!....मग रात्रि सगळे गुहेत परतलो आणि झोपलो रात्रि मधेच आतल्या गुहेत असलेल्या हर्षद मुजुमदार नावाच्या त्या ७०-८० किलोच्या देहाला बाहेर जायची हुक्की आली बैटरी वैगरे तत्सम गोष्टींना घ्यायचे कष्ट न घेता तो तसाच उठला आणि निघाला मधल्या गुहेत मी झोपत असल्या मुळे मला ओलांडून ज्याण्यापलीकडे त्याच्या कड़े दूसरा मार्ग नव्ह्ता मग काय जे व्हायला नको तेच झाले मी झोपेत असताना माझ्या नको त्या जागेवर पाय दिला " मेलो !!!!! मेलो !!!!" छोटा निखिल मेला !!!!!!!! " मी खुप म्हणजे खूपच जोरात ओरडलो की सारी मंडळी पुढच्या २ मिनटात जागी झाली , मग त्याला ज्या शिव्या पडल्या की बस !!!<br />
..........मग दुसऱ्या दिवशी काहीसा चहा नाश्ता करून परत हरिश्चंद्रेश्वराच्या मंदिरात गेलो.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcS8i3Wj_1o96x2_OWsLt-juVJPesj6drSNd7DeHqxSYlRizMUHZTBRw-C_9uXnN70qbg6y5IbOxPA6-jcOvLmmO4PBS8r3eVxqN2jwaK_eZA5DmLX9zN5PnltjyVzpM2_4wDQoHXP4d9J/s1600/harishchandragad-fort.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcS8i3Wj_1o96x2_OWsLt-juVJPesj6drSNd7DeHqxSYlRizMUHZTBRw-C_9uXnN70qbg6y5IbOxPA6-jcOvLmmO4PBS8r3eVxqN2jwaK_eZA5DmLX9zN5PnltjyVzpM2_4wDQoHXP4d9J/s320/harishchandragad-fort.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="text-align: left;">मग थोडेच पुढे एक केदारेश्वर मंदिर ( छोटीशी गुहा ) गुहेत १ मीटर उंच आणि २ मीटर लांब असे शिवलिंग आहे. यात कमरेभर पाणी आहे. ही गुहा खरंतर चार खांबावर तोलली होती पण सद्यःस्थितीला एकच खांब शाबूत आहे. याच गुहेत एक खोलीही आहे त्यामधे बर्फतुल्य पाणी .......आणि मधोमध एक शिवलिंग.....</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsFMBTTS4I7r2qWtlzdG0wdep7rt5fXRWN5LlVweEcGWYkbaIgw3HFN5U3Pi4HHGZ_1c_H5eNHSgx5kdMuOrQ0N_KAUPQjAb3wuwaNzZnpNHxEvm8KxVI8Kw5SYfWDCP6XJ1FEqD3-x7nN/s1600/DSC00491.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsFMBTTS4I7r2qWtlzdG0wdep7rt5fXRWN5LlVweEcGWYkbaIgw3HFN5U3Pi4HHGZ_1c_H5eNHSgx5kdMuOrQ0N_KAUPQjAb3wuwaNzZnpNHxEvm8KxVI8Kw5SYfWDCP6XJ1FEqD3-x7nN/s320/DSC00491.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
बापरे काय थंड पाणी होते तिकडे !!!! ..<br />
.....सगळ्यांनी त्या बर्फा सारख्या थंड पाण्यात यथेच्छ अंघोळी आटोपल्या! ....... आमच्या आधीच्या प्लान नुसार आमच्या कड़े हा शेवटचा दिवस होता कारण तिसऱ्या दिवशी आम्हीं निघायच्या बेतात् होतो....पण आम्हाला तो गड , ती जागा खूपच आवडली. खूपच रहावेसे वाटत होते ......मग असा ठरल की आपला सामान पण बरेच शिल्लक आहे ( पहिलाच ट्रेक असल्या मुळे सगळ्यांकडे खुपच सामान होता जवळ जवळ सगळ्यानीच जास्तीचे सामान आणले होते कोणाला पावशेर कांदे सांगितले तर अर्धा किलो आणले होते,तसाच प्रकार बटाटे आणि पोहे वैगरे बाबतीत झाला होता मग आता सामान आहे ते घेऊन परत कसा जायच ?? ( चला तसेही बरेच झाले आंम्हाला आपल घरी सांगायला कारणही झाल. ) आम्ही असा ठरवला की आता आपला मुक्काम आपण दोन दिवस वाढवुया आणि हे घरी आत्ताच सांगायला पाहिजे मग आमच्या मधला सगळ्यात साधा सरळ आणि हुशार मुलगा सुबोध जोशी याच्या घरी पहिला फ़ोन करून सांगायचं ठरल आणि त्याच्या घऱचे बाकीच्यांच्या घरी सांगतील असे ठरले. आम्ही राहात होतो तिकडे रेंजचा प्रॉब्लम असल्या मुळे तिथे जवळच तारामती नावाच एक पठार होते तिकडे रेंज येते ऎसे कळले तारामतीवरून नाणेघाट, जीवधन, रतनगड, कात्राबाईची खिंड, आजोबाचा डोंगर, कळसूबाई, अलंग, मदन, कुलंग, भैरवगड, हडसर आणि चावंड हा परिसर दिसतो मग आम्ही ४ जण निघालो तारामती वर.<br />
लावला फ़ोन ,,,,ट्रिंग ट्रिंग<br />
<div style="text-align: left;">
सुबोध : हेलो दादा मी मनु बोलतोय।</div>
<div style="text-align: left;">
सुबोधचे बाबा : बोल रे ! केव्हा पोचलात गडावर !!</div>
<div style="text-align: left;">
सुबोध : काल दुपारी पोचलो ......वगैरे ..वगैरे . ......</div>
<div style="text-align: left;">
सुबोधचे बाबा : काय जेवलात ....वगैरे .वगैरे .. ......</div>
<div style="text-align: left;">
(असा काही वेळ संवाद झाल्यानंतर )</div>
<div style="text-align: left;">
सुबोध : दादा , आम्ही आणखी दोन दिवस गडावर राहु का ?</div>
<div style="text-align: left;">
सुबोधचे बाबा : ( काही सेकंद पॉज़ )....... नको। </div>
<div style="text-align: left;">
सुबोध : दादा आम्ही गडावर आणखी दोन दिवस राहतोय !!! खायच खूपच सामान राहिलय आहो !!!<br />
सुबोधचे बाबा : ( परत एक मोठा पॉज़ ) आणि काहीतरी म्हणाले.<br />
सुबोधचे बाबा काय म्हणाले ते आता आठवत नाही पण सुबोध ने बराच वेळ पटवल्या नंतर शेवटी आम्हाला परवानगी मिळाली आणखी कोणीतरी फोन लाउन घेतला आणि बाकीच्यांच्या घरी कळवा असे सांगून आम्ही निघालो..........निघेपर्यंत आम्हाला बऱ्यापैकी उशीर झाला आणि कोणाच्या बैटरी आणायच्या पण लक्षात नाहीं राहिल जवळ जवळ अंधार पडलाच होता आणि त्यात रस्ता सापडेना........मग सगळ्यात पुढे नचिकेत एक सूरा घेऊन दिसतील तेवढी झाड़े उडवत वाट बनवत चालला होता त्यामागुन आम्ही सगळे , चंद्र होता त्यामुळे बऱ्यापैकी चांदण होते आणि तेवढ्यात सुबोधचा एक पाय दोन दगडांच्या मधे जवळ जवळ ३-४ फूटाच्या एका फटित गेला आणि तो पडला.... .... ... खूपच जोरात तो कळवळला तिथे त्याचा तळपाय पूर्ण पणे मुडपला होता हलकेच पाय बाहेर काढला आणि जरा वेळ तिथेच बसलो मग थोड्या वेळाने तश्याच अंधारात एक हाथ माझ्या खांद्यावर दूसरा दुसऱ्याच्या खांद्यावर असे जरा मंदिरा जवळ पोचलो तेव्हा पोराना आवाज दिला , लगेच त्यांनी पण आवाज़ ऐकला मग आम्ही कसेबसे पोचलो एकदाचे मंदिरा जवळ आणि लोकाना खुशखबर पण दिली , आम्ही तिघे कसेबसे गुहेत पोचलो तेव्हा त्याच्या पाय खूपच सुज़ला होता मग त्याला टाइगर नावाचा बाम लावला आणि क्रीप बैंडेज बांधले त्याला खूपच वेदना होत असाव्यात कारण तो सुझलेला पाय पाहूनच आम्हाला कळल होत की पायाला खुप जोराचा झटका बसला आहे. सगळे काही वेळाने झोपले मधे रात्रि एकदा सुबोध उठला बैंडेज काढला आणि तो टाइगर बाम पाण्याने धुतला कारण तो बाम इतका डेंजर होता की लावल्या नतर काही वेळाने त्याच्या पायाला इतके झणझण होत होते की शेवटी त्याने बाम धुतला आणि पुन्हा झोपला.</div>
<div style="text-align: left;">
तिसऱ्या दिवशी सकाळी पायाची सूज थोड़िशी कमी झाली होती पण तो चलायच्या अवस्थे मधे नव्हता मग हर्षद त्याच्या सोबत गुहेत थांबला आणि आम्ही कोंकणकड्यावर जायचा बेत केला चाहा नाश्ता झाल्यावर आम्ही कोकणकड्यावर गेलो अप्रतिम दॄश्य !!!!!!!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGQdKp2YT1v9G9Ip6Oka7RGnZJVf5vK6GXAmnZbCRF9aa7Dr010DoRDTjowEZSVgHiKhMrG6K-uTsYw41VR_F0eN6pQpnNQQa1Bdz0dO3e-IX5l3mUGzSACjOSvtbWfYMw9sADm35RvbyA/s1600/DSC00517.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGQdKp2YT1v9G9Ip6Oka7RGnZJVf5vK6GXAmnZbCRF9aa7Dr010DoRDTjowEZSVgHiKhMrG6K-uTsYw41VR_F0eN6pQpnNQQa1Bdz0dO3e-IX5l3mUGzSACjOSvtbWfYMw9sADm35RvbyA/s200/DSC00517.JPG" width="200" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnK3M_7WFQEt0FtXSb-xGaONF9OjiYUSSujvgpGoaGwL7YcH6zp2Ler6dNWRyncR229WmpY8ZJAYUGhSv6a9GWgVK6CjgcqHeb7A1wlX5NZgiHM8PkbiagOxt2Zm4Xr6kz-8gqM2oTj4kD/s1600/DSC00540.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnK3M_7WFQEt0FtXSb-xGaONF9OjiYUSSujvgpGoaGwL7YcH6zp2Ler6dNWRyncR229WmpY8ZJAYUGhSv6a9GWgVK6CjgcqHeb7A1wlX5NZgiHM8PkbiagOxt2Zm4Xr6kz-8gqM2oTj4kD/s200/DSC00540.JPG" width="200" /></a> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuQRqXKZH34FfOPy7VO8Sd_lk0nDhiLM-wz1QeWfpXvGbULOPGjg__9ZbzeJcl9pWE7TVj5pUhNucm9fYv1KKuosG76MnuA34Rcp3IYqDOm5XT0WSWrj8XO497e1SvRJ8zGeIcFlrFaKAL/s1600/DSC00530.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuQRqXKZH34FfOPy7VO8Sd_lk0nDhiLM-wz1QeWfpXvGbULOPGjg__9ZbzeJcl9pWE7TVj5pUhNucm9fYv1KKuosG76MnuA34Rcp3IYqDOm5XT0WSWrj8XO497e1SvRJ8zGeIcFlrFaKAL/s200/DSC00530.JPG" width="200" /></a><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj04CzQT9gdco4utXZwmF6xkinsHl0Ss5QUSfuki2IhZ0z5iFbwaQZHUO6zSZh_eQ3VvM4YmbUyVGjvZSWK0ME2IKEZB-SLoIJklmFsn33ePWGLSg1WlsTf-gnMDV3oOwLGqE648Y5d48M6/s1600/DSC00544.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj04CzQT9gdco4utXZwmF6xkinsHl0Ss5QUSfuki2IhZ0z5iFbwaQZHUO6zSZh_eQ3VvM4YmbUyVGjvZSWK0ME2IKEZB-SLoIJklmFsn33ePWGLSg1WlsTf-gnMDV3oOwLGqE648Y5d48M6/s200/DSC00544.JPG" width="200" /></a><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIU2npxioTXYd69hojTwT1V1hWwwZSsMPe8BjMY5r32E5MHIO0aM3uXhyphenhyphenzqc7uTFnB4q6drDYitelBsaGEin8wFotqkvB9VZWf9zoXoiiuS5KZf0ZyNR_BAUcw9fchtsRepUn6kbEhlh7g/s1600/DSC00545.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIU2npxioTXYd69hojTwT1V1hWwwZSsMPe8BjMY5r32E5MHIO0aM3uXhyphenhyphenzqc7uTFnB4q6drDYitelBsaGEin8wFotqkvB9VZWf9zoXoiiuS5KZf0ZyNR_BAUcw9fchtsRepUn6kbEhlh7g/s200/DSC00545.JPG" width="200" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJbZ7Us4xNAnLiGZdKTtZYJw-CiRxCAcpsi-aTlZ9K29am9QzWOyxYuDzHSiqzkYc5a2sXZHMtgTAI2Fn0pllmB_TX1XjePLT2qIt6_yrgWr_8KmQCKB48VV28G1Gmwyae3pNi-nmmRq21/s1600/DSC00546.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJbZ7Us4xNAnLiGZdKTtZYJw-CiRxCAcpsi-aTlZ9K29am9QzWOyxYuDzHSiqzkYc5a2sXZHMtgTAI2Fn0pllmB_TX1XjePLT2qIt6_yrgWr_8KmQCKB48VV28G1Gmwyae3pNi-nmmRq21/s200/DSC00546.JPG" width="200" /></a><br />
अर्ध्या किलोमीटर परिघाचा, वाटीसारखा अर्धगोल आकाराचा काळा भिन्न रौद्रभीषण कोकणकडा हा एकमेव अद्वितीय असावा. कड्याची सरळधार १७०० फूट. पायथ्यापासून कड्याची उंची साधारणतः ४५०० फूट . संध्याकाळच्या वेळी सूर्यास्ताचा नयनरम्य सोहळा या कड्यावरून पहाण्यात जो आनंद आहे तो अवर्णनीयच आहे खोल दरी आणि सूर्यास्त वाहह मस्तच होता तो कोकणकड़ा।<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPkCt4h_pf3zFOEtlE4fZV3qGHhMXXWvt0nNGycauOJj2rvl2UdEjgw3V8LB95-vHEE8mizzYrmXizF4R6SUkCjy6vJhU7mHW-__5BWPLUmfuLxnSRuEHsb-UsqfTxycQrJE2H7UEnDRS0/s1600/DSC00537.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPkCt4h_pf3zFOEtlE4fZV3qGHhMXXWvt0nNGycauOJj2rvl2UdEjgw3V8LB95-vHEE8mizzYrmXizF4R6SUkCjy6vJhU7mHW-__5BWPLUmfuLxnSRuEHsb-UsqfTxycQrJE2H7UEnDRS0/s200/DSC00537.JPG" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">निखिल ( २ ) , नचिकेत </td></tr>
</tbody></table>
दिवसभर भटकलो आणि मग संध्याकाळी परत गुहेत आलो सुबोधच्या पायाला थोड़ा आराम मिळाला होता पण त्याचे दुखणे काही थांबत नव्हते परत एकदा बाम लावला आणि धुतला ........ त्या दिवशी त्याला आराम मिळाला हे बरेच झाले कारण पाचव्या दिवशी आम्ही निघणार होतो....... बऱ्यापैकी सामान पण संपले होते.<br />
मग पुढच्या दिवशी आम्ही सगळे आवरले आणि निघालो सुबोधचा पाय दुखतच होता पण दुखणे थोड़े कमी झाले होते आणि हळु हळु थांबत थांबत निघालो सगळ्यात पुढे मी आणि रोहित आम्ही आपले नेहमीच्या स्पीड ने निघालो पुढे मागे सुबोधचा पाय दुखावल्याने तो हळु चालत होता , नचिकेत आणि निखिल सुबोधसोबत असल्याने तेही हळू आणि हर्षद आपल्याला यांच्या सोबत संथ गतीने जायला मिळेल आता कोणी आपल्याला पळवणार नाही या आनंदात निवांत चालत होता , मग थोड़े पुढे गेल्यावर आम्ही म्हणजे मी आणि रोहित ( बालेकिल्याच्या वाटेने ) चुकीच्या रस्त्याने गेलो आणि एक जागा अशी आली की आणखी थोड़े पुढे गेलो असतो तर डायरेक्ट दरित!!!! मग मागे वळून पाहिले साधे कुठले कुत्रे पण दिसत नव्हते। मग आम्हाला कळल की आपण खूपच वाईट चुकलोय आणि वाट पहात बसलो बाकीच्यांचि पण अर्धा तास झाला तरी कोणी आले नाही आम्हाला वाटले की सगळे एकत्र चुकले पण चुकलो फ़क्त आम्हीच होतो बाकीचे कुठल्याश्या दुसऱ्या वाटेने गेले होते मग आम्ही मागे गेलो पण कोणीच दिसेना खुप आवाज दिले लोकाना पण काहीच पत्ता नाही सगळ एकदम सामसुम मग मात्र थोडिफार टरकली , आम्ही कोणी गावातले लोक दिसतात का ते पाहू लागलो पण कोणीच दिसेना शेवटी रोहित म्हणाला आपण असेच इथून खाली उतरुया जिथे पोचेल तिथे पोचू खाली गेल्यावर पाहु काय ते ! पण तसे जाणे खुप रिस्की होते म्हणून मग ते रद्द केले , तसेच आम्ही आलो त्या वाटेने माघारी निघालो येता येता दुरवर २ गावातले लोक दिसले आणि मग त्यांना हातवारे करुन रस्ता विचारला आणि त्या वाटेने निघालो थोड़ेच खाली आल्यानंतर आमची बाकीची गॅंग वरुन आम्हाला दिसली नशिबाने ते हळूहळू चालत असल्यामुळे त्यांच्या पासून आम्ही तासा दीड तासांच्या अंतरावर होतो. मग वरुन आवाज दिला आणि मग ते थांबले आम्ही गेलो भेटलो आम्ही खुश तेहि खुश !!! आणि इकडे यांना भलतच टेन्शन कुठे गेले हे दोघे ? कुठे पडले की काय ?? काय झाल ? वगैरे वगैरे.....<br />
पण मग त्यानंतर सर्व जण एकत्रच चालू लागलो मग आपल्या या ग्रुप चे नाव काय ठेवूया यावर खुप नावे सुचवली गेली मग असाच सगळ्यांचा विचार लक्षात घेता शेवटी एक नाव सगळ्यांना आवडले आणि ते "<b>पाथफाइंडर्स" </b>असे<b> </b> ठरविण्यात अाले। <br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicsbnx75Alb1xiiff7BG01S97OZoxfiV_CwsVRYdE1LXPiCztknBSQcNyqZ4sBD00n3iyfm98DJYxp_RO4GXG2XRmhZi_8Jp_3sj-0YiF9sszi6HjHDcY78QLi5BSz-Xby4L9Y64V6mt_C/s1600/DSC00593.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicsbnx75Alb1xiiff7BG01S97OZoxfiV_CwsVRYdE1LXPiCztknBSQcNyqZ4sBD00n3iyfm98DJYxp_RO4GXG2XRmhZi_8Jp_3sj-0YiF9sszi6HjHDcY78QLi5BSz-Xby4L9Y64V6mt_C/s320/DSC00593.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">हर्षद , रोहित ( दिसत नाहीये :P ),निखिल (१),निखिल (२), सुबोध </td></tr>
</tbody></table>
जवळ जवळ ५-६ तासाने खाली पोचलो रात्रि मिळेल त्या गाडीने पुणे गाठले मग दुसऱ्याच दिवशी सुबोध डॉक्टर कड़े गेला आणि तेव्हा कळले पायाच्या लिगामेंट्स ब्रेक झाल्या आहेत!!!! मग काय आल्यावर थोड्या फार शिव्या आणि गडावर केलेली खुप मज्ज्या २-३ दिवसांचा ठरलेला ट्रेक ४-५ दिवसांवर गेला असा आमचा पहिला ट्रेक संस्मरणीय ठरला !!!<br />
ट्रेक सदस्य।<br />
१) सुबोध जोशी<br />
२) नचिकेत आराध्ये<br />
३) निखिल आवारी<br />
४) रोहित गडेकर<br />
५) हर्षद मुजुमदार<br />
६) निखिल चौधरी<br />
<br />
</div>
</div>
Nikhilhttp://www.blogger.com/profile/17668778293171969115noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6194603459785212346.post-65492972149282785722015-12-15T20:07:00.001-08:002015-12-16T00:35:18.377-08:00SudhaGad !<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<br />
सुधागड !<br />
<br />
<br />
हा एक खुप छान असा महाराजांच्या नजरेतला आणि रायगड या गड़ाशी मिळता जुळता असलेला , यावरील टकमक टोक , बुरुज थोड़े फार रायगडा सारखे आहेत ..पालीपासून भिरा कडे जाणाऱ्या हमरस्त्यावर ८ किमी वर पाच्छापूर गाव आहे. येथून पुढे ठाकूरवाडी येथून एका सोप्या पायवाटेने गडावर २-३ तासात आपण पोचतो. ठाकूरवाडीतून वर जाताना मध्ये दोन लोखंडी शिडया लागतात . <br />
आम्ही चार जण होतो. दुपारी २-३ च्या सुमारास निघालो निगडी भक्ति-शक्ति येथून खोपोली ST पकडली. साधारण ४-३० ला आम्ही खोपोलित पोचलो. तिकडून पाली ची ST पकडली.पाली मधे आम्ही ६.३० ला पोचलो. ७. १५ ला पुढची पाच्छापूर ची ST आहे कळले मग नाश्ता केला आणि ST ची वाट पाहत बसलो. <br />
मग तिथेच इंटरनेट वर गडाची माहिती वाचत असताना एक ब्लॉग दिसला "हॉन्टेड सुधागड " ती लिंक अशी :-<br />
http://indianhorrortales.blogspot.in/2013/04/the-haunted-encounter-on-sudhagad-fort.html<br />
आम्ही ती ओपन केली सगळे जमा होऊन बसलो स्टॅंड वर आणि चालू केला वाचायला, तेव्हा बऱ्यापैकी अंधार पडला होता, ती ७ मुलांच्या ट्रेक ची एक कथा होती वाचत वाचत मधे असे आले,<br />
"It was an Amavasya (New Moon) night and our path was quite eerie" <br />
इथे आमची थोड़ी टरकली कारण त्या दिवशी पण अमावस्याच होती. मग वाचत वाचत त्या भूतांच्या वातावरणात गेलो आणि बऱ्यापैकी फाटली, तुम्ही पण वाचा हा ब्लॉग मज्ज्या येईल. त्यामधे बॉब्या (दिनेश) हा आमच्या पासून थोड़ा दूर बसला होता आणि आम्ही काय वाचतोय ते मुद्दामून ऐकत नव्हता ,( कदाचित जास्तच टरकला असावा ) . मग सगळा ब्लॉग वाचुन झाल्यावर आमच्या एकमेकांची तोंडे पाहण्यासारखी झाली होती. मग नंतर त्या ब्लॉग च्या कमेंट्स वाचायला चालू केला आणि जेवढी भीती वाटली होती ती सगळी पळुन गेली.मग जाम हसलो ज्याने हां ब्लॉग लिहिला होता त्यावर. मग थोड्या वेळाने ST आली आणि आम्ही निघालो पाच्छापूरला. साधारण ८.३० -९.३० च्या दरम्यान आम्ही पोचलो आणि आम्ही जे रात्रि गड चढणार होतो ते रद्द केल आणि तिथेच मुक्काम करायचा ठरवल मग रहायची सोय पण लगेच करुन टाकली, ज्या ST मधून आम्ही आलो होतो ती तीकडेच राहणार होती. मग जरा गप्पा मारल्या ड्राइवर सोबत जमवली गट्टी आणि त्याला म्हणालो की दूसरी कड़े कुठे जागा नाही मिळाली तर ST मधे राहु तेहि म्हणाले "रहा ! रहा !! एक मराठी माणूस दुसऱ्या मराठी माणसाची मदत नाहीं करणार तर कोण करणार!!!!" मस्त होते ते पेण बस स्टैंड चे बहुचर्चित ड्राइवर "वसु पाटिल". त्यानेच आमची पाण्याची आणि चहा,सूप करायला जळन याची एका गावातल्या माणसा कडून सोय केली.<br />
<div>
.<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJHre7m0M3xULbz9Fm_J9OQOnqUm0jr3Dhq96DKZVrkQ4jdi6OpRwm3sWADQFReTTcEInOSCfF9QUYbEVjv3LUNMfRJTQDGulGEUVN7FWabXNtFTmu3X_K-G9pf2gCeiIU4jwE9X8s7i-f/s1600/IMAG4161.jpg"><img border="0" height="120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJHre7m0M3xULbz9Fm_J9OQOnqUm0jr3Dhq96DKZVrkQ4jdi6OpRwm3sWADQFReTTcEInOSCfF9QUYbEVjv3LUNMfRJTQDGulGEUVN7FWabXNtFTmu3X_K-G9pf2gCeiIU4jwE9X8s7i-f/s200/IMAG4161.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN27lI_ZIcoqqGa1K3b0pifmWn4TI0GzI3JHxANaBdx4ndz3K-kJZBA_94LrqffLPdakI24H-RAiVBa797Fx529j1kWiEsucqPcjlMA01u7PHUAQAdcZNjbM-Wl46Z1hthe-3_RephpRaP/s1600/IMAG4160.jpg"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhN27lI_ZIcoqqGa1K3b0pifmWn4TI0GzI3JHxANaBdx4ndz3K-kJZBA_94LrqffLPdakI24H-RAiVBa797Fx529j1kWiEsucqPcjlMA01u7PHUAQAdcZNjbM-Wl46Z1hthe-3_RephpRaP/s200/IMAG4160.jpg" width="119" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMZuRedBYDh6mNV2ymiOFug_eooZsFYnscQz-iAylw9UJsDU_B7fuBxeWP-yF7pbcUKPvewBOzuwOTNRfTVdztCMOnwH42X01oLMLTmmsCsh4yBChZr6javwyoSZ5w8jvHMgFuHhjQ7E8I/s1600/IMAG4157.jpg"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMZuRedBYDh6mNV2ymiOFug_eooZsFYnscQz-iAylw9UJsDU_B7fuBxeWP-yF7pbcUKPvewBOzuwOTNRfTVdztCMOnwH42X01oLMLTmmsCsh4yBChZr6javwyoSZ5w8jvHMgFuHhjQ7E8I/s200/IMAG4157.jpg" width="119" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv1oER8JHpljAHEw4wovYiiQMQSYn03UNr_ay-rOcgsqIbYkjj5cA6w4hRSvSXRajBfL_Ebvw6uyYPCpZwhsezIxVp7niooNi5oATddzmLGadn6PZsHRqlhehnUElK3bLDbgHLZ13xtyDr/s1600/IMAG4164.jpg"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv1oER8JHpljAHEw4wovYiiQMQSYn03UNr_ay-rOcgsqIbYkjj5cA6w4hRSvSXRajBfL_Ebvw6uyYPCpZwhsezIxVp7niooNi5oATddzmLGadn6PZsHRqlhehnUElK3bLDbgHLZ13xtyDr/s320/IMAG4164.jpg" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbnutgapRxpm2p-5Dy2klPAy1HESkYM8-5XiKL_dMUlEeCVXNFFYjgPOGel70hJ5ZXIYuZCrS5tEupaptdNjIjMEZPEhXJkNkleLByR7UZmN779IMzYxZkCRp5QRSaatVL-WLqDCr-Zd99/s1600/IMAG4140.jpg"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbnutgapRxpm2p-5Dy2klPAy1HESkYM8-5XiKL_dMUlEeCVXNFFYjgPOGel70hJ5ZXIYuZCrS5tEupaptdNjIjMEZPEhXJkNkleLByR7UZmN779IMzYxZkCRp5QRSaatVL-WLqDCr-Zd99/s320/IMAG4140.jpg" /></a><br />
<br />
मग चहा बिस्किट आणि काही वेळाने सूप झाले आणि नंतर शेवटी आम्ही वरुण ने आणलेल्या कचोरया हाणल्या, केवढ्या होत्या त्या वाहह!!!!! :d ( झाल काय वरुण ने आम्हाला सांगितला होता की माझ्या कड़े खुप कचोरया आहेत अापले पोट भरेल आणि जेव्हा त्या बाहेर आल्या. हा! हा!! हा!!! . कचोरया कम पाणीपुरीच्या पूरया होत्या आणि मग आम्ही सूप पिल्याने बऱ्यापैकी पोट भरले होते पण आण्ण्य़ाला (अभिराज ) भूक लागलीच होती मग त्याला तसाच कचोरया खायला घालून थोडेफर सटर फटर खाऊन बसवला ) .अमावस्या असल्याने आकाश अगदी झकास दिसत होता मग उल्का पहात गप्पा मारत रात्रि ११. ३० - १२ वाजता झोपायला ST गाठली. ड्राइवर ने आमच्यासाठी गाड़ी लॉक केलि नव्हती मग गेलो सगळ्यानी जागा पकडली आणि झोपलो.<br />
पहाटे ५. १५ लाच ड्राइवर आणि कंडक्टर आले पटापट उठलो आणि आवरुन आभार मानून खाली उतरलो मग मस्त फक्कड़ चहा केला आणि ७. ३८ ला आम्ही गडावर जायला निघालो. छान होता वातावरण जास्त थंडीपण नव्हती आणि गार वारा सुटला होता .<br />
तसा पाहिला तर गड खुप मोठा आहे. वर खुप मोठे पठार आहे. जाताना दोन लोखंडी शिड्या लागतात.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcW4iFTg8zGZ3epT2PzmIfK4m-sewmobCHXWqOVi0SqnxJtzEG3Ujgv0NnadLXS4hdOc0uRmrHUq__jLq85LIqUkzqBixhSpgHHXvefp6JCOMRN8OjeNtku4HKkBTLhlUDhXxpbEsXWKVn/s1600/IMAG4179.jpg"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcW4iFTg8zGZ3epT2PzmIfK4m-sewmobCHXWqOVi0SqnxJtzEG3Ujgv0NnadLXS4hdOc0uRmrHUq__jLq85LIqUkzqBixhSpgHHXvefp6JCOMRN8OjeNtku4HKkBTLhlUDhXxpbEsXWKVn/s320/IMAG4179.jpg" /></a></div>
<div>
थोडेच पुढे एक बुरुज लागतो तिथे जायला एक छोटासा अंधारा जीना आहे. त्या जिन्यामधे भल्या मोठ्या पाली आहेत , झाल काय आम्ही आपले जात असताना एक भयंकर दिसणारी, माझ्या हाताच्या पंज्या पेक्षाही मोठी असणारी एक पाल वाटेत शांत पणे बसली होती, तिची नखे एकदम अणुकुचिदार होती. आम्ही आपले २-३ फोटो काढले आणि बुरुजा वर जायला निघालो तिकडे जायला ती एकच वाट होती, मग आम्ही...... का........... कु..........करत करत आणखी पुढे निघालो सगळ्यात पुढे मीच होतो अंधार होता आणि थोड़े पुढे जाताच बॉबी (दिनेश) ला बैटरी लावायला सांगितली आणि त्यानी बैटरी लावताच जी पोरे ओरडली सगळी सुसाट परत एकदम वरर !!! मी २ मिनट तसाच स्तब्ध !!!!!! माझे दोन्ही हाथ दोन्ही भिंती फ़क्त पासून ३० -३५ सेंटीमीटर वर असतील. मी माझे हाथ दोन्ही भिंतीवर ठेवणार इतक्यात बैटरी लावली जर ठेवले असते तर दोन्ही हातात दोन त्या तिथे बसलेल्या भल्यामोठ्या पाली आल्या असत्या !!!!!<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH0idBkauW0q45ZzRC2klUeOpKRzH0JuDkc_vZ9Il5lA48iz9KT-jvSW6ULx_Q0XV8myznWVv2J9B6TzFv27n_w8_T5XyYQvrAzOK8oWdEw4O0lxnkEW-OZlwpyB_NdfSeUjpLAODHCpYI/s1600/IMAG4180.jpg"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH0idBkauW0q45ZzRC2klUeOpKRzH0JuDkc_vZ9Il5lA48iz9KT-jvSW6ULx_Q0XV8myznWVv2J9B6TzFv27n_w8_T5XyYQvrAzOK8oWdEw4O0lxnkEW-OZlwpyB_NdfSeUjpLAODHCpYI/s320/IMAG4180.jpg" /></a></div>
<div>
तसाच आलो आम्ही माघारी बुरुज पहायची कोणाची इच्छा राहिली नाही त्या पाली पाहुनच पोट भरले ........ तिकडे आम्हाला तरी ४-५ पाली दिसल्या आणखी किती होत्या कोणास ठाऊक !!!! तिथून जसे वर आलो तीकडे थोड़ेच पुढे एक पिण्याच्या पाण्याच टाक होता वर थोड़े पुढे गेल्यावर एक कोरडा ओढ़ा लागला एव्हाना उन बरेच वाढले होते मग थोड्या वेळाने पायऱ्या चालू झाल्या काही पायऱ्या चढल्यावर बराच वेळ चालल्या नंतर एकदाचे आम्ही गडावर पोहोचलो ११.०० वाजले होते.वरती खुप मोठे पठार आहे . सुधागडाचे पठाराचे तीन विभाग होतात. पहिला विभाग म्हणजे वाड्यासमोरील पश्चिमेकडील पठार. या परिसरात मोठ्या प्रमाणात वास्तूंचे अवशेष दिसतात कारण जमीन समतोल असून येथेच तलाव आणि मोठी टाकी आहेत. दुसरा विभाग म्हणजे भोराई देवीचे मंदिर आणि टकमक टोकापर्यंत असलेला परिसर. हा निमुळता असून येथे ४ विशाल कोठारांचे अवशेष आहेत. तर तिसरा भाग म्हणजे पूर्वेकडील परिसर इकडे एक विशाल बुरुज आहे .वाड्याच्या मागील बाजूस एक शिवमंदिर आहे. येथे आपल्याला अनेक देवतांच्या मूर्ती दिसतात. या मंदिराच्या आसपास जंगलात काही अवशेष आढळून येतात. तसेच मंदिराच्या आणि वाड्याच्या मध्ये एक चौकोनी आकाराची विहीर आहे. </div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7beCudJ2DP0uPNlFsL7J8X1qW-XSYcjrE2lkpnwj49CCB6q94OAsDjVowSlENOZXHUTwlrRpUD-kzv71KGSg-luHb9yxIn9A_a94CH1gja2AzsualQ8fqgPMwvsxGOuXOvdvOVirOtyDS/s1600/IMAG4222.jpg"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7beCudJ2DP0uPNlFsL7J8X1qW-XSYcjrE2lkpnwj49CCB6q94OAsDjVowSlENOZXHUTwlrRpUD-kzv71KGSg-luHb9yxIn9A_a94CH1gja2AzsualQ8fqgPMwvsxGOuXOvdvOVirOtyDS/s320/IMAG4222.jpg" /></a> </div>
<div>
हे सर्व पाहून झाल्यावर आम्ही तिकडच्या वाड्यामधे बस्तान टाकल. तिकडे भरपूर माकडे आहेत जास्त त्रास नाही दिला त्यांनी आंम्हाला पण त्यांना हुस्काउन लावण्यात थोड़ा फार वेळ गेला. मग आम्ही खायच्या तयारीला लागलो. पोहे खायची लोकांना इच्छा झाली , मग पोहे केले </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI81rWK8A-BbBF9-831-fx7GXMTKlru-KI2RCD2LPUrXYVjBLXmSLyHj1BPPS7-K-QXEg7hERAMSWRDQH_a1hd-IHXXoegAHWckVhrlaO8dzOhuF5vKhVOdq3Y4feWdoPsfqQgumlMlP95/s1600/IMAG4211.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkDyJq_7hfgis9SJunKuGhG4TmHk-W5Z_B2hsKctWFzCk3myw9Msx5ZYPULgkp8czAulEimhlWUTbYmfHhMS0EMc6_WUmVR5voK_RTh24S7pmqsPZ9qJvgMxTLIorry1dDAn1T4Rf_qT9U/s1600/IMAG4215.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="188" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkDyJq_7hfgis9SJunKuGhG4TmHk-W5Z_B2hsKctWFzCk3myw9Msx5ZYPULgkp8czAulEimhlWUTbYmfHhMS0EMc6_WUmVR5voK_RTh24S7pmqsPZ9qJvgMxTLIorry1dDAn1T4Rf_qT9U/s320/IMAG4215.jpg" width="320" /></a><img border="0" height="119" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI81rWK8A-BbBF9-831-fx7GXMTKlru-KI2RCD2LPUrXYVjBLXmSLyHj1BPPS7-K-QXEg7hERAMSWRDQH_a1hd-IHXXoegAHWckVhrlaO8dzOhuF5vKhVOdq3Y4feWdoPsfqQgumlMlP95/s200/IMAG4211.jpg" width="200" /> </div>
<div class="separator" style="clear: both;">
आणि खाऊन झाल्यावर एक झोप काढली. झोप काढत असताना अर्धे लक्ष माकडांकडे, दुपारी ४ वाजता सगळे उठले आणि मग चहा केला. पाणी सगळे संपले होते, पाणी भरायला जवळच थोडेसे उतरल्यावर दोन टांके होते , आम्ही गेलो खाली भांडी घासली ,पाणी भरले पाणी भरायच्या इथे डाव्या बाजूला मोठे बुरुज तिकडेच घळीत प्रतिध्वनी येत होता शिट्टी वाजवली पुनः अगदी छान ऐकू येत होती. </div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibpFXDxJC83oo2IvgF5dJ_AyNrLsR8rhQOPshsMEDar4pc0j-SzFr-6imdpYmJEgSa5YHQvJKdmtUcfgbv5zkqyeFYf5_Irii6NphfZ4uC6MJAAXqIBZFKOvJW98l0bUGar1CxW7EMa_GZ/s1600/IMAG4245.jpg"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibpFXDxJC83oo2IvgF5dJ_AyNrLsR8rhQOPshsMEDar4pc0j-SzFr-6imdpYmJEgSa5YHQvJKdmtUcfgbv5zkqyeFYf5_Irii6NphfZ4uC6MJAAXqIBZFKOvJW98l0bUGar1CxW7EMa_GZ/s320/IMAG4245.jpg" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiXvrqiRzHpr8AammhMNecyFcVjZY66eo35qyQZRmQ9OzslLcI-bvWG0awzFJ2uw3-AVQQwyQMn6F7oG5C-L9YIIUZYSTJf7CGpPjZxrxUnP7ey3tEOFy72Nb80y7iEGsj3kOy1v8etala/s1600/IMAG4229.jpg"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiXvrqiRzHpr8AammhMNecyFcVjZY66eo35qyQZRmQ9OzslLcI-bvWG0awzFJ2uw3-AVQQwyQMn6F7oG5C-L9YIIUZYSTJf7CGpPjZxrxUnP7ey3tEOFy72Nb80y7iEGsj3kOy1v8etala/s320/IMAG4229.jpg" /></a> </div>
<div>
मग मी बासरी सोबत घेतलीच होती बसलो थोडीफार वाजवली आणि निघालो. परत वाड्यावर आल्यावर एक नविन ग्रुप दिसला त्यांचा इरादा आमची चूल घ्यायचा होता आंम्ही लगेच खिचड़ी करायला घेतली आणि आमची आमची चूल ताब्यात घेतली :) अर्थात दिली असती त्याना पण उगाच मग नंतर उशीर झाला असता आम्हाला मग आमच उरकल खिचड़ी झाली , वरुण ने मस्त पापड़ भाजले ,काही वेळातच आम्ही खायला बसलो आणि यावेळेला खिचड़ी भलतीच तिखट झाली आण्ण्य़ाने (अभिराज) आणलेला मसाला एकदम तिखट होता तरीही मी दोन चमचेच टाकला त्याने आणखी अर्धा चमचा नंतर वाढवलाच ती झाली तिखट !!! आणि अंदाज पण चुकला, खिचड़ी थोड़ी जास्तच झाली चांगलीच मज्ज्या झाली आमची. जेवणे झाली आता बाहेर पठारावर जायचा बेत केला. मक्याचे कणिस आणले होते ते बॉबी(दिनेश) आणि वऋण ने भाजले त्याला लिम्बु मिठ वगैरे लावले आणि ते घेऊन आम्ही रात्रीच्या अमावस्येच्या अंधारात पठारावर गेलो.तिकडे पहुडलो खुप साऱ्या उल्का पहिल्या , बहुतेक रोज रात्रि उल्का पडत असाव्यात शहरात आजूबाजुला उजेड असल्यामुळे त्या दिसत नसाव्यात. त्या दिवशी पण आम्ही रात्रि १२ वाजता परत वाड्यावर गेलो गप्पा मारत कधी झोप लागली कळल पण नाही. झोपताना ठरवल की सकाळी ६.३० ला निघायच आणि ९.३० ची ST पकडायची.<br />
तिसऱ्या दिवशी सकाळी माझ्या मोबाइल चा गजर वाजू लागला आणि जाग आली सगळ्या बैग्स भरल्या आणि ७. ३० ला निघालो जाताना आलो त्या वाटेने निघालो सोबत गडावरच एक कुत्रहि सोबत निघाल. ते कुत्र सोबत निघाल खर पण ते आम्हाला वाट दाखवत नव्हत उगाच आमच्या सोबत आमच्या मधे मधे करत होता कदाचित त्याला भूक लागली असावी पण आमच्या कड़े द्यायला काहीच शिल्लक नव्हत. संत्री होती पण ते त्याला तोंडाही लावत नव्हत मग कसबस ते शिडी पर्यन्त आले आणि शिडी उतरायलाच तयार नाहीं किती त्याला यु यु केल तरी तिथेच !!!! मग आम्ही निघालो त्याला सोडून. आम्ही बरोबर ९. ०० वाजता खाली पोहोचलो आणि १०-१५ मिनिटातच ST आली आम्ही पालीला आलो तिकडे बल्लाळेश्वराचे दर्शन घेतले आणि स्टॅंड वर मस्त चहा आणि वडापाव खाऊन निघालो. पुण्याची गाड़ी खुप वेळाने होती मग आम्ही पुन्हा खोपोलीला जायचा ठरवल आणि खोपोलीला पोहोचलो , तिथून पुण्याची गाडी मिळायला बराच वेळ लागला शेवटी मग उभे राहून जाऊया ऎसे ठरवले आणि निघालो गम्मत अशी की पहिल्याच स्टॉपला मला बसायला जागा मिळाली बाकीच्याना पण लगेचच जागा मिळाली. आम्ही दुपारी ३ वाजता पुण्याला पोहोचलो.<br />
असा आमच्या ट्रेकिंग च्या यादि मधे आणखी एक छान ट्रेक जमा झाला.<br />
आलेले सदस्य :<br />
१) दिनेश आडकर<br />
२) अभिराज कचरे<br />
३) वरूण आघारकर<br />
४) निखिल चौधरी </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRV7Lu15z_yNxZSnGzS_JisICS8XEKbSD0lSmhecuGx4s6Tk29cum2nPUFbv1yskiUqda5dD5iyFWKrMNWJdZuNqQDWav-906SeP-E8rJmAb6UlreXEwAvCzwf2wTl3i_AQfv3XkWV4h0t/s1600/IMAG4227.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjRV7Lu15z_yNxZSnGzS_JisICS8XEKbSD0lSmhecuGx4s6Tk29cum2nPUFbv1yskiUqda5dD5iyFWKrMNWJdZuNqQDWav-906SeP-E8rJmAb6UlreXEwAvCzwf2wTl3i_AQfv3XkWV4h0t/s200/IMAG4227.jpg" width="200" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlvhpY3s3X5r9hbl8aH0suyecEHACf3nOHxkkuntOZL1qCwcNV_w_gOApEXImcBfJEcvaKibsBA0s0rGD1opdBU7UaEIfFLSGTcGPnHBezh9MYboFBXMG8wtnsBs4ZSFnYffi3svEyvGd3/s1600/IMAG4220.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlvhpY3s3X5r9hbl8aH0suyecEHACf3nOHxkkuntOZL1qCwcNV_w_gOApEXImcBfJEcvaKibsBA0s0rGD1opdBU7UaEIfFLSGTcGPnHBezh9MYboFBXMG8wtnsBs4ZSFnYffi3svEyvGd3/s200/IMAG4220.jpg" width="200" /></a><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghT3GZfRqwx40QXGa-q-ReQkdvqtQALr6-KWBJ4by1bBz1pC-fV1sXcLC1OoRCVph3lZHAKol8RGSw-hIAbw4i67GBTAPjhC3TRhMwatHbpfrKv0u94diklv3TLhxgMAgluTCwsznkIonS/s1600/IMAG4221.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghT3GZfRqwx40QXGa-q-ReQkdvqtQALr6-KWBJ4by1bBz1pC-fV1sXcLC1OoRCVph3lZHAKol8RGSw-hIAbw4i67GBTAPjhC3TRhMwatHbpfrKv0u94diklv3TLhxgMAgluTCwsznkIonS/s400/IMAG4221.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"> The PathFindeRs </td></tr>
</tbody></table>
<div>
<br />
<br />
<br /></div>
</div>
Nikhilhttp://www.blogger.com/profile/17668778293171969115noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-6194603459785212346.post-71847077913070910122015-08-04T04:04:00.000-07:002016-02-29T20:15:03.461-08:00आठवणीतली एक रात्र .......Kalavantinicha Durga-Prabalgad<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
आम्ही साधारण आठ नउ लोक एका पनवेल जवळ ट्रेक ला गेलो होतो.तेव्हा विंटर सीज़न चालू होता . ट्रेक होता कलावंतिनीचा दुर्ग आणि प्रबळ गड .सगळे पहिल्यांदाच येत होते या गडावर. पहिली एक रात्र गावातच एका वहारंडया मधे राहिलो मग सकाळी सकाळी आम्ही पहिल्यांदा कलावंतिनिला जाऊन आलो आणि प्रबळ गडावर जाता जाता एका शेतात रात्रि राहायची सोय करावी असे विचार करून गावा बाहेर एक शेतात बस्ता टाकला आणि तिथल्याच शेता बाहेर एक झोपडिमधल्या एका आज्जी ची रहायची परवानगी घेऊन आंम्ही निघालो आणि खुप भटकून आणि रात्रि उशिरा परतलो उशिरा म्हणजे साधारण ८-९ वाजले असतील.आता मग मस्त टोमॅटो सूप करुया म्हणालो.मग सूप पिणे झाले , मग खाणे झाले मधेच ती म्हातारी आली .बराच वेळ उभी राहिल्या नंतर काहीच बोलेना. सगळे आपआपले काम करात होते … कोणीच बोलना तिच्याशी …. …………शेवटी मलाच कसेतरी वाटले . मग काही तरी बोलायच म्हणून मीच चालू केला बोलना मग कश्या आहात , रात्रीचे तुम्हाला थोड़े कमीच दिसत असेल,…… वगैरे वगैरे विचारल्या नंतर त्या गेल्या १५-२० मिनट गप्पा मारून .…………</div>
<div style="text-align: left;">
मग साधारण १२-१ वाजले असतील आमच् सगळ उरकल होता आम्ही निवांत गप्पा मारत बसलो होतो . आम्ही जिथे बसलो होतो ते एक शेत होते. शेताच्या डाव्या बाजूला २०-३० फुटावर एक छोटी वीटभट्टी होती आणि त्या सामोरच ती म्हातारी एका झोपड़ी मधे राहात होती झोपडी तशी छोटीच होती .</div>
<div style="text-align: left;">
आमच्या समोर उजव्या हाथाला मोठा प्रबळ गड डाव्या बाजूला कलावंतीन गड आमच्या मांगे एक कोरडा छोटा ओढ़ा होता ओढ्यापालिकडे घनदाट जंगल आणि वरती मोकळा आकाश रात्रीचा थंड वार सुटला होता समोर शेकोटी चालू होती आम्ही राउंड करुन बसलो होतो नेहमी प्रमाणे छान गप्पा चालू होत्या. पण मधेच तुक्या (अमित) म्हणाला "अरे थांबा !! कोणाचा तरी आवाज येतोय , कोण तरी बड़बड़ करत आहे कोणी तरी बाई ……………… " कोणाचाच लक्ष नहीं……परत तो तेच म्हणाला………मग सगळे हळूहळू शांत झाले …………<br />
आमच्या बोलण्याच कुजबुजन्या मधे रूपांतर झाल ……आम्हाला पण एक आवाज येऊ लागला आधी अस्पष्टा ……मग हळूहळू एकदम स्पष्ट …"ऐय गां *** पौरानु कायला आलात हिकड ……जा तुमच्या गावाला परत ……जा सूटा …हात्ताच्या हआत्ता …निघा !!!!!" ………ती म्हातारी भयंकर पेटली होती मधेच काय झाल असेल तिला अचानक का ओरडायला लागली असा सगळे विचार करू लागले …पहिल्यांदा कोणाच लक्ष नव्हत……पण नंतर ती जास्तच ओरडायला लागली …सगळ्यांच लक्ष तिकडे केंद्रित झाल …मधेच ती झोपडित जात होती …पुनः बाहेर यायची …आम्हाला वाटल की आमच्या बड़बड़ मुळे कदाचित चिडली असेल मग आम्ही शेकोटी विझावली …चुल बंद केलि …थोड़ा वेळ शांत पण परत आता नविन प्रकार आता ती बैटरी घेऊन आमच्या दिशेने चमकवून बोलू लागली……आणि मधे किस्सा काय की ती झोपडी मधे गेली की आतमधुन एका माणसाचं आवाज……हम्म्……ह्म्म्म्म्म्म्म्म्म्म्म्म्म …ह्म्म्म्म्म्म्म्म्म्म्म्म्म……आता मात्र आमची थोडिफार टरकली……कारण आत मधे म्हातारी सोडून कोणीच नव्हत ……मग तिला तो कुठलासा आजार असेल तो दोन पर्सनालिटी वाला असा विचार,.......<br />
हे सगऴ चालू असताना अजुन त्यात मज्ज्या म्हणजे आमच्या टेंट च्या मांगे एक कोरडा ओढ़ा होता झाडाचा त्यात सगळा पालापाचोळा पडलेला…… सगळा गुडुप्प अंधार……अजूबाजुला जंगल …आणि तेव्हाच टेंट च्या मागच्या बाजूने काही तरी सॉलिड सळसळ झाली ……ती सळसळ इतकी भयंकर होती की एकाच वेळेला सगळे टरकले …आता म्हणल कुठल तरी जनावर आलेल दिसतय आता प्रश्न असा होता की जनावर कुठले आसु शकते साप ? अस्वल ? बिबट्या? गाय ? बैल? म्हैस? हरिण ? वाघ ? नेमक ओळखणार कैसे ?? …मग गाय ? बैल? म्हैस सोडून दया रात्रीचे ते झोपतात,................आता राहिली रात्रि फिरणारी जनावरे ......... असंख्य जनावर आमच्या मनात येऊन गेली फुल ओंन सगळ्यांची टरकली …आता समोर ती अंगात आलेली म्हातारी आणि मांगे ही सळसळ……या दोघांच्या मधे आम्ही टरकलेले ……शेकोटी लावली तर म्हातारी येईल म्हणून ती ही नाही लावली ……मग आम्ही सगळे अपापले चाकू, गुप्ती , सूरया घेऊन एकमेकांना पाठिस पाठ लावून बसलो ……जे होईल ते होईल आपन फुल ओन नडु …………<br />
पुढचा अर्धा तास आम्ही तसेच कोणाला तरी शु लागली आता …मग सगळेच सोबत चाकू वगैरे घेऊन दोन फुटांवर करून आले…सगळे थोड़े मोकळे होउन जागेवर परतले……सळसळ थोड़ी कमी झाली होती त्यामुळे तिकडच् एक टेंशन गेल होता ……आता एक होती ती म्हातारी सलग अखंड बड़बड़ चालू होती शिव्या चालू होत्या पोर आता वैतागली होती …मग हळु आवाजात बॉबी म्हणला ""चला अपण सगऴ पैक करू आणि निघु आत्ताच्या आत्ता काढ़ा तम्बू भरा बॅग" ……तसा करण मुळीच शक्य नव्हत मग सगळे हलु हळू आइडियाज देऊ लागले ……मग आता आमच्या मधला एक शुरवीर जागा झाला आणि तो (नचिकेत) म्हणाला "सगळे आत्ताच्या आत्ता झोपा नाहीतर मि जातो त्या म्हातारी कड़े आणि बघतो जाऊन काय प्रकार आहे तो…"<br />
झाल !!!!!! आता हा असा म्हणाला आता हे काय आणखी नवे प्रकरण होणार ? सगळ्यांच्या मनात गड़बड़<br />
आणि तो उठायला पण लागला तेवढ्यात सुबोध म्हणाला "नचिकेत अरे च** आहेस का तू ??? कशाला जातोस तू तिकडे ?…………………………………………" नचिकेत आणखीनच भडकला परत सुबोध त्याला शांत करत म्हणाला "अरे नाही !!!! मी च** !! मी च** .......समजून घे मित्रा असा करू नकोस ठीक आहे… ठीक आहे सगळे झोपतील आता पण तू जाऊ नकोस तिकडे "……सगळ्यानी अंधारात चाचपडत अपापली अंथरुण पांघरुण काढले आणि तेहि एकदम गुपचुप ……या कानाची त्या कानाला खबर नाही… तिकडे म्हातारी आता झोपड़ी मधून अधूनमधून बाहेर येतच होती …आम्ही सगळे पहुडलो आणि आमच्यातला एक जन म्हणाला "तो शुक्र तारा आहे का रे ?…… मग सप्तर्षि , मृग नक्षत्र वगैरे वगैरे सगळ्यांना दिसू लागले ……आणि जे होईल ते होईल आता आपण झोपुया असे म्हणून सगळे झोपले ( केवळ नचिकेत मुळे…नहितर सगळी पोरे रात्रभर जागलि असती … )…………………तेव्हा रात्रीचे २ वगैरे वाजले असतील ……आणि झोपताना ठरल की सकाळी लौकर उठायचा आणि पळायच ………<br />
नेहमी थकलेली दमलेली पोरे दुसऱ्या दिवशी सकाळी १२ वाजल्या शिवाय उठत नाहीत पण त्या दिवशी सकाळी ६ च्या ठोक्याला सगळे तयार होऊन बॅग भरून तंबू बांधून एकदम तयार……… कोणालाही उठवाव लागल नाही …सगळ्यांनी अवरले आणि झोपड़ी च्या ५० -६० फुट दुरुन निघाले …………<br />
<br />
आणि काही दिवसांनी दुसऱ्या ट्रेकर्स कडून कळले की ती म्हातारी वेडीच होती ………<br />
ती रात्र आमच्या पैकी कोणीच विसरु शकणार नाही<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7llsSaSQq24ki0-0PJ-Cef7GV4AbxIQBjBagRA-ZhLXvL36TvEaeq_tQyUxLzvQlwQ2LO1fnx8nuxoXfJ59b-NCGGZjmZE72lOfMJOk2JDPQu4gTgpqUaDHq7vwBG-DcA9qWELtVtK-B4/s1600/1-amazing-kalavantin-durg-india-4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="201" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7llsSaSQq24ki0-0PJ-Cef7GV4AbxIQBjBagRA-ZhLXvL36TvEaeq_tQyUxLzvQlwQ2LO1fnx8nuxoXfJ59b-NCGGZjmZE72lOfMJOk2JDPQu4gTgpqUaDHq7vwBG-DcA9qWELtVtK-B4/s320/1-amazing-kalavantin-durg-india-4.jpg" width="320" /></a></div>
</div>
</div>
</div>
Nikhilhttp://www.blogger.com/profile/17668778293171969115noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-6194603459785212346.post-75526389699061091622015-07-30T01:22:00.002-07:002015-08-05T21:51:25.575-07:00म्हणून नाही विचारल तूला...<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: left;">
म्हणून नाही विचारल तिला...<br />
उत्तर मला ठाऊक होत..<br />
आवडली होती मला पण काय वाटेल तिला विचारल तर<br />
म्हणून नाही विचारल तिला...<br />
एकत्र आहोत बरेच दिवस बरीच वर्ष एकमेकांच्या सूःखात दुःखात<br />
अशी ही मैत्री चिरतरुण रहावी<br />
म्हणून नाही विचारल तिला...<br />
तूझी बायको नशीबवान असेल अस म्हणनारी ती आणि तुझा नवरा नशीबवान असेल अस
म्हणनारा मी..दोघेही फार नशीबवान आहोत कारण अशा मैत्रीच्या रेषा नशीबातच
असाव्या लागतात ...तू माझा बेस्ट फ्रेन्ड् आहेस आणि आपण बेस्ट फ्रेन्ड्सच
राहुया अस केलेल प्रॅामीस ...<br />
म्हणून नाही विचारल तिला...<br />
जगाच्या पाठीवर कुठेही कधीही भेट बंडे ...!!! ही मैत्रीची ही गाठ कधीही सूटणार
नाही ...मैत्रीच्या काही गाठी फार अतूट असतात आणि ती तूटू नये म्हणूनच नाही
विचारल तूला.....<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS3HsxFOLKRrq-D1LjtNMqasdzQpJRz3YvUHJJHs8R1ZVCD2e09US0lH2D-p-SSdJELrQ0QZcg2QhXQfobRmZvbG6beWGjja3mHa6OPAHvsFkfTPIt0mmDOMFIuq4339yykwIj4xjb-UDh/s1600/IMG_159064993061884.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS3HsxFOLKRrq-D1LjtNMqasdzQpJRz3YvUHJJHs8R1ZVCD2e09US0lH2D-p-SSdJELrQ0QZcg2QhXQfobRmZvbG6beWGjja3mHa6OPAHvsFkfTPIt0mmDOMFIuq4339yykwIj4xjb-UDh/s400/IMG_159064993061884.jpeg" width="400" /></a></div>
<u style="text-align: center;"><b></b></u></div>
</div>
Nikhilhttp://www.blogger.com/profile/17668778293171969115noreply@blogger.com1